|
A vadon termő gombák 11 évvel a csernobili katasztrófa után még mindig erősen
radioaktívak. Sőt, néhány faj radioaktivitása növekszik az elkövetkezendő években.
A salzgitteri Sugárvédelmi Szövetségi Hivatalban a radioaktivitás ökológiájának
szemléltetésére kifejlesztettek egy modellt, amellyel a cézium137 útja 25 éven
át nyomon követhető a talajban és a gombákban. Az atomreaktorban bekövetkezett
robbanáskor kiszabadult céziumnak ugyanis mintegy 85 százaléka még a talajban
van. Noha a kutatók azt észlelték, hogy a felső talajrétegben a cézium mennyisége
egyre csökken, valójában arról van szó, hogy e hasadóanyag a mélyebb talajrészekbe
vándorolt.
A jövőben tehát főképp a mélyebb talajrétegeket éri ez a radioaktív terhelés,
azt a mélységet, ahol a gombafonalak szövedéke, a micélium található. A sekély
micéliumú gombák – mint az ízletes vargánya, a sárga rókagomba vagy a barna
tinóru – eseté-
ben a radioaktív cézium mennyisége feltehetően több mint a felére csökken majd
az elkövetkezendő 10 évben. Ellenben a micéliummal mélyebbre hatoló gombák,
például a kékhátú galambgomba vagy az ehető szarvasgombák is, olyan sugárzók
lesznek 2011-ben, hogy a radioaktivitásuk a másfélszerese lesz a csernobili
balesetet utáni értéknek!
(Bild der Wissenschaft)
|
