MI VAN A HÁROM KORSÓBAN?

MAGYAR ARANYFORINTOK REGENSBURGBAN

Amint arról a napilapok hírt adtak, tudományos szempontból is kimagasló értékû numizmatikai lelet került napvilágra a regensburgi ásatások során. Az óvárosban, az egykori zsidónegyed területén találtak rá két agyagedényre, amelyekhez néhány nap múlva egy harmadik is csatlakozott. Mind a hármat a müncheni Staatliche Münzsammlungba szállították, ahol szakértõ numizmatikusok hozzáláttak értékelésükhöz.

A müncheni Tartományi Éremgyûjtemény igazgatója, Bernhard Overbeck professzor szóbeli közlése szerint az eddig felbontott két edény pontosan négyszáz darab aranypénzt tartalmaz, s néhány cseh és velencei leletet leszámítva kizárólag XIV. századi magyar aranyforintból áll. A leletben Károly Róbert (1308-1342), Nagy Lajos (1342-1382), Mária (1382-1385) és Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) magyar uralkodók veretei szerepelnek. Öszszetétele - mivel zömét Mária pénzei teszik ki, és az utolsó kibocsátótól, Zsigmondtól csak néhány korai típusú darab van benne - arra utal, hogy Zsigmond uralkodásának legelején rejthették el.

A harmadik agyagedényt még nem bontották fel, de a súlyából arra következtetnek, hogy körülbelül kétszáz darab aranyat tartalmaz. A kincs tulajdonosa egy gazdag zsidó kereskedõ lehetett, aki ma még tisztázatlan okok miatt ásta el hatalmas vagyonát. Mivel a lelet mind ez ideig a földben nyugodott, minden jel szerint gazdájának késõbb már nem állt módjában visszatérni érte.

A kincslelet tudományos értékét az adja, hogy hasonló nagyságrendû aranypénzleletet ritkán találnak ásatásokon. Az ilyen jellegû éremleletek általában véletlenül kerülnek felszínre - házépítés, gyümölcsfaültetés vagy mélyszántás közben -, és a "tág lelkiismeretû" megtalálók rendszerint saját hasznukra fordítják. A lelet egyébként nemcsak a német, hanem a magyar numizmatikai kutatás számára is fontos forrásanyagot nyújt.

Ildebandino Pagliaresi, Siena város vezetője 1284-ben egy zacskó ezüsttel az asztalán

Európában Nagy Károly 781. évi pénzreformját követõen egészen a XIII. század közepéig - néhány szórványos kivételtõl eltekintve - kizárólag ezüstbõl vertek pénzt. Ám a keresztes hadjáratok révén megélénkülõ keleti kereskedelmi kapcsolatok útján nagy mennyiségû afrikai arany áramlott Európába, éppen abban az idõben, amikor az alacsony értékû ezüstpénzek, a dénárok és a garasok a pénzforgalom fokozódó igényeit már nem tudták kielégíteni. Csak idõ kérdése volt, melyik államban ötlik fel elõször az aranypénzverés gondolata. A sort Firenze nyitotta meg 1252-ben a liliomos éremképe után fiorino d'oro néven ismert pénz verésével. Példáját több itáliai város, majd Franciaország és Anglia követte, így a XIV. század elejére az aranypénz általánossá vált Európában. A magyarországi aranyverés kezdete az Anjou-házból származó Károly Róbert reformjainak köszönhetõ. Az elsõ magyar aranyforintok a firenzeiek tökéletesen hû utánzatai voltak, mind súly és finomság, mind külsõ megjelenés tekintetében: az elõlapon a firenzei liliommal, a hátlapon Keresztelõ Szent János ábrázolásával. Károly Róbert fiának, Nagy Lajosnak elsõ aranyai is a firenzei mintát követték, de még az õ uralkodása alatt kialakult az önálló magyar típus. Ezen a liliomot felváltotta a hatkaréjos keretben lévõ magyar-Anjou címer, a hátlapon pedig megjelent a gótikus lovageszmény megtestesítõje, a Nagy Lajos udvarában kultuszát élõ magyar lovagkirály, Szent László képe. Bár a hatkaréjos keretelés Zsigmond idején megszûnt, és megjelent a négy részre osztott címerpajzs, Szent László ábrázolása évszázadokig állandó motívuma maradt pénzeinknek.

A magyarországi aranypénzverés hátterét a szinte kiapaszthatatlan felvidéki és erdélyi nemesfémbányák szolgáltatták, ahonnan Európa éves aranytermelésének több mint 80 százaléka (!) származott. A magyar aranyforintok finomságukat (986 ezrelék) és tömegüket (3,5 gramm) az elsõ kibocsátástól egészen Ferenc József utolsó dukátjáig hûen megõrizték, így állandó értéküknek köszönhetõen rendkívüli népszerûségre tettek szert nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi kereskedelemben is.

Károly Róbert lilomos aranyforintja

Több jel is arra utal, hogy kezdetben a magyar aranyforintot kimondottan a külföldi forgalom számára verték, a hazai, némileg kezdetlegesebb piaci viszonyok és az arany túl magas értéke miatt a mindennapi fizetések során nem használták. Elsõ írásos említése is külföldrõl maradt fenn, az olmützi püspök 1326. évi végrendeletében. Élénk nemzetközi forgalmukat bizonyítják a külföldi éremleletek. Fõként Közép- és Dél-Európában találhatók meg nagyobb mennyiségben, de elõfordulnak a nyugati és az északi területeken is. Regensburgban sem ez az elsõ ilyen összetételû és nagyságú éremlelet, mivel már a század elején elõkerült egy nyolcszáz darabos, XIV. századi magyar aranyforintot tartalmazó kincs.  

Nagy Lajos pénze

A mostani hatszáz aranyforint - feltéve, hogy a felbontatlan agyagedény valóban kétszáz darabot tartalmaz - nemcsak egy gazdag délnémet kereskedõváros gazdasági életére és pénzforgalmára, hanem a korabeli magyar pénzverés kimagasló európai szerepére is rávilágít.

Tóth Csaba
numizmatikus