|
Weiss Ferenc 1717-ben született Nagyszombatban. Születésének pontos dátumát
nem ismerjük, a bibliográfiákban közölt március 16-a valójában megkeresztelésének
a napja. Apja szitakészítő mester volt, három gyerekkel. A testvérek közül Ferenc
volt az egyedüli fiú.
Nagyszombat jómódú polgárváros, prímási székhely volt. Biztos megélhetést kínált
iparosoknak, kereskedőknek. Rangot adott a városnak az 1635 óta ott működő jezsuita
egyetem is. Különleges kegye a sorsnak, hogy a Weiss család éppen a könyvtáráról
híres Munkátsy István portáján bérelt lakást. Ferenc nem utolsósorban ennek
köszönhette, hogy a tudományokkal már zsenge ifjúkorában megbarátkozhatott.
Az érdeklődő fiút vonzotta a jezsuita atyák nagy műveltsége. Mindössze 16 éves
volt, amikor a felvételét kérte a rendbe.
|
Tanulóéveiben – a kor szokása szerint – sorra bejárta a rend különböző házait.
Trencsén, Szakolca, Selmecbánya és Graz voltak vándorlásának állomásai. A csillagászattal
1739-ben kezdett el foglalkozni. A nagyszombati egyetem diákjaként lelkesen
hallgatta a távcsövek készítéséhez is értő csillagász, Kéri Borgia Ferenc (1702-1768)
előadásait, aki azt tervezte, hogy
csillagvizsgálót létesít az egyetem kötelékében.
|
Tíz év múlva Weiss tanította a matematikát és a csillagászatot a nagyszombati
egyetemen. Pezsgett a szellemi élet, sorra jelentek meg az új – már a newtoni
fizika alapján készült – egyetemi tankönyvek. Weissnek olyan kiváló tudóstársai
voltak, mint a híres fizikus, Horváth Keresztelő János, a matematikus Makó Pál
(1723-1793) és a polihisztor Mitterpacher Lajos (1734-1814). Ôk később, a rend
1773-as feloszlatása után a pesti egyetem tanáraiként munkálkodtak tovább.
A nagyszombati csillagvizsgáló 1753 és 1756 között felépült, sajnos, ennek is
csak a korabeli képek őrzik az emlékét. A leírások szerint egy 110 láb magas
egyetemi épületre húzták fel a 18 láb magas megfigyelőtornyot. Az eredeti épület
ma is megvan, katonai levéltárként működik, a csillagászati toronynak azonban
már nyoma sincsen. Megfigyelésre egy 56 láb x 40 láb területű terem szolgált.
Közvetlenül alatta volt az egyetem központi könyvtárától elkülönített csillagászati
és matematikai gyűjtemény, amely a fennmaradt leltár tanúsága szerint háromszázhárom
szakkönyvből állt. Köztük volt Newton Philosophiae Naturalis Principia... és
Descartes Geometria című műve is. A nagyszombati csillagászati könyvek közül
néhányat becses emlékként őrzünk a Csillagvizsgáló Intézet svábhegyikönyvtárában.
A XVII. század második fele igen alkalmas időszak volt arra, hogy egy új csillagvizsgálót
indítsanak. Ma, amikor annyit beszélünk az európai kultúra egységéről, nem is
igen tudjuk elképzelni, milyen közel volt Weiss Ferenc korában Nagyszombat Párizshoz
és Stockholmhoz. A budapesti Egyetemi Könyvtár kézirattárában őrzött Weiss-levelezés
(1990-ben és 1992-ben jelentettem meg nyomtatásában) képet ad arról a kiterjedt
nemzetközi kapcsolatról, amely a nagyszombati csillagász tudományos munkájának
bázisaként szolgált. Levelezőpartnerei közt rendtársak is voltak, például Carolus
Scherffer (1716-1783), a bécsi Terezianum* fizikaprofesszora,
Hell Miksa (1720-1792), a bécsi csillagvizsgáló igazgatója és Christian Mayer
(1719-1783), aki az általa alapított mainzi obszervatórium igazgatójaként a
kettős csillagok felfedezésével szerzett nevet magának. De olyan pályatársakkal
is levelezett Weiss, akiknek semmi kapcsolatuk sem volt a jezsuita renddel.
Közéjük tartoztak a francia csillagászat akkori kiválóságai: Jero^me Joseph
de Lalande (1732-1807), Joseph Nicolas Delisle (1688-1768) és Alexis Claude
Clairaut (1713-1765). Külön meg kell említenem a stockholmi Peter Pehr Wargentint
(1717-1783), a Svéd Akadémia titkárát, akinek a hagyatéka nem kevesebb, mint
tizenhat Weiss- levelet őrzött meg.
Nemcsak levelezőtársai, hanem neves vendégei is voltak a kiváló nagyszombati
csillagásznak: így Johann Bernoulli (1744-1807), a berlini, Ruggero Guiseppe
Boscovich (1711-1787), a milanói és Cesar François Cassiny de Thury (1714-1784),
a párizsi csillagvizsgáló igazgatója.
|
Akkoriban a levelezés – akárcsak manapság az internet – a tudósok egyik legfontosabb
segédeszköze volt: mások eredményei által saját megfigyeléseik megbízhatóságát
is ellenőrizhették. Weiss Ferencnek nem csekély önbizalmat adott, hogy más csillagászok
– de Lalande, Charles Messier (1730-1817), Pehr Wargentin – milyen örömmel fogadták
az ő pontos észlelési adatait. A levelezés a mai csillagászati folyóiratok szerepét
is betöltötte. Weiss is általa szerzett tudomást az időszerű tudományos problémákról
és a napi csillagászati eseményekről. Ez annál fontosabb volt, mert az ő nagyszombati
évei alatt több fontos csillagászati esemény is történt. Ilyen volt például
a Halley-üstökös visszatérése 1759-ben, majd a Vénusz-átvonulások megfigyelésére
szolgáló expediciók szervezése és lebonyolítása 1761-ben és 1769-ben. Más tudományos
problémákról is gyakran esett szó e levelekben. Igen érdekes de Lalandenak az
a levele, amelyben – megköszönve a nagyszombati csillagász északifény-megfigyeléseit
– kifejtette: az elektromosság és a mágnesség ugyanannak a jelenségnek kétfajta
megjelenési formája.
Weiss azok közé a csillagászok közé tartozott, akik csak nagyon ritkán mondtak
le mindennapi megfigyelőmunkájukról. Ezért is voltak olyan megbízhatók az észlelései.
Melyek voltak azok a csillagászati jelenségek, amelyeket Nagyszombatban rendszeresen
megfigyeltek? A nap- és a holdfogyatkozásokat, az üstökösök mozgását és a csillagfedéseket.
A Vénusz átvonulást 1761-ben és 1769-ben is észlelte Weiss Ferenc. Hogy mikor
és mit észlelt még, az pontosan nyomon követhető a csillagvizsgáló évenként
megjelentetett Observationes astronomicae... in observatorio Collegii Academii
Jesu Tyrnaviae in Hungaria habitae című kiadványában. Az ilyenfajta rendszeres
obszervatóriumi publikáció még igen ritka és nagy értékű volt abban az időben.
Weiss megfigyeléseit – német nyelven és kissé módosított formában – a bécsi
Terezianum is megjelentette Beyträge zu Verschiedenen Wissenschaften (1775)
című évkönyvében.
Csillagászati, tanári és szerkesztői munkája mellett 1760-ban egy kis könyvet
is megjelentetett Astronomiae physicae juxta Newtoni Principia breviarium címmel,
a nagyszombati egyetem kiadásában. A kötet névtelenül látott napvilágot, de
a bibliográfiákból tudjuk, hogy Weiss Ferenc munkájáról van szó.
Amikor a pápa 1773-ban feloszlatta a jezsuita rendet, a nagyszombati egyetem
is bezárta kapuit. A csillagvizsgáló 1777-ben a császári rendeletre államivá
alakuló egyetemmel együtt Budára költözött. Igen érdekes dokumentum a csillagvizsgáló
költöztetésekor készült könyv- és műszerleltár. Ebből pontosan megtudhatjuk,
milyen műszerekkel dolgoztak Nagyszombatban, és milyen könyvtár állt a csillagászattal
foglalkozók rendelkezésére. A műszerek többsége Bécsben készült, Johann Jacob
Mariooni (1676-1755) műhelyében, ám Nagyszombatban is készítettek csillagászati
eszközöket.
Az új obszervatórium 1780-ra épült fel a budai Várban. Weiss Ferenc rugalmasságát
mutatja, hogy idős kora ellenére alkalmazkodni tudott az új körülményekhez,
és – néhány éves kényszerű kihagyás után – újult erővel folytatta munkáját.
Megfigyelései a Hell-féle bécsi Ephemerisekben és Bode Astronomisches Jahrbuchjában
jelentek meg. Tudóstársai örömmel látták, hogy folytatja munkáját, s Budán is
megkeresték leveleikkel.
|
1781-ben izgalmas esemény hírét hozták a levelek. Egy angliai katonazenész,
a Bath városkában élő William Herschel (1739-1822) elsőként egy új bolygót talált.
A felfedezés 1781 márciusában történt. A budai csillagvizsgálóban már az év
októberétől rendszeresen nyomon követték az ujonnan felfedezett bolygó égi vándorlását.
Az égitestnek Johann Elert Bode (1747-1826) berlini csillagász, az Astronomisches
Jahrbuch szerkesztője az Uránusz nevet adta.
Weiss Ferenc – természetéből adódóan – mindig kész volt az új dolgok elfogadására.
Amikor a mainzi választófejedelem ajándékaként meteorológiai megfigyelésekre
alkalmas műszerek érkeztek Budára, ő azonnal hozzáfogott a rendszeres munkához.
A mainzi meteorológiai folyóiratban nyomtatásban is megjelentek észlelései.
A tudós 1784 júniusában ágynak esett, majd több hónapos súlyos szenvedés után,
1785 januárjában elhunyt. Igen tehetséges és szorgalmas ember volt ez a közepes
termetű, erős testalkatú szerzetes. Talán kiegyensúlyozott természetének köszönhette,
hogy elkerülte a tudományos csatározásokat. A neki küldött leveleket átható
kitüntető tisztelet azt bizonyítja, hogy megbecsült tudósnak számított a maga
korában, s hazája jó hírét öregbítette Európa-szerte. Emlékét a budai Várban
elhelyezett emléktábla volna hivatva megörökíteni, az ez irányú kezdeményezések
azonban eddig nem vezettek sikerre.
Vargha Domokosné
