Az óvszer: kész élvezet

Elliot Aronson, a társadalom-lélektan világhírű kutatója november 11-én Budapesten egy társadalmi célú reklámokkal foglalkozó konferencián bebizonyította, hogy előadónak is épp oly szórakoztató, mint amilyennek őt szerzőként A társas lény című, nálunk is több kiadásban sikert aratott remek könyvéből megismerhettük. Előadását két részletben – most és a következő alkalommal – szeretném összefoglalni. Aronson rámutatott, hogy az AIDS-et nem valamiféle gonosz szúnyog vagy észrevehetetlen, kivédhetetlen „pára” terjeszti... A fertőzést az áldozatok tudatos cselekvés – a nemi érintkezés – közben kapják meg, ráadásul úgy, hogy a legtöbben pontosan tudják, miképpen védekezhetnének ellene. De vajon miért idegenkednek annyian az óvszer használatától? Miért, hogy a nemileg aktív fiataloknak mintegy 70 százaléka nem védekezik az AIDS ellen?
Az egyik ok az, hogy az AIDS-ellenes reklámok egy része a riogatás eszközével próbál hatni. „Használj óvszert, különben nagyon hosszadalmas, fájdalmas betegséget kaphatsz és meghalsz!” – ez az üzenet lényege. Az óvszer így afféle kórházias, fertőzésmegelőző eszközként jelenik meg, tehát a betegség és a halál gondolata társul hozzá. Az emberek pedig nem akarnak újra meg újra a halálra és borzalmas dolgokra gondolni – főképp akkor nem, amikor szeretkezni készülnek! Így a meghitt percekben az óvszer és a hozzá társított rémségek gondolatát egyszerűen kilökik gondolataik közül.
Ráadásul elterjedt az a nézet, hogy az óvszerhasználat megszakítja a szeretkezés lendületét, elveszi az együttlét romantikáját. S épp ez adta az ötletet Aronsonnak: mi volna, ha az óvszert élvezetfokozó eszköznek, szexuális játéknak állítanák be?! Egy kísérlet során ugyanazt a felvilágosító szöveget háromféle képsorral kísérve mutatták be videón fiatalok különböző csoportjainak. Az első változatban egy előadó egyszerűen elmondta a szöveget. A második esetben ezt egy olyan képsor kísérte, amely súlyos állapotban levő AIDS-es betegeket mutatott. A harmadik változatban viszont egy forró ágyjelenetet láthattak a fiatalok, amelyben az óvszer használata mint az előjáték része szerepelt. Ebben a filmben a lány a fogával tépte föl az óvszer tasakját, majd segített a fiúnak fölhelyezni a kondomot.
Az utólagos felmérés azt mutatta, hogy a „riogatásos” módszer volt a legkevésbé hatásos, s a legtöbb nézőt az utolsó, erotikus film késztette az óvszer használatára. Csakhogy az is kiderült: azoknak a nagy része, akik a látottakon föllelkesülve elkezdték használni az óvszert, hamarosan fel is hagytak vele, mivel nem tapasztalták azt az élményfokozó hatást, amit a film alapján reméltek.
Vajon hogyan lehetne igazán tartós változást elérni a fiatalok szexuális viselkedésében? A választ erre a kérdésre Elliot Aronsonnak egy újabb kutatása adja meg. Legközelebb azt ismertetjük.

Mannhardt András