Féregháború

KANNIBÁLOK ANGLIÁBAN

A Lordok Háza nemrégiben feltette
a kérdést Nagy-Britannia kormányának:
milyen intézkedéseket tettek az örvény-
férgek elpusztítása érdekében?
Vajon hogyan vergődhetett akkora
hírnévre egy apró féreg, hogy
az angol parlament időt fecséreljen rá?

Az észak-írországi kertészek vagy harminc éve vették észre azokat a fura, barna lapos férgeket, amelyek a kertjük kövei alatt tekergőztek, s amelyekhez hasonlót azelőtt soha nem láttak.


Egy cserép féreg
E férgekről hamarosan kiderült, hogy ragadozók, és legfőbb táplálékuk a földigiliszta. Az úgynevezett földi örvényférgek közé tartozó állat amennyire idegennek számít brit földön, annyira nem ismeretlen Új-Zélandon, minthogy ott van az eredeti élőhelye. A becsületes neve Artioposthia triangulata, és valószínűleg cserepes növények földjében került Írország kertészeteibe.
Felfedezésekor nem keltett különösebb érdeklődést, csupán egy volt a Nagy-Britanniába behozott állat- és növényfajok hosszú listáján. Az elmúlt tíz-tizenöt évben a férgek elterjedtek egész Észak-Írországban és Skócia jókora területein, különösen Edinburgh környékén. Angliában Carlisle környékét kivéve 1992-ig nem bukkantak fel, mára azonban több mint harminc település környékén figyelték meg őket. Walesben a féreg még nem vetette meg a lábát – igaz, nincs is neki.
A férgek tehát tovább terjeszkedtek, s néhol nagy tömegben elszaporodtak. Ahol sokan vannak, ott hanyatlásnak indultak vagy már teljesen el is tűntek a földigiliszták populációi. Tudjuk, a földigiliszták igen fontos talajlakó állatok; meghatározó szerepük van a talaj termékenységének fenntartásában, járataik elősegítik a talaj szellőzését és vízforgalmát. Az örvényférgek ellenben nem korhadékevők, ezért nem vesznek részt a talaj humusztartalmának létrehozásában, sőt, még járatokat sem készítenek, nem pótolják az általuk elpusztított földmunkások tevékenységét. A földigiliszták számának csökkenése miatt visszaesik a terméshozam, a csapadékosabb területeken pedig elmocsarasodnak a legelők. Mivel pedig a földigiliszták jó néhány emlősnek, például a borznak, a sündisznónak, a vakondoknak, valamint seregnyi madárnak, például a rigóknak fő táplálékai, az egész tápláléklánc összeomlik az örvényférgek miatt.
A szárazföldi örvényférgek meglepően sikeresek a világ más részein. Nagy-Britanniában három őshonos faj is található, de mindhárom igen kicsi, és egyiküknek sincs fontos szerepe a táplálékláncban. Néhány ártalmatlan rokonuk is bejutott a brit szigetekre, de nem tudtak elterjedni, vagy csak az üvegházak melegében képesek megélni.

Magyar örvény


A Magyarországon élő mintegy 80 örvényféregfaj között nincsenek talajlakók, s mint dr. Biber Károlytól, az FM Növényvédelmi és Agrár környezetgaz-dálkodási Főosztályának főosztályvezető-helyettesétől megtudtuk, egyelőre az importtal sincs baj. Azaz, az importált talajok vizsgálata során – ezt az ugyancsak veszedelmes fonalférgek felderítése céljából végzik – egyik talajlakó örvényféreg sem fordult elő.

(bz)

 

Néhány Magyarországon is élő örvényféreg

 

Az új-zélandi támadó
Az új-zélandi örvényférgek meglehetősen nagy termetűek, akár 15 centiméter hosszúak, 2-3 milliméter vastagok és 10 milliméter szélesek is lehetnek. A hátoldaluk barna, az oldaluk halványan pöttyözött, a hasuk világosabb, barna pettyekkel. Megannyi szemük apró, fekete pontocskaként sorakozik a fejrész körül, valamint a testük két oldalán.
A talaj apró, nedves foltjain találnak menedéket, jellegzetes összetekeredett pózban pihennek a talajon heverő tárgyak, például kövek, fadarabok vagy egy-egy nejlonzacskó alatt. Főleg éjszaka, eső vagy harmat után vadásznak. Zsákmányukra véletlenszerűen lelnek rá a talaj felületén.
Ha az örvényféreg rátalált a gilisztára, végigcsúszik a testén, majd heves birkózásban vonaglanak. A nagyobb termetű gilisztának ilyenkor még van némi esélye a menekülésre, ám ha az örvényféreg testének kétharmadánál elhelyezkedő szájnyílása eléri, már nem menekülhet, szűk torkában eltűnik az áldozat teste. Közben az állat idegmérget is kibocsát, ennek hatására az áldozat megbénul, a félig emésztett tetem pedig felszívódik a tápcsatornában. A ragadozó féreg fehérjebontó enzimjei elfolyósítják a zsákmányt. Alig fél óra és a gilisztából csak egy kis darab marad.
Az örvényféreg belének három fő csatornája van, ehhez számtalan oldalág csatlakozik, amelyek behálózzák az egész testet. Az állatnak ugyanis nincs keringési rendszere, a tápanyagok diffúzióval jutnak el a test minden sejtjéhez. Az oxigén is ugyanígy jut a test belsejébe, ezért is ilyen laposak ezek a férgek.
Az örvényférgek hermafroditák, minden egyednek van hímekre és nőstényekre jellemző szaporítószerve. A megtermékenyített petéket nedves helyen, kövek alatt, fekete kapszulákban rejtik el. Egy-egy petekapszulából néhány nap múlva átlagosan hat féreg kel ki.


Az új-zélandi örvényféreg nyugalmi helyzetben – egy felforgatott kő
alatt bukkantak rá

Ugyanaz a féreg
mozgás közben.
A keskeny vége a fejrész

Pinky, az Ausztráliából jött örvényféreg. Rózsaszín vége a feji rész

Ugyanaz a féreg teljesen kinyújtózva
körül-belül 7 centi-méter hosszú

Az Artioposthia
kikelt petéi körülbelül 6 milliméter hosszúak

Egy ausztrál örvényféreg földigilisztát zsákmányol. Fehér
garatja már részben beborítja a gilisztát


Egy rózsaszín ausztrál
Egy másik földigiliszta-evő örvényféreg szintén eljutott Nagy-Britanniába, és ugyancsak kártevővé válhat. Ez a betolakodó valószínűleg Ausztráliából való, narancssárga vagy sárga színű, a feji része rózsaszínű, és mintegy 8 centiméteresre nő meg. Az eredetét nem sikerült pontosan azonosítani, mert Ausztráliában és Új-Zélandon számos hasonló faj él, s ezeket alig ismerjük. Amíg nincsenek bővebb információink róluk, addig abban sem lehetünk biztosak, hogy melyik fajhoz tartoznak az Európába került példányok. Valószínűleg a Coenoplana albáról vagy a C. sanguineáról van szó, az egyszerűség kedvéért azonban egyelőre Pinky néven írták le őket. Megtalálták a fajt Írországban, a Man-szigeten, a Scilly-szigeteken, Cornwallban, Walesben, Devonban, Cheshire-ben és Lancashire-ben. Az invázió több mint három éve, egy kertben kezdődött Southport közelében, a lancashirei tengerparton. Tetőzése idején egy óra alatt akár kétszáz férget is össze lehetett volna gyűjteni. Azóta az örvényférgek és a giliszták populációjának aránya azóta stabilizálódott, de alapos kereséssel még mindig találhatunk akár ötven férget is egy óra alatt. Ha hihetünk az előrejelzéseknek, három év múlva már csak a támaszpontjukkal szomszédos három kertben fognak előfordulni. A Pinky kisebb, mint az Artioposthia, és kisebb gilisztákon él. Három év alatt mindössze három petekapszuláját találták meg, s ez arra utal, hogy a féreg ivartalan úton is szaporodik. Néhány esetben megfigyelték, ha félbevágják, mindkét része külön-külön új féreggé fejlődik. Ez lehet a fő formája a faj szaporodásának.

Féregtörzsek


Állatország XXIV törzsének egyike a Gerincesek törzse, ahová minden hal, kétéltű, hüllő, madár és emlős tartozik. Ezzel szemben a legtöbbünk által csak a földigilisztáról és az orvosi piócáról ismert férgek annyira különböznek egymástól, hogy hét önálló törzsbe kell sorolni őket. Talán érdemes név szerint is fölsorolni őket: Laposférgek, Hengeresférgek, Zsinórférgek, Villásférgek, Nyelesférgek, Elő-gyűrűsférgek, Gyűrűsférgek.
Az Örvényférgek (Turbellaria) a Laposférgek törzsének első osztályát alkotják (a másik kettő a Szívóférgek és a Galandférgek). Az Örvényférgek hat rendje (Bélüreg nélküliek, Egyenesbelűek, Allocoeák, Hármasbelűek, Ágasbelűek és Tapadókorongosok) annyira különbözik egymástól, mint mondjuk a Denevérek az Ormányosoktól vagy a Főemlősöktől.
Az örvényférgek közös sajátsága, hogy szabadon élnek (azaz nem élősködnek), testüket csillók borítják, s a bőrmirigyeik által kiválasztott nyálkarétegen csúszva ezekkel hajtják előre magukat. Mind ragadozók, garatjukat ki tudják tűrni, így ragadják meg áldozatukat. A tudomány mintegy 3000 fajukat ismeri, Magyarországon körülbelül 80 él ezek közül. Többségük a vizek lakója, néhány fajuk szárazföldi. Osztódással is tudnak szaporodni, és híresek regenerálódó-képességükről: a szétdarabolt állat testének 1/100 részéből is teljes örvényféreggé fejlődik.

(sn)

 


Taposs rá vagy sózd meg!
Mind az új-zélandi, mind az ausztráliai féreg a cserepes növények talajával terjed. Mindkettő hónapokig elvan élelem nélkül, s ez nehezíti az állomány szabályozását. A kertészetek gondosabban vizsgálják át miattuk termékeiket, és figyelmeztető mellékleteken tájékoztatják vásárlóikat a férgekről. Erre az 1981-es vad- és természetvédelmi törvény kötelezi őket. A szaktanácsok között az is szerepel, hogyan pusztítsd el őket, ha rábukkansz egyre: taposs
rá, vagy hintsd be a testét sóval! A szakemberek felhívást tettek közzé, amelyben arra kérik a férgek felfedezőit, hogy próbálják meg eldönteni, melyik fajhoz tartozik az állat, majd helyezzék egy kisméretű, légmentesen zárható dobozba, rakjanak mellé nedves mohát vagy egy kis földet, s a megtalálás időpontját és helyét feltüntetve küldjék el egy megadott címre. Ettől az akciótól azt remélik, hogy elkészíthetik a ragadozó örvényférgek elterjedésének pontos térképét.


Barabás Ambrus