" Untitled

MANGALICA - EMBRIÓÁTÜLTETÉSSEL



Ötnapos sárgatestek a petefészekben az embriók kimosása idején
A sokat fialó állatok esetében nem kifizetõdõ beavatkozás az embrióátültetés, hiszen a természet maga gondoskodik megfelelõ számú utódról. De elõfordul, hogy a több is kevés. Ezért egy szapora, mégis kipusztulófélben levõ háziállat, a fecskehasú mangalica kritikus értékre csökkent egyedszámát ezzel a módszerrel próbálják gyorsan növelni. Írásunk arról szól, miért van szükség e régi magyar sertésfajta szaporítására, és mennyit segíthet ebben az embrióátültetés.

A mangalica õshonos magyar fajta, amelyet a bakonyi és szalontai sertés, valamint a hazánkba 1833-ban behozott szerb sumadia sertés keresztezésével hoztak létre. Eredetileg négy színváltozata volt: a fekete, a fecskehasú, a rõt és a szõke. Közülük a szõke terjedt el leginkább. A mangalica még az 1900-as évek elején is népszerû fajta volt, ám a sertéstenyésztésben bekövetkezett változások miatt századunk második felére elvesztette gazdasági jelentõségét. Az utóbbi néhány évtizedben ez a „korszerûtlen"-nek minõsített fajta a génrezervátumokba szorult vissza, és tartásának csupán az volt a célja, hogy a génállományát megõrizzék.

Végveszélyben a fecskehasú


Tüszõk az ovuláció idején
Hazánkban ma már csak ötven fecskehasú tenyészkoca él. A fajta szaporodásbiológiai adottságaiból adódóan ez kritikus létszám, ez a populáció már sem természetes pároztatással, sem mesterséges termékenyítéssel nem növelhetõ. A sertések között a fecskehasú egyébként is kevéssé szaporának számít: évente csak egyszer ellik, négy-hat, de legfeljebb hét malacot vet. A koca kevés tejet ad, a malacok lassan fejlõdnek, késõn válnak ivaréretté, és csak 11-13 hónapos korban vehetõk tenyésztésbe.

Ausztriában és Svájcban a mangalicát csupán amolyan hobbiállatként tartják, és általános nézet, hogy gazdasági szempontból értéktelen. A valaha fõterméknek számító zsír ma már mellékterméknek minõsül, a mangalica pedig éppen ebben erõs, vágósúlyának kétharmada fehéráru: zsír, háj és szalonna. Igaz, a mangalica zsírjának koleszterinszintje alacsony, és kedvezõ a koleszterin-öszszetétele. A fajta génkészletének megõrzése mellett más is arra ösztönözte a szakembereket, hogy megmentsék a mangalicát. Bizonyos dél-európai országok azért érdeklõdnek a fajta iránt, mert jó keresztezési partner lehet egy különleges termék elõállításához.

A mangalicát az 1950-es évekig szinte kizárólag külterjesen tartották, és ez éppen megfelel a fajta természetének. Spanyolországban még ma is ilyen körülmények között nevelik: makkoltatják, legeltetik az ott õshonos, sok vonásukban a mangalicára emlékeztetõ sertéseket. Az így felhizlalt állatokból készül a fûszeres, sós tengeri levegõn pácolt sonka, amelynek kilójáért 8000-12 000 forintnak megfelelõ összeget is fizetnek az üzletekben. Az olcsó tartástechnológia és a termék magas ára bõségesen kárpótol a feleslegesen termelõdõ zsírért. Mivel a két fajta minden tekintetben igen hasonló, a spanyol szakemberek joggal érdeklõdnek a mangalica mint keresztezési partner iránt. Élõ állatokat azonban csak akkor exportálhatnánk, ha a jelenlegi kis létszámú mangalicaállományt gyorsan fejleszteni tudnánk.

Mangalicamalacok lapálykocától


Mangalica a mûtõasztalon endoszkópos beavatkozás közben (Szabó Péter felvételei)
Az embrióátültetés (Részletesebben írtunk róla az ÉT ez évi 33. számában az elsõ hazai lóembrió-átültetés kapcsán -A szerk.)elve a legtöbb állat esetében ugyanaz: a donor anyától vett embriókat egy befogadó anyába ültetik, az pedig kihordja, világra hozza és felneveli az utódokat. A mûvelet a sertésen is elvégezhetõ hagyományos, mûtéti úton vagy endoszkópos technikával. A befogadó anya kiválasztásakor fontos szempont, hogy azok a tulajdonságai legyenek jók, amelyek a mangalicának a gyengéi. Ezért esett a szakemberek választása a keresztezett lapálysertésre, amelynek kocái népes almot tudnak kihordani és nevelni, és bõségesen tejelnek.

A befogadó kiválasztása után összehangolják a donor és a befogadó anyák ivari ciklusát, majd a mangalicakocákban szuperovulációt váltanak ki, és mesterségesen megtermékenyítik õket. A megtermékenyítés utáni 5. napon az embriókat kimossák a méhbõl, és ha életképesek, a befogadó kocába kerülnek.

HORMONSZINKRON
Az ivarzás szinkronizálása során a nõstény állatok ivari ciklusát hormonok segítségével átállítják. Amikor a kocáktól megvonják a hormonokat, a fogamzóképesség szempontjából passzív, úgynevezett refrakter stádiumuk egyszerre ér véget, és egy idõben kezdenek ivarzani. Az embrióátültetés esetében erre az eljárásra azért van szükség, hogy az embrió a befogadó anyában ugyanolyan hormonális környezetbe kerüljön, mint amilyenbõl kiszakították. A szuperovuláció esetében olyan hormonokat kap az állat, amelyek a tüszõk éréséért, a petesejtek leválásáért felelõsek. Az extrém magas hormonszint hatására a leváló petesejtek száma jóval meghaladhatja a fajtára jellemzõ átlagot, és egy donortól megtermékenyítés után több embrió nyerhetõ.
Könnyû belátni, hogy a leírtak miben segíthetik a mangalicaállomány megõrzését, illetve gyarapítását. A lapálykoca a mangalicára jellemzõ négy-hat malac helyett tízet-tizenkettõt is világra hozhat, és egyetlen donortól évente többször - legfeljebb háromszor - nyerhetõ embrió, méghozzá alkalmanként tizenöthúsz, sõt, néha harminc is.

Az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet, az üllõi Állatorvosi Kísérleti Intézet és a Debreceni Agrártudományi Egyetem szakemberei által - az OMFB támogatásával - elvégzett fajtaközi embrióátültetés sikerének élõ bizonyítéka az az ötven kismalac, amelyeket keresztezett lapálykoca hozott világra, és mangalica lesz belõlük. Rátky József, az embrióátültetõ mûtéteket végzõ csoport vezetõje szerint az eddigi eredmények ígéretesek. Az embriók 85-90 százalékát sikerül kimosni, és a beültetett embriók 66 százalékából egészséges malac lesz, holott a malacok számára több veszélyt rejtõ mûtéti utat választották. A német és a spanyol szakemberekkel együttmûködve szeretnék folytatni a munkát, és a német tapasztalatok felhasználásával az endoszkópos technikát is alkalmazni kívánják.

HAUCK FERENC