" Untitled

Aki kérdez



A lélektani kísérletek alanya az ember, s szó mi szó, ez olykor egy kissé megnehezíti a pszichológusok dolgát. Mi ugyanis olyan különleges „vizsgálati anyag" vagyunk, hogy a természetünk alaposabb megismerésére alkalmazott pontos, megbízható, „természettudományos"- nak tetszõ kísérleti eljárásokról néha kiderül: tárgyszerûségük csak látszat, és az igazság bukfencet vet a lényegtelennek vélt mellékes körülményeken. Például egy lélektani kutatás eredménye függhet attól, hogy ki végzi a kutatást! Sõt, attól is, hogy a kutató milyen öltözéket visel a különféle kísérleti alanyok vizsgálatakor. Ezt a talán meglepõ - és valamelyest hihetetlen - állítást próbálta meg igazolni Brad T. Kemph és Tim Kasseraz USA-beli Montana Állami Egyetemen. A két kutató egy egyszerû és tárgyilagosnak látszó lélektani vizsgálati eszközt, egy kérdõívet vett célba. Magát a kérdõívet, amely történetesen a homoszexuálisok iránti attitûdöt - vélekedésrendszert, viszonyulásmódot - vizsgálta, õk maguk készítették, épp ennek a kutatásnak a céljaira. A kérdõív tizenöt egyszerû helyzetleírásból, tulajdonképpen tizenöt kérdésbõl áll, s ezekre 1-tõl 5-ig terjedõ osztályzatokkal kellett válaszolni. Például az egyik kérdés ez volt: Tegyük föl, egyik barátjáról kiderül, hogy homoszexuális, és valamilyen támogatásért fordul önhöz. Mennyire valószínû, hogy megadná neki a kért támogatást? Az osztályzatok a válaszadóknak a homoszexuálisokkal kapcsolatos magatartását tükrözik. Vagy talán valami mást is? Kemph és Kasser a kérdezõbiztost - azt a férfit, aki a diákokkal egyenként kitöltette a kérdõívet - gondosan megválogatott ruhadarabokba öltöztette. Az esetek felében igencsak férfiasra vették a figurát. A 29 éves kérdezõbiztosra cowboycsizmát adtak, vagánysapkát nyomtak a fejébe, és a hatás fokozására a kísérleti szoba falán az egyik férfias kedvtelést, a rodeót ábrázoló posztert helyezték el. Az esetek másik felében viszont ugyanaz a férfi színes sportruhában fogadta a kísérletre jelentkezõ diákokat, pulóverén a „MELEG BÜSZKESÉG" felirattal, ráadásul a falon lévõ képen két, félreérthetetlenül homoszexuális férfi volt látható.


A válaszok statisztikai elemzése egyértelmûen kimutatta, hogy azok a személyek, akikkel a „férfias" kérdezõbiztos töltette ki a kérdõívet, sokkal elutasítóbbnak mutatkoztak a homoszexualitás iránt, mint társaik. A válaszadók megnyilvánulásait tehát befolyásolta - eltorzította! - az, hogy igyekeztek „udvariasan" igazodni a kutatást végzõ személy föltételezett elvárásaihoz.

Mindehhez, persze, hozzá kell tennünk, hogy e kísérletben szélsõségesen erõteljes és a kérdõív lényegével összefüggõ hatás érte a válaszadókat. A „valódi" kutatások során a pszichológusok igyekeznek gondosan kiküszöbölni az efféle félrevezetõ hatásokat és a belõlük adódó mûhibákat. Reméljük, többnyire sikerül is nekik...

MANNHARDT ANDRÁS