Úgy tűnik, mindennek az alma volt az oka. Ádám és Éva miatta űzettek ki a paradicsomból,
Héraklész csaknem az életével fizetett a sárkánnyal vívott harcban, meg a Heszperidák*
aranyalmáit őrizte, és Erisz* almája vezetett végül
a trójai háborúhoz. Ne felejtsük el a mesebeli Hófehérkét sem, akit almával
akart megmérgezni a gonosz mostoha.
Minden, ami kerek
Ezek a történetek azonban szerencsére nem csökkentették a gyümölcs népszerűségét,
és ez így van jól. Hiszen Éva nem is almába harapott: a Biblia csupán a megismerés
fájának gyümölcséről beszél. Csak a Kr. u. V. században kezdték el emlegetni
az alma bűnös élvezetét. Valószínűleg azért, mert ez a női kebelhez hasonlító
gyümölcs a szerelem és a termékenység egyik szimbóluma. Mindenesetre a Biblia
ilyetén értelmezésének meg is lett a következménye, ezután egyetlen olyan festményről
vagy szoborról sem hiányozhatott az alma, amelynek témája a bűnbeesés volt.
Ami Héraklész vagy Erisz almáját illeti, talán nem is almáról, csak valami hasonlóról
volt szó. Az ókorban sok gyümölcsfajtának nem volt saját neve. Az alma mint
a gyümölcsök királynője képviselte nevével többi társát. Ugyanígy volt ez később
is: az almához hasonló nagyságú, kerek gyümölcsök vagy zöldségek megkapták a
nevét. De így történt más tárgyak esetében is, gondoljunk csak az országalmára,
ami a hatalom jelképe lett. Az elsőt egy itáliai aranyműves készítette 1014-ben
II. Henrik koronázása alkalmából.
|
Az orvost távol tartja
A valódi alma története sokkal régebbi. Már a korai kőkorban ismerték,deelső
nagy virágzását a rómaiak korában élte. Az idősebb Plinius már harminchat különböző
fajtáról tudósított. A rómaiak vezették be az alma termesztését az Alpoktól
északra eső területeken is. A következő évszázadokban azonban a szerzetesek
foglalkoztak a gyümölcs nevelésével.
Kétségkívül az alma volt a középkor embere számára a legfontosabb gyümölcs.
Nem hiányozhatott egyetlen kertből sem. A parasztok és a nemesek egyaránt fogyasztották
nyersen, sütve, pürének vagy lekvárként. Gyógyító hatását már régóta ismerték:
ha emésztési zavaroktól vagy láztól szenvedtek, reszelt almát ettek vagy almateát
ittak. Még egy angol közmondás is megerősíti ezt: „An apple a day keeps the
doctor away”. (Naponta egy alma – az orvost távol tartja.) Ünnepek alkalmából
élvezték a must, az almabor, az almapálinka ízét.
A XIV. századtól már megérte az almával üzletelni is. A városi piacokon megjelentek
az első gyümölcsöt és sült almát áruló kofák.
A középkorban számtalan babonás hiedelemnek is az alma állt a középpontjában.
Ez a gyümölcs szinte mindenről tudott felvilágosítást adni. Például a karácsonykor
meghámozott alma szerencsét hozott, ha egyben maradt a héja. Ha a lányok a hátuk
mögé dobták, a leesett
Almakígyó
|
héj formájából kiolvashatták leendő vőlegényük kezdőbetűjét. Ha azonban valaki
véletlenül szétvágta az alma magját, a következő évben halál várt rá...
Illatos ihlet
A költőket is különleges viszony fűzte az almához. Schiller íróasztalfiókjában
mindig ott lapult egy alma, mert az illata megihlette a költő fantáziáját. Erotikus
kapcsolat fűzte ehhez a gyümölcshöz a németek másik nagy költő fejedelmét, Goethét
is. Faust almákról álmodott, ám sem a gyümölcsről, sem a kertről nem volt itt
szó. Két szép almát látott, amelyeknek egyszerűen nem tudott ellenállni.
„Elmondom egy szép álmomat:
Egy almafát láttam minap,
Két almát ringatott az ág,
Megmásztam értük én a fát.”
(Sárközi György fordítása.)
Babics Anna
