A pénz fogalma (funkciói) és a pénz különböző formái

Bár a pénz központi szerepet játszik életünkben, egyértelmű megfogalmazása mégis rendkívül nehéz. Leggyakrabban a pénz funkciói felől közelítik meg a kérdést, így a pénz elsődlegesen fizetésieszköz funkcióját tölti be. Ebben az értelemben a pénz az az eszköz, amely a fizetés megtörténtekor cserél gazdát, s így csereeszközként vagy közvetítőeszközként szolgál.

A pénz fogalmát használhatjuk fizetési egység értelemben is, vagyis a pénz segítségével kifejezhetjük mindennek az értékét és lehetőségünk nyílik az értékek közötti összehasonlításra is. Lényegében a mai piaci árrendszernek ez képezi az alapját.

A pénz harmadik funkciójának az értékmegőrzés felel meg, ugyanis azon túl, hogy fizetési eszköz, lehetővé teszi azt is, hogy tulajdonosának megtakarításai legyenek. A pénz mint felhalmozási eszköz a vagyontartás egyik formája.

A történelem során sok dolog szolgált pénzként illetve közvetítő eszközként. Az árupénz egy speciális árura alapozott pénzrendszer. Például az árupénz szerepét a múltban betöltötte a szarvasmarha, a dohány, az olívaolaj vagy a bor is. A 19. sz.-tól kezdve az árupénz már csaknem kizárólag a fémekre korlátozódott. Ekkor a fizetésieszköz funkcióját az ezüst- és az aranyérmék töltötték be.

A modern világgazdaságban az árupénzt a papírpénz váltotta fel. A papírpénz könnyebben hordozható és tárolható, így sokkal kényelmesebb fizetőeszköz mint a fém-pénz. A tizes számrendszer alkalmazásával (vagyis a nyomtatásra kerülő zérusok számától függően) nagyon egyszerű a papírpénz értéknagyságának megállapítása. A papírpénz, vagyis más szóval a bakjegyek mellett rendszerint forgalomban vannak a kisebb értéknagyságot kifejező érmék is. Általános értelemben a bankjegyeket és az érméket készpénznek nevezzük.

Napjaink világában a pénzforgalom jelentős része már nem készpénzben, hanem az ún. hitel- vagy bankszámlapénz formájában bonyolódik le. Már hazánkban is a foglalkoztatott népesség fizetését közvetlenül bankszámlára utalják át. Ha valakinek készpénzre van szüksége, akkor bankkártyája segítségével, folyószámlájának terhére, a bankautomatánál készpénzt vesz fel. Sőt, ha az illető valamely áruért vagy szolgáltatásért fizetni óhajt, ezt megteheti csekk kitöltésével is. De akár ki se kell hogy mozduljon otthonról, telefonon vagy az Interneten bármit megrendelhet, s ennek a vételárát a folyószámlájáról leírják.

Mit jelent az a fogalom, hogy árupénz?

Készpénzt.
Bankszámlapénzt.
Speciális árura alapozott pénzrendszer.

Mi értünk azon, hogy készpénz?

Bankszámlapénz.
Bankjegyek és érmék.
Papírpénz.


Az infláció

Az infláció - azaz az árak általános és tartós növekedése - hátterében az áll, hogy a forgalomban lévő pénz mennyisége meghaladja azt a pénzmennyiséget, amely az áruk és szolgáltatások adásvételéhez és ez esedékes fizetések teljesítéséhez szükséges. Az egyes nemzetgazdaságok keretei között az inflációt kiváltó három fő tényező a következő:

  1. Az áruk és szolgáltatások iránt hirtelen, rendkívül nagy mértékben megnő a kereslet, s ezzel a szűkös kínálat nem tud lépést tartani. Ez különösen a háború utáni időkben gyakori. Ez az ún. "kereslet által húzott infláció".
  2. A termelési és szolgáltatási ágazatokat érintő költségek (pl. energia- és nyersanyag-költség, bérköltség) általános emelkedése is az árszínvonal tartós emelkedését idézi elő. Ez az ún."költségnyomás okozta infláció".
  3. Az infláció speciális esete az ún. "deficitfinanszírozás". Deficites költségvetés esetén (amikor az állam kiadásai felülmúlják az állam bevételeit) az állam a hiány mérséklésére túlzott mértékben bocsát ki pénzt.

A gyakorlati életben még az inflációt számos, igen sokszor nem gazdasági ok (pl. valamilyen belpolitikai hír hatása a fogyasztók vásárlási szokásaira) is kiválthatja. Sőt, rendszerint az inflációt kiváltó három tényező hatása elválaszthatatlan egymástól. Tovább bonyolítja a kérdést az is, hogy az egyes nemzetgazdaságok inflációs folyamatai milyen összefüggésben vannak a világméretű infláció kialakulásával. Ugyanis a globális világpiac időszakában egyre nyilvánvalóbb a világméretű pénzügyi rendszer hatása az egyes államok pénzügyi folyamataira.

Az infláció mértéke az árszínvonal változásának mértékével határozható meg. Ezt az ún. árindex segítségével fejezhetjük ki. Az árindex olyan indexszám, amely megmutatja hogyan változott a fogyasztói forgalomba kerülő legfontosabb áruk és szolgáltatások átlagos ára az egyik időszakról a másikra.


A devizapiac alapvető fogalmai

A különböző országok más és más bankjegyeket és érméket használnak. Például, amíg hazánkban magyar forintot (HUF) használunk fizetési eszközként, addig az Amerikai Egyesült Államok polgárai amerikai dollárral (USD), és az Európai Unió 25 tagállama közül jelenleg 12 országban euróval (EUR) fizetnek. Vagyis az egyes országok pénzneme eltér egymástól. A valuta mindig valamely idegen ország törvényes fizetési eszközét, konkrét pénznemét jelenti. Így Magyarországon minden külföldi pénz valuta, de a forint csak külföldön lesz azzá. Másképp a valuta úgy is megfogalmazható, mint egy ország pénze a nemzetközi forgalomban.

A deviza nem azonos fogalom a valutával, annál sokkal szélesebb. A deviza nemzetközi elszámolásokra szolgáló fizetési eszköz, valutára szóló követelést vagy tartozást jelent. A deviza lehet bankszámlapénz, utazási csekk, utalvány, átutalás, hitellevél. A valuta és a deviza közötti különbség szemléltetésére nézzük a következő példát: ha valakinek USA-dollárja, vagyis valutája van, akkor ezt egy bankban devizaszámlára helyezheti el. Ha az illetőnek euróra van szüksége, akkor devizaszámlájáról felvehet eurót, vagyis valutát.

Ha külföldre kívánunk utazni, akkor nemcsak érvényes útlevelet kell beszereznünk, hanem az illető országnak bizonyos mennyiségű pénznemére, vagyis valutájára is szüksé-günk van. Amennyiben saját nemzeti valutánk konvertibilis (vagyis szabadon átváltható bármely másik valutára), akkor nincs akadálya annak, hogy valamilyen bankban vagy pénzváltó helyen bármilyen összegű idegen valutát vásároljunk. A valutaárfolyam az egyik nemzeti valutának a másik valutában mért ára, azaz a nemzeti valuták egymáshoz viszonyított értéke. A valutaárfolyam segítségével kifejezhető, hogy hány belföldi pénzegységet kell egy külföldi pénzegységért adni.

Miért fontos mutató az árindex?

Megmutatja, hogy mennyit ér a piacon a fizetésünk.
Megmutatja, hogy a forgalomban lévő áruk és szolgáltatások átlagos ára hogyan változott adott időszakban.
Megmutatja a hazai piac világszintű versenyképességét.

Mi jelent az fogalom, hogy valutaárfolyam?

A nemzeti valuták euróban kifejezett ára.
A nemzeti valuták USD-ben mért ára.
Az egyik nemzeti valutának a másik valutában mért ára.


Költségvetési politika és monetáris politika

Az államok gazdaságpolitikájának két kiemelt - és egymással szorosan összefüggő - területe a költségvetési és monetáris politika. Valamely állam költségvetésének a lényege igen egyszerű, az állam bevételei és kiadásai. Akkor deficites a költségvetés, ha az állam kiadásai meghaladják a bevételeit. A költségvetési politika révén az állam szabályozza azt, hogy mennyi bevétele legyen (például az adóbevételek révén) és meghatározza azt, hogy melyek azok a fő kiadási tételek, amelyek elengedhetetlenek az állam működéséhez (pl. az államapparátus működése, az oktatási szféra és az egészségügyi szféra finanszírozása).

A költségvetési politika azonban csak akkor érheti el céljait, s így az állam működése is csak akkor lehet hatékony, ha a költségvetési politikához megfelelő monetáris politika is társul. A monetáris politika legfőbb célja az árstabilitás elérése és fenntartása, azaz a hazai fizetőeszköz vásárlóerejének a megőrzése. Könnyű belátni azt, hogy ha nemzeti valuták árfolyama állandóan változik, akkor ez rendkivül káros hatással van a gazdaság minden szereplőjére nézve, sőt a magánemberek vagyonának az értéke is állandóan változik. Gondoljuk csak el azt is, hogy az inflációs ráta hatalmas emelkedése milyen teljes gazdasági recesszióhoz vezethet! Bármely gazdaság sikerességének alapfeltétele a kiszámítható gazdaságpolitika és a ezen belül a kiszámítható, átgondolt költségvetési és monetáris politika!

A monetáris politika csak akkor érheti el fő célját, az árstabilitás elérését és fenntartását, ha az aktuális állami-kormányzati szándékoktól függetlenül működhet. Hiszen gondoljunk csak abba bele, hogy milyen káros következményei lehetnek annak, ha központi kormányzat utasíthatná a jegybankot arra, hogy finanszírozza a kormányzati programokat: az így beinduló bankóprés inflációhoz vezetne, ez pedig pontosan ellentétes a központi bankok fő céljával. Ezért valamennyi fejlett országban a központi bankok függetlenségét törvény garantálja.


A központi bank

A monetáris politika legfőbb "letéteményese" és alakítója a központi bank. Mivel az országok többségében a központi bank rendelkezik a pénzkibocsátás jogával, így a központi bankot jegybanknak is nevezhetjük. De gyakran a „bankok bankja” néven is említik.

A történelem első központi bankját 1668-ban Svédországban hozták létre, a Sveriges Riksbank a világ legrégebbi központi bankja. Azonban az "állambankári" feladatokat ellátó központi vagy más néven jegybankok Európa szerte, az 1694-ben felállított Bank of England példáját követve jöttek létre. A kontinensen az Osztrák Központi Bank az elsők között alakult meg és a monarchia miatt Magyarország is fennhatósága alá tartozott.

A továbbiakban vizsgáljuk meg, hogy melyek a központi bankok monetáris politikájának főbb területei:

  • A jegybankok hagyományosan rendelkeznek a pénzkibocsátás, más néven az emisszió jogával. Ez köznapian szólva azt jelenti, hogy csak a jegybank nyomtathat bankjegyeket és készíthet pénzérméket. Ugyancsak a jegybank jogosult a pénz bevonására és a forgalomban lévő készpénz címleteinek meghatározására.
  • A jegybankok felelősek lehetnek a pénz árfolyamának alakításáért.
  • A központi bankok vezetik a kereskedelmi bankok elszámolási számláit. Ez azt jelenti, hogy két kereskedelmi bank közötti pénzátutalás a jegybankon keresztül történik.
  • A jegybankok őrzik a kereskedelmi bankok kötelezően előírt pénztartalékait.
  • A legtöbb esetben a jegybankok felelősek a pénzügyi rendszer stabilitásáért. Ez azt jelenti, hogy a jegybank ellenőrizheti a pénzintézeteket, hogy azok szabályosan működnek-e.
  • A központi bank általában az állam bankja, azaz vezeti az államháztartás számláit, kezeli az állam adósságállományát.
  • A jegybankok kezelhetik az ország deviza- és aranytartalékait.
  • A jegybank értékpapír, deviza és arany eladásával vagy vételével képes szabályozni a gazdaságot befolyásoló legfontosabb tényezőket. (Pl.: kamat, pénzkínálat, hitelkínálat stb.).
  • A központi bank folyamatos kutatásokat végez és statisztikákat készít a gazdaság működéséről. Az adatokat rendszeresen közzéteszi.

Mikor deficites a költségvetés?

Ha az állam bevételei meghaladjak a kiadásait.
Ha az állam kiadásai meghaladják a bevételeit.
Ha az állam bevételei és kiadásai közel megegyeznek.

Mi a legfontosabb feladata egy központi banknak?

Az árstabilitás elérése és fenntartása.
Hitelnyújtás az állam részére.
Bankjegynyomatatás és forgalombahozatal.


A Magyar Nemzeti Bank

A jegybank az Osztrák-Magyar Monarchia idejében kezdődött a XIX. század elején, mikor még Magyarország a Habsburg uralkodóház fennhatósága alatt állt. Az 1800-as évek elejére a monarchia felismerte, hogy új utakra kell terelnie a birodalom pénzügyeinek intézést, szükség van a pénzjegypolitika megreformálására, szükség van egy jegybankra. Ezért a nyugati országok példájára, 1816. július 1-én létrehozták az Osztrák Nemzeti Bankot, melynek legfőbb feladata a pénzkibocsátás, az állami kassza kezelése, értékpapír műveletek és kölcsönök adása volt. Ekkor még Magyarországnak nem volt külön jegybankja.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a megalakuló első független magyar kormány a jegybanki feladatok ellátását a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankra bízta. A szabadságharc leverése után az Osztrák Nemzeti Bank befolyása a magyar bankpiacon jelentősen megnőtt, de a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank továbbra is működött. 1878. szeptember 30-án az Osztrák Nemzeti Bank feladatait az Osztrák-Magyar Bank, a közös jegybank vette át. Az első világháború következményeként 1918. október végén az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, az Osztrák-Magyar Bankot felszámolták. A központi banki feladatkört az 1921. július 11-én megalakult Magyar Királyi Állami Jegyintézet vette át.

Az önálló Magyar Nemzeti Bank (MNB) részvénytársasági formában 1924-ben alakult meg. Az első világháborút követően jelentős infláció bontakozott ki, a hivatalos pénzeszköz a korona sokat veszített értékéből. A központi bank első feladata a korona árfolyamának stabilizációja, majd az új fizetőeszköz, az új valuta a pengő kibocsátása volt. A Nemzeti Bank átvette az állami számlák vezetését, az államadósság kezelését, befolyásolta a bankrendszer működését. Hatáskörébe került a devizagazdálkodás felügyelete

Az 1929 őszén kirobbant világgazdasági válság előidézte pénzügyi krízis 1931 júliusában elérte Magyarországot is. A második világháború időszakában a jegybank erőfeszítései dacára a nemzeti valuta, a pengő addig még soha nem látott méretű inflációja bontakozott ki. A háború befejezését követően a pengő értékvesztése a világtörténelem addigi legnagyobb méretű pénzromlását produkálta.

A stabilizáció a Magyar Nemzeti Bank közreműködésével 1946. augusztus 1-jén az új fizetőeszköz, a forint bevezetésével valósult meg. A nagybankok - köztük a jegybank - magyar tulajdonú részvényeinek 1947 végén lezajlott államosítását követően a bankrendszert rövid idő alatt átalakították. A kereskedelmi bankokat és a takarékpénztárakat felszámolták, a bankrendszert egyszintűvé tették. A Magyar Nemzeti Bank 1948 második felétől a jegybanki hatáskörök mellett kereskedelmi banki feladatokat is ellátott. Mint államosított központi bank, irányítása kormányzati fennhatóság alá került.

1987. január 1-jével Magyarországon visszaállt a kétszintű bankrendszer. A központi bank feladatai a kétszintű bankrendszerben alapvetően abban különböznek, hogy a jegybank nincs közvetlen kapcsolatban a lakossággal és a vállalatokkal. A kétszintű bankrendszerben a jegybank, kiemelkedik a bankok közül, a "bankok bankjaként" csak a pénzintézetekkel (kereskedelmi bankokkal, hitelintézetekkel, nyugdíjpénztárakkal stb.) tart fenn közvetlen kapcsolatot. A létrejövő új kereskedelmi bankok apparátusa, fiókhálózata, ügyfélköre kevés kivételtől eltekintve a Magyar Nemzeti Banktól került át a megalakuló pénzintézetekhez. A Magyar Nemzeti Bankról 1991 októberében elfogadott törvény helyreállította a jegybank függetlenségét, újraszabályozta feladatkörét. Jelenleg a 2001. évi LVIII. törvény szabályozza az MNB működését.

Az Európai Unió tagállamainak jegybankjai valamint a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank alkotják Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER). Ennek keretében a tagországok összehangolják az EU monetáris politikáját. A Magyar Nemzeti Bank 2004. május 1-től teljes jogú tagként részt vesz a KBER működésében.

Mikor alakult meg az önálló Magyar nemzeti Bank?

A XIX. század végén.
1931-ben.
1924-ben.

Mikor vezették be a jelenlegi magyar fizetőeszközt, a forintot?

1924-ben.
1956-ban.
1946-ban.

mehet