Az ízületi gyulladás hallatán általában a kezet többé-kevésbé alaktalanná tevõ reumás betegségre vagy köszvényre gondolunk, holott sok egyéb betegséggel járhat együtt ez a panasz. Köztük baktériumos és vírusos betegségekkel, amilyen a Borrelia burgdorferi okozta Lyme-kór, a Neisseria gonorrhoeae keltette kankó, továbbá a vírus keltette rózsahimlõ, járványos fültõmirigy-gyulladás, bárányhimlõ, AIDS, bizonyos herpeszvírusos bajok, valamint a májgyulladás A és B típusa. Egy ideje azt is tudják az orvosok, hogy a B19-es parvovírus szintén ízületi gyulladást idézhet elõ.
| Reumás ízület gyulladás által károsított váll- és medenceízület |
|
Egy harminchét éves nõ néhány hete fennálló izom- és ízületi fájdalommal, valamint csuklóinak, bokáinak és ujjízületeinek duzzanatával kereste fel orvosát. Elmondása szerint hirtelen jelentek meg a tünetei, s reggelente voltak a legkellemetlenebbek, amikor is jó két órába telt, mire ízületeinek a merevsége oldódott. Egyidejûleg azt is észlelte, hogy fáradékonnyá vált, a nyaki nyirokcsomói megduzzadtak, fájt a torka és a feje, s a szemei égtek. Mivel azt hitte, hogy meghûlt, az orvos által korábban rendelt szaliciles gyógyszert kezdte szedni, de minthogy az nem használt, elhatározta, hogy orvoshoz fordul. Az orvos - ránézésre Lyme-kórra* gyanakodva! - antibiotikumot adott neki, amitõl kiütései jelentek meg, s hõemelkedése támadt. Az elõbbit a gyógyszerre való érzékenységének tulajdonította az orvos, ezért annak a szedését leállította, ám mert a tünetek változatlanok voltak, sõt súlyosbodtak, a reumás vagy a B19-es parvovírus (ez szintén ösztönös megérzés volt, s mint utólag kiderült, helyes- nek bizonyult) okozta ízületi gyulladás gyanúja merült fel. Az ekkor elvégzett laboratóriumi vizsgálatok nem találtak bizonyítékot a Lyme-kórra és a reumás ízületi gyulladásra, ám a beteg vérében nagy mennyiségben fordultak elõ a B19-es parvovírussal szemben termelõdõ ellenanyagok. Ennek alapján e vírus okozta ízületi gyulladás lett a kórisme. Megfelelõ vírusellenes gyógyszer híján újra szaliciles készítményt kapott a páciens, s az állapota fokozatosan javult. Egy hónap múltán már újra dolgozni tudott, s habár egy évig még idõnként enyhe ízületi fájdalmai voltak, végül is teljesen tünetmentessé vált. Az esethez az is hozzátartozik, hogy néhány hétig a férjének is voltak ízületi panaszai, s az õ vérében is föllelték a B19-es parvovírussal szembeni ellenanyagokat, ami megerõsíti betegségüknek a fertõzéses jellegét.
Minthogy az ízületi gyulladásnak - mint mindjárt látni fogjuk - többféle oka lehet, ránézésre, azaz laboratóriumi és egyéb vizsgálatok nélkül csak véletlenül található el a baj oka. Ez az esetleírásbeli orvos mentségére hozható fel, aki elsõre ugyan tévedett, de másodikra - s ez tapasztalatának vagy különleges ösztönének tulajdonítható - eltalálta, hogy mi a beteg baja. Ezt azután a laboratóriumi vizsgálat igazolta.
Az elkülönítõ kórismézés során elsõként a reumás ízületi gyulladás kizárása jön szóba, merthogy ezzel találkozik leggyakrabban az orvos. Habár a vírusos és az autoimmunitás (ilyenkor ismeretlen ok miatt saját testanyagra támad rá a védekezési rendszer) révén kialakuló reumás ízületi gyulladás kétféle betegség, eleinte - a kezdeti szakaszban - sok a zavaró tényezõ. Például az elõbbi hirtelen, az utóbbi általában lassan kifejlõdõ betegség, ám az esetek 15-20 százalékában a reumás ízületi gyulladás is elég gyorsan alakul ki. Nem perdöntõ kezdetben az úgynevezett reumatoid tényezõ (anyag) megléte vagy hiánya sem, ugyanis a reumás ízületi gyulladásban szenvedõ betegek egytizedébõl-egyötödébõl ez eleinte hiányzik, ugyanakkor a vírusos ízületi gyulladásban szenvedõk némelyikében elõfordulhat, ami - ha nem volnának egyéb vizsgálati leletek - megtévesztõ lenne.
Második kizárandó betegségként (ez nem gyakorisági sorrendet jelent) azt a reumás ízületi gyulladást sok tekintetben utánzó, ismeretlen eredetû, fõleg a nõkön elõforduló, gyulladásos kötõszöveti betegséget említjük, amelyet szisztémás lupusz eritematózusznak neveznek az orvosok. Ez ugyanis hirtelen, lázzal és nyirokcsomó-nagyobbodással, azaz heveny fertõzést utánozva is kezdõdhet, ám olyan bõr- és nyálkahártya-elváltozásokkal és egyéb tünetekkel jár, amelyeknek alapján elkülönül a vírusos betegségtõl.
A többi betegséget csak azért említjük meg, hogy lássuk: mi mindenre kell az orvosoknak gondolniuk. Ilyen az ízületi merevséget okozó csigolyagyulladás (errõl ez évi 25. számunkban írtunk részletesen - A szerk.), a Reiter-tünetegyüttes (ebben húgycsõ- vagy méhnyakgyulladáshoz, kötõhártya-gyulladáshoz és bõr- meg nyálkahártya-elváltozásokhoz társul ízületi gyulladás), a pikkelysömörös és a bélgyulladással kapcsolatos ízületi gyulladás, a reumás sokizombántalom, a már említett Lyme-kór és köszvény, valamint az álköszvény (a köszvényben mononátrium-urátból, az álköszvényben kalcium-pirofoszfát-dihidrátból álló kristályok rakódnak le az ízületekben).
A molekuláris biológiai vizsgálatok feltárták, hogy a B19-es parvovírus örökítõanyagul kis (alig ötezer nukleotidból álló) DNS-t tartalmazó kórokozó. Nukleotidjai által képviselt kódja alapján - ez idáig ennyit tudunk róla - öt fehérje jön létre (lásd az ábrát), amelyek közül három (NS1, NS2 és NS3) csak a megfertõzött sejt magjában lelhetõ fel, ekképp a vírus szaporodását szabályozza, míg a VP1 és VP2 a vírus fehérjeburkának alkotásában vesz részt (az elõbbi a fehérjeburok 96 százalékát teszi ki).
| A B19-es parvovírus szerkezete |
 |
Habár errõl az egész világon elõforduló vírusról nemigen szoktunk hallani, ettõl még egyáltalán nem ritka. A sokfelé végzett felmérések szerint a felnõttek körülbelül 60 százalékának a vérében föllelhetõ a vele szemben termelõdõ ellenanyag, ami azt mutatja, hogy ezzel a vírussal valamikor megfertõzõdtek, még ha akkor nem is volt okvetlenül ízületi panaszuk. Ez a vírus ugyanis a gyermek- és serdülõkorban nem ritka, fõleg tavasszal és nyáron támadó úgynevezett ötödik betegséget (orvosi nevén eritéma infekciózumot) okozza, amely négy-tizennégy napos lappangás után rossz közérzettel, mérsékelt lázzal és jellegzetesen összefolyó (pillangó alakú) kiütésekkel jár. A felnõttkori fertõzéseket - mint a bevezetõben láttuk - néhány héttõl hónapokig tartó, folyamatos vagy idõnként kiújuló ízületi fájdalom és duzzanat kísérheti. Ez a gyermekeknek kevesebb mint az 5 százalékán fordul elõ.
Az ötödik betegség rendszerint jóindulatú fertõzés, amely az esetek java részében néhány hét alatt kezelés nélkül is elmúlik. Ez a felnõttek ízületi bántalmára, gyulladására is áll, még ha az elhúzódóbb is, s ezért a gyulladás és a fájdalom enyhítése végett gyógyszert kap a beteg. Elõfordul azonban, hogy a gyulladás idültté válik, s ilyenkor klinikailag eléggé hasonlít a reumás ízületi gyulladáshoz, ám kimaródásos elváltozások nem figyelhetõk meg a megtámadott ízületekben, ami az elõrehaladott reumás betegség jellegzetessége.
Az átlagembert nemigen szokták annak a részletei érdekelni, hogy a kórokozó miképp idézi elõ a betegséget, azaz milyen a betegség kórtana, kórélettana. Ennek ismerete ugyanis nincs segítségére a megelõzésben vagy a gyógyulásban. Holott az is érdekes, hogy a különféle kórokozók nem azonos módon keltik a bajt.
Az ízületi gyulladást illetõen háromféle bajkeltés ismeretes. A vírusok egy része közvetlenül fertõzi meg az ízületet. Közülük a rózsahimlõ vírusa a legismertebb, amely ízületi panaszok esetén kitenyészthetõ az íznedvbõl, de ilyen tulajdonságúak a különféle herpeszvírusok is, amelyek egyebek között herpeszt, bárányhimlõt és Pfeiffer-kórt* okoznak. Habár eddig nem sikerült megismételhetõen kitenyészteni a B19-es parvovírust a megbetegedett ízületbõl, a kutatók java része mégis azon a véleményen van, hogy ez a kórokozó is közvetlenül fertõzi meg az ízületet. A másik csoportba tartozó vírusok (ezek közül a májgyulladás A és B vírusa a legismertebb) nem maguk, hanem a felbukkanásukkal meginduló védekezési reakció révén idézik elõ az ízületek bántalmát, gyulladását. Vagyis ilyenkor a vírusantigén (a védekezési reakciót megindító anyag) és az ellene termelõdõ ellenanyag összekapcsolódásával létrejövõ úgynevezett immunkomplex (molekulaegyüttes) lerakódása okozza a bajt.
Ismeretesek azután olyan vírusok is (ilyen a járványos fültõmirigy-gyulladás, az AIDS és jó néhány különleges fertõzõ betegség kórokozója), amelyekrõl még nem sikerült tisztázni, hogy miképp idézik elõ az ízület bántalmát. Miért van az, hogy a B19-es parvovírussal megfertõzõdõk többségének nincsenek ízületi panaszai, némelyeknek ellenben ízületi gyulladásuk támad? Az egyesült államokbeli Iowa Egyetemen dolgozó S. J. Naides és munkatársai szerint az utóbbiaknak az ellenanyag-termelésével lehet gond. Ha ugyanis a védekezési rendszerük nem termel elegendõ ellenanyagot a B19-es parvovírus fehérjéje (fõleg a VP1) ellen, nincs ami kitakarítsa ezt a kórokozót a szervezetbõl. Ennek idült ízületi gyulladás lehet a következménye, amelyre nem egy példát találtak a veleszületetten és a szerzetten immunhiányos emberek körében. Ennek megerõsítéséhez azonban még további kutatásokat kell végezni.