Zorkóczy Béla gépészmérnök 100 éve, 1898. március 27-én született Mosonban. A budapesti Műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet 1924-ben, majd ugyanott a mechanikai technológiai tanszéken egyetemi tanársegédként, később adjunktusként folytatta pályafutását. Első tanulmánya, A hegesztés technológiája és korszerű alkalmazása 1930-ban jelent meg a Magyar Anyagvizsgálók Közlönyében. A hegesztés – a hőkezelés mellett – mindvégég tudományos munkásságának fő területe maradt. 1934-től a Hubert és Sigmund Acél- és Fémárugyár (a mai Kőbányai Vas- és Acélöntöde elődje) gyárfőnöke, majd vezérigazgatója volt. 1950-től a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem mechanikai technológia tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára lett, s e tisztét 1968. június 30-áig töltötte be. Egyidejűleg a Vasipari Kutatóintézetben kutatóként dolgozott. Alapító tagja volt a Gépipari Tudományos Egyesületnek.
Munkásságának első két időszakában a metallográfia és a hőkezelés kölcsönhatásával, az anyagok tulajdonságainak hőkezelés hatására bekövetkező változásaival, valamint az öntvények gyártási, hőkezelési kérdéseivel foglalkozott. A modern hőkezelési elveket az Acélok hőkezelése és A hőkezelés technológiája című munkájában tette közzé. Maradandót alkotott a bevonatötvözésű szerszámacél-felrakó elektródok kifejlesztésében és gyártásuk előkészítésében, továbbá alkalmazásuk technológiájában. Szakterületének kimagasló művelője volt, érdemeit Kossuth-díjjal (1956), tiszteletbeli doktori címmel (1974), a BME aranydiplomájával (1974), valamint a műszaki tudomány doktora (posztumusz) címmel ismerték el. Budapesten hunyt el 1975. november 18-án.