|
Az elűzöttek visszatérnek, sőt újak is jönnek, olyanok, amelyek képesek arra,
hogy kihasználják az ember által akaratlanul felkínált erőforrásokat: a búvóhelyet
és a táplálékot. Az egyikük szerényen, szinte észrevétlenül veszi ki a részét
az ember pazarló lakomájából, míg a másikuk tolakodó szemtelenséggel foglalja
el a várost.
A nagy Brehm szinte panaszképpen említi, hogy a nyest „más országokban sokkal
közelebb tanyázik az ember lakóhelyéhez; sőt, azt mondhatnók, legszívesebben
falvakban és
 |
városokban tartózkodik”. Másutt azt írja: „Némelykor Budapest környékén is
előfordul, így 1896. augusztus 16-án a budai gróf Karácsonyi-kertben ejtettek
el két példányt.” Úgy látszik, akkoriban nagy szó volt, hogy egy-egy nyestpár
megtisztelte fővárosunkat, olyannyira, hogy a két állatot kitömve a Nemzeti
Múzeum gyűjteményében helyezték el.
A magyar nyestek az azóta eltelt száz évben felvették ezt az európai nyestszokást:
előbb pajtáinkba, istállóinkba, épületeinkbe költöztek be, és a baromfinépet
dézsmálták, majd a 80-as évektől megkedvelték autóinkat is. Ha az ember egy
szép tavaszi reggelen hiába próbálja elindítani amúgy megbízható kocsiját, lehet,
hogy a hibáért egy nyest a felelős.
Nyestkárbiztosítást a biztosítók egyelőre nem kötnek, a gyárak azonban keresik
annak a módját, hogyan tehetnék nyestbiztossá autóikat. Elektromos riasztókat
szerkesztenek, és támogatják a városi nyestek életének megismerését szolgáló
kutatásokat.
Az alaposabb megfigyelésekből kiderült, hogy a modern városi nyesteknek az élettere
az autó. Bebújnak a karosszéria alá, hogy
 |
 |
 |
 |
felaprítsák a gumi és műanyag alkatrészeket, oda húzódnak be a hideg elől,
és oda cipelik a zsákmányukat is. Eközben talpmirigyük váladékával számunkra
észrevehetetlenül megjelölik a helyet, hogy a másik nyestnek jelezzék: ez a
terület foglalt! Minden tavasszal újra kijelölik területük határait, és ha idegen
nyest szagát érzik, valóságos dühroham vesz erőt rajtuk, s ezt az autó és gazdája
bánja.
Megfigyelők tudnak olyan autóról, amelyet hat hét alatt nyolcszor belezték ki
a nyestek. A zoológusok szerint nem balszerencséről van szó, hiszen az autó
mindennap két helyen parkolt. A helyi nyest a maga területének tekintette, s
amikor a másik helyen állították le, az ottani nyest megtámadta az idegen hím
szagával jelölt kocsit.
Háromezer, nyestek által megrongált autón végzett vizsgálatból tudjuk, hogy
a károk többsége tavasszal keletkezik, és mindenütt csak kisebb területre korlátozódik.
Rendszerint ott fordul elő ilyesmi, ahol a parkolóhely két szomszédos hím nyest
territóriumának a határán van. Az autó védelmének legbiztosabb módja az, ha
tudjuk, hol állíthatjuk le.
Hollandiában öt éven át rádiós nyakörvvel felszerelt állatokat követve figyelték
a városi nyestek életét. Kiderült, hogy egy jobbára éjjel mozgó nyestnek átlagosan
öt olyan helye van, ahol gyakran tartózkodik, és további húsz-harminc helyen
csak időnként bukkan fel. Tehát lehet, hogy egy körzetben csak egyetlen nyest
él, de az ott lakók mindegyike a maga házi nyestjének hiszi.
A nyest a XX. században lett igazi városlakóvá, attól azonban nem kell tartani,
hogy valaha is annyi lesz belőle, mint mondjuk patkányból vagy galambból. Az
emberhez ugyan hozzászokott, fajtársainak közelségét azonban nem tűri. Egész
évben magányosan portyázik, és féltékenyen őrzi felségterületét. Minél több
a táplálék és a búvóhely, annál kisebb területtel beéri: a nőstények 12-150
hektárt birtokolnak, a hímeknek kétszer akkora térre van szükségük. Még az anya
is elűzi ősszel az utódait, és rendszerint soha többé nem találkozik velük.
A nyestfiak új területet keresnek, de ez csak a szerencsésebbeknek sikerül.
Sok fiatal állat elpusztul: autó üti el vagy kutyák tépik szét. Az ember – reméljük
– nem üldözi, mert tisztában van azzal, hogy ártatlan állatot pusztítana el.
Szabó Jánosné