Életmód és érelmeszesedés

Az orvosok ma már egyetértenek abban, hogy a zsíros étkezés, a dohányzás, a mozgáshiány és a stressz közrejátszik az érelmeszesedés kialakulásában. Habár ideig-óráig gyógyszerekkel és a szűk érszakaszt áthidaló (orvosi nevén bypass) műtéttel is javítható a beteg állapota, mind több felmérés sugallja: hosszú távon csak akkor remélhető, hogy a baj nem súlyosbodik, ha az előidéző okokat kiküszöbölik, azaz az életmódot gyökeresen megváltoztatják.

Habár manapság az éráthidaló műtétet csodatévő eljárásként emlegetik olyan esetekben, amikor csak rövid érszakaszt szűkít az érelmeszesedés (erről 1995. évi 41. számunkban írtunk részletesebben – A szerk.), a tapasztalatok azt mutatják: a műtét után öt évvel az áthidaló érszakaszok fele, míg hét év múltán a 80 százaléka már annyira szűk (elmeszesedett), hogy újabb műtét válik szükségessé. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a műtét az esetek java részében nem ad végleges megoldást. De miért is adna, ha a műtéten túl levő beteg továbbra is ugyanazt az életet éli, mint ami a baját előidézte? A megoldás tehát csak az lehet, ha – s ez jól felfogott érdeke – úgy él, hogy az ne súlyosbítsa az érelmeszesedést.

Már egy hónap alatt

Az egyesült államokbeli Houstonban levő Baylor Orvostudományi Egyetemen D. Ornish és munkacsoportja 1977-ben kezdte el azt a felméréssorozatot, amelyben azt tanulmányozták, hogy miképp hat az életmódváltás az érelmeszesedésre. Az első, tájékozódó jellegű vizsgálatba mindössze tíz pácienst vontak be, s ellenőrző csoportot sem szerveztek. Olyan betegeket választottak ki alapos kivizsgálás után, akiken az általános érelmeszesedés miatt éráthidaló műtétet nem volt értelme végezni, illetőleg akik megtagadták ezt a beavatkozást. E kísérleti csoport betegei abban tértek el a hagyományosan kezelt érelmeszesedésesektől, hogy nemcsak vállalták, hanem be is tartották a szigorú életmódbeli előírásokat. Ezek a következők voltak: tartózkodniuk kellett az állati zsiradékot tartalmazó ételektől, tehát vegetáriánus étrendre tértek át, abbahagyták a dohányzást, naponta rendszeresen edzették magukat (sétáltak, kocogtak vagy tornáztak), s pszichológus társaságában „stressztelenítő” foglalkozásokon vettek részt, amelyeken elsajátították a jógázás, a relaxáció és a meditáció legegyszerűbb módjait.
Egy hónap múltán mind a tíz pácienst újból kivizsgálták, amelynek során nemcsak vérnyomásmérésre és a vér koleszterinszintjének ellenőrzésére került sor, hanem szívizomzatuknak a vérellátását is megnézték az erre a célra szolgáló műszerrel. Az eredmény meglepte a kutatókat. Az egy hónapos új élet ugyanis elegendő volt ahhoz, hogy a pácienseknek számottevően csökkenjenek az angina pektoriszos panaszai (a szívtáji, szorító jellegű és kisugárzó fájdalmai), s ehhez a vér koleszterinszintjének és a vérnyomásnak a 20 százalékos csökkenése társult, míg a szív vérellátásában érdemi javulás következett be (1. ábra). Ez annyira fellelkesítette a kutatókat, hogy nem sokkal később nagyobb beteganyaggal megismételték a felmérést, s ezúttal már ellenőrző csoportról is gondoskodtak.
A négy hétig tartó felmérésre klinikai körülmények között kerítettek sort, hogy a páciensek mindvégig szem előtt legyenek, s a kísérleti meg az ellenőrző csoport tagjai csak a nekik előírt ételeket egyék (az előbbiek szigorúan diétáztak, míg az utóbbiak a többi beteg által is fogyasztott kosztot kapták). Ezenkívül a kísérleti betegekkel mindennap gyógytornász és pszichológus is foglalkozott. Az eredmény megerősítette mindazt, amit az előző felmérésben tapasztaltak. A kísérleti csoportban átlagosan 91 százalékkal csökkent az anginás panaszok száma, s a vér koleszterintartalma 20,5 százalékkal lett kisebb annál, mint amennyi a felmérés kezdetekor volt. Minthogy ennyire rövid idő alatt aligha változik érdemben az erekben lerakódott zsíros-meszes anyag mennyisége, a javulás nem ezzel, hanem inkább az ér átmérőjének növekedésével, azaz az értónus (-feszülés) csökkenésével magyarázható. Ennek a mechanizmusa még tisztázásra vár.

Visszafejlődésre való hajlam

A harmadik felmérésbe olyan betegeket vont be a kutatócsoport, akik vállalták, hogy egy éven át az otthonukban is megtartják az orvosi előírásokat. Az összesen negyvennyolc beteg kiválasztásakor az is szempont volt, hogy mindegyiküknek friss koszorúérröntgen-lelete legyen, s a kórtörténetükben ne forduljon elő vérrögoldásos kezelés, éráthidalásos műtét és szívinfarktus. A pácienseket ezúttal is kísérleti és ellenőrző csoportba sorolták. Az előbbiek szigorúan diétáztak, nem dohányoztak, edzették és stressztelenítették magukat, míg az utóbbiak úgy éltek, ahogy az ilyen bajban szenvedők általában élni szoktak. (Természetszerűleg az orvosok nem ajánlják az érelmeszesedésben szenvedőknek a zsíros ételeket, a dohányzást, a tunyaságot és az idegeskedést.)
Az étrendi előírás az volt, hogy az ételek energiatartalmának legföljebb a 10 százalékát teheti ki zsiradék, de az ne állati, hanem növényi eredetű legyen. Ezért az ételek csaknem kizárólag növényekből készülhettek, s az összeállításukkor ügyelni kellett arra, hogy minden aminosav a szükséges mennyiségben bejusson a szervezetbe (ebből a szempontból a szójára és a többi hüvelyes növényre nagy szerep hárult). Az állati termékek közül csupán a tojásfehérje és a zsírmentes tej vagy joghurt jöhetett számításba, mert így a test számára fontos, úgynevezett esszenciális aminosavakból* sem alakul ki hiány. Szeszes italt épphogy csak megnyalhattak a betegek, feketekávét pedig nem ihattak. A napi edzésüket illetően a gyógytornásztól, a stresszhelyzetek feldolgozására pedig a pszichológustól kaptak segítséget, akikkel rendszeresen konzultálhattak. Az időnkénti csoportos összejövetelek nagyon hasznosnak bizonyultak, mert a betegek egymással is megbeszélhették tapasztalataikat, s ez erőt adott nekik ahhoz, hogy az egész évet végigcsinálják. (A többségük – mint utóbb kiderült – az új életstílusban élt azután is.)

A felmérés kezdetén nem volt érdemi különbség a kísérleti és az ellenőrző csoportba került páciensek leletei, étrendje, életvitele és demográfiai jellemzői között. Egy év múltán azonban az előbbiek java része sokkal jobb állapotban volt. Hogy csak néhány példát említsünk: vérüknek az összkoleszterinszintje átlagosan 24,3 százalékkal, míg a „rossz” (a kis sűrűségű lipoproteid szállította) koleszterin mennyisége 37,4 százalékkal volt kisebb, míg az ellenőrző csoportbeli betegek esetében ezeknek a véralkotórészeknek az aránya növekedett. Igen szembeszökő különbség adódott az anginás panaszok gyakoriságában, időtartamában és súlyosságában is. Mint a 2. ábrán látható, az ellenőrző csoportbeliek értékei az előbbi sorrendben 165, 95 és 39 százalékkal növekedtek, míg a kísérleti csoportbelieké 91, 42 és 28 százalékkal csökkentek. Ebben nagy szerepe lehetett annak, hogy az előbbieknek a koszorúér-szűkülete átlagosan 61,7 százalékról 64,4 százalékra nőtt, míg az utóbbiaké 61,1 százalékról 55,8 százalékra csökkent. Ezek az arányszámok – mint említettük – átlagot tükröznek. A kísérleti csoportban ugyanis akadt három olyan beteg, akiben nem tapasztaltak érdemi változást, egy betegnek pedig a diétás stb. előírások ellenére is súlyosbodott az érelmeszesedése (azt, persze, nem tudták ellenőrizni az orvosok, hogy valóban az előírás szerint éltek-e). Ugyanakkor az ellenőrző csoportban is volt három olyan beteg, akinek változatlan maradt az állapota, s hatnál némi javulást mutattak ki a vizsgálatok.

2. ábra. A szívtáji szorító fájdalom gyakorisága, időtartama és súlyossága a kísérleti és az ellenőrző csoportban

Megszívlelendő

Az elmondottak megszívlelendők. Azt mutatják ugyanis, hogy az orvos, a dietetikus, a gyógytornász és a pszichológus közreműködésével megtervezett életmódbeli változtatás az esetek java részében az érelmeszesedés visszafejlesztésével és egyéb szerkezeti meg működési változások előidézésével javít a beteg állapotán, s ezáltal növeli a hosszú élet esélyét. Íme egy példa. Jó ideje tudjuk, hogy a koszorúerek belhártyája egy olyan anyagot (angol nevének kezdőbetűivel EDRF-et) termel, amely tágítja ezeket az ereket. Több kutató is megállapította, hogy a zsíros ételek és a dohányfüst nikotinjának hatására csökken ennek az anyagnak a termelődése, következésképp az erek szűkülnek, s érelmeszesedés esetén ez ront a beteg állapotán. Nos, ez is arra hívja fel a figyelmet, hogy akinek számít, mennyi ideig szeretne érelmeszesedés nélkül vagy csekély érelmeszesedéssel, de panaszmentesen élni, az szívlelje meg Ornish doktor életmód-változtatási tanácsát. Aki próbálta már, az jól tudja, hogy zsírtól latyakos étel és dohányzás nélkül is kitűnően érezheti magát az ember, különösen akkor, ha nem feledkezik meg a rendszeres testmozgásról, s arról, hogy valamilyen módon oldja a napi idegfeszültségét.

Dr. Dömötör Ágnes