A hörgi asztma

A tág körű felmérések ellenére sem tudjuk minden kétséget kizáróan, hogy miért nő világszerte a hörgi asztmás betegek száma. Az azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy – tekintettel a hörgő falának gyulladására – kezelésében és tüneteinek a megelőzésében egyre nagyobb szerepe van a gyulladásgátló gyógyszereknek.

Minthogy a lakosságnak körülbelül a 4 százaléka szenved hörgi asztmában, ez is népbetegség. Habár a páciensek kis hányadát – súlyosabb panaszok híján – kezelni sem kell, s a megfelelő gyógyszerek jóvoltából a betegek többsége nem szorul sürgősségi vagy kórházi ápolásra, nem árt tudni, hogy a súlyos, elhanyagolt hörgi asztma akár a beteg életére is törhet. Ne tévesszen meg senkit, hogy – különösen eleinte – ez a betegség általában enyhe és hamar elmúló tünettel vagy tünetekkel hívja fel magára a figyelmet, mert nagyon is hajlamos arra, hogy súlyosbodjon. Olyan szerkezeti elváltozás következik be ugyanis a hörgőrendszerben, amely gyógyszerekkel is csak nehezen szüntethető meg, az elmulasztásához pedig az orvosnak és a betegnek szorosan együtt kell működnie.

Izomgörcs és gyulladás
A hörgi asztmára nemegyszer a száraz, különösen éjszaka vagy testi megterhelés közben támadó köhögés hívja fel a figyelmet. Minthogy sokféle betegségnek lehet köhögés a tünete, a pontos bajmegállapításhoz a beteget alaposan ki kell vizsgálni. Könnyebb az orvos dolga, ha a hirtelen támadó köhögés sípoló és nehéz légzéssel, légszomjjal, esetleg mellkasi szorítással társul. Ezek ugyanis együtt csaknem biztosan jelzik, hogy a légúti betegség asztmás jellegű. Ilyenkor a műszeres vizsgálat rendszerint azt tárja fel, hogy a kelleténél kevesebb levegő jut a beteg légutaiba, s jellegzetesen megcsappan az erőltetetten kilélegezhető levegő mennyisége és annak az áramlási sebessége. Amikor ellenben a kilélegzett levegő térfogata szokványos, az orvosok elvégeznek egy provokációs próbát is. Ha ugyanis a metakolinos kezelés hatására sem változik meg az erőltetetten kilélegezhető levegő mennyisége, akkor nem hörgi asztmában szenved a beteg, következésképp más baj után kell kutatni.
A hörgi asztma gyakran kétszakaszú betegség. Az első szakasz a bajkeltő hatástól számított fél-egy órán belül bekövetkezik, s a hörgőfal izomzatának görcse jellemző rá. Ez magától vagy gyógyszer hatására elég hamar (néhány óra alatt) elmúlik. Ha eközben megkezdődik a gyulladásos szakasz, amelyet az első szakaszban bekövetkező molekuláris események idéznek elő, az általában öt-hat óra múltán éri el a csúcsát.
A korai szakaszra az jellemző (lásd az 1. ábra felső részét), hogy valamilyen külső hatásra (leggyakrabban valamilyen testidegen anyag – antigén – felbukkanására) működésbe lép a test védekezési rendszere. Az igazi bajt az úgynevezett hízósejtek okozzák (ez már a második, a késői szakasz), amelyek az antigénnel kapcsolódva gyulladáskeltő anyagokat (közülük a hisztamin a legismertebb) bocsátanak ki magukból. Ezek a hörgők hámrétegén áthatolva működésbe hozzák (aktiválják) a fehérvérsejtek közé tartozó úgynevezett eozinofil, bazofil és neutrofil granulocitákat*, s ezeknek a hatóanyagai károsítják a hörgő hám- és izomsejtjeit (lásd az 1. ábra alsó részét). Az előbbi egyebek között sejtpusztulásban nyilvánul meg (2. ábra), míg az utóbbira az izomgörcs hívja fel a figyelmet. Nem meglepő, hogy a hámréteg károsodásának a jelei mikroszkópos vizsgálattal még hetekkel az izomgörcs old(ód)ása után is kimutathatók.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, mint az az Ohiói Orvostudományi Egyetem belgyógyászati tanszékét vezető R. C. Bone professzor egyik nem régi tudományos cikkében olvasható, hogy allergizáló külső hatás esetén a felnőtt pácienseknek csupán a felében mutatható ki a késői reakció, míg ha nem allergizáló hatású anyag az ingerlő tényező, akkor a betegek 30–40 százalékának a reakciója jut el a második szakaszig.

1. ábra. A korai (fent) és a késői (lent) szakasz 2. ábra. A gyulladásos reakció

Virágpor, légszennyezés, gyógyszerek
Az allergizáló hatású anyagok igen sokfélék lehetnek, bajt azonban csak azok okoznak, amelyekre a páciens túlérzékeny. Ezek többnyire a légutakon át jutnak be a szervezetbe (ilyenek a legkülönfélébb virágporok vagy állati szőrök), de a tápcsatornába kerülő allergén is kiválthat rohamot. Gyakran keltenek hörgi asztmát a légúti fertőzést okozó vírusok (köztük az influenzavírusok) is, amelyek nemcsak a tüdő működését rontják, hanem a légutak falát is érzékenyebbé teszik a gyulladáskeltő hisztaminra.
A levegő vegyi anyagokkal való szennyeződése szintén gondot okoz a betegeknek és az orvosoknak egyaránt. Nemcsak a nitrogén-oxidok és a kénvegyületek marasztalhatók el a hörgi asztmáért, hanem az ózon is; ezek az egészséges emberek hörgőrendszerének simaizomzatát is összehúzzák egy kissé. De míg nekik nem származik ebből különösebb bajuk, a hörgi asztmára hajlamos emberek megsínylik, ha szennyezett levegőt lélegeznek be.
A felmérések kimutatták, hogy a hörgi asztmában szenvedő betegek négyötöde rohammal reagál a megerőltető testi erőkifejtésre. Többnyire futás, kerékpározás stb. után jelennek meg a tünetek, amelyek általában fél-egy óra alatt maguktól megszűnnek, ám olykor elhúzódó reakció is bekövetkezik. Elsősorban a hűvös, száraz levegő kelti a bajt; ezt az is mutatja, hogy testhőmérsékletű és százszázalékos páratartalmú levegő belélegeztetésével oldható a hörgők görcse. Az még tisztázásra vár, hogy a hideg és száraz levegő miképp idézi elő a hörgők görcsét, de feltételezhetően ezúttal is a hízósejtek hatóanyagainak a szabaddá válása kelti a bajt. Ha ugyanis olyan gyógyszerrel kezelik a beteget, amely megakadályozza ezeknek az anyagoknak a felszabadulását, a testi erőkifejtés miatt fokozódó légzés az esetek egy részében hűvös időben sem vált ki rohamot.
Vannak azután olyan hörgi asztmás betegek is, akiknek érzelmi felindulás hatására következik be a rohamuk. Ezt ugyanúgy idegi (reflexes) hatásnak tulajdonítják az orvosok, mint amikor kórosan étel jut vissza a gyomorból a nyelőcsőbe. Ismeretesek olyan gyógyszerek is (ilyenek például az acetilszalicilsavat tartalmazó fájdalomcsillapító és hőcsökkentő készítmények), amelyek a hörgők simaizmainak összehúzódását ellensúlyozó természetes védőanyagokat létrehozó enzim működését akadályozzák meg.
Végezetül megemlítjük, hogy a szeszes italok (az etil-alkohol), valamint a gyümölcsök, a gyümölcslevek, a zöldségek stb. tartósítására használt anyagok (metabiszulfit, mononátrium-glutamát) szintén hörgi asztmás rohamot idézhetnek elő. Akik ezt észreveszik magukon, azok tartózkodjanak az említett italoktól és tartósított ételektől.

Hörgőtágítás, gyulladásgátlás
A hörgi asztmát kezelő orvosok két dologra összpontosítanak: egyrészt igyekeznek elhárítani a bajt kiváltó tényezőt, enélkül ugyanis az folyton-folyvást kiújul, illetve folyamatos kezelést igényel, másrészt gyógyszerekkel enyhítik, múlasztják a tüneteket. A hörgőgörcs oldására különféle készítmények állnak rendelkezésre, ezeket a mellékhatás miatt csak az orvos rendelte adagban ajánlatos szedni. Ugyanez mondható a gyulladásgátló szteroidokról is, amelyeknek a nagy adagja nemcsak a mellékvesekéreg hormontermelését fogja vissza, hanem előmozdítja a csontritkulást is. Ezért világszerte kísérleteznek olyan gyógyszerek előállításával, amelyek hatásosan gátolják a gyulladást keltő sejteket és hatóanyagaikat, ám nincsenek súlyosabb mellékhatásaik.
A sikeres kezelésnek fontos föltétele, hogy az orvossal való tanácskozás után a beteg is tevékenyen kivegye a részét önnönmaga gyógyításából. Egy nem régi angol felmérésből az derült ki, hogy a légzésüket egyszerű műszerrel ellenőrző, így a tünetekre korán felfigyelő és a gyógyszereket az előírás szerint szedő pácienseknek sokkal jobb az életminősége azokénál, akik nem törődnek különösebben a betegségükkel. Az önellenőrzés és -kezelés fontosságára az egyesült államokbeli Nemzeti Egészségvédelmi Intézet közelmúltbeli útmutatása is felhívta a figyelmet, amely elengedhetetlennek tartja, hogy a pácienseket a betegségüket illetően „kiképezzék”. Enélkül ugyanis aligha számíthatunk arra, hogy megáll a hörgi asztmás betegek számának világméretű növekedése, s előbb-utóbb visszaszorul ez a betegség.

Dr. B. E.