Egy vírus – két betegség

AZ ÖVSÖMÖR

Habár a bárányhimlőt és az övsömört okozó
herpeszvírus ellen (ezt varicella zoszter
vírusnak nevezik, s VZV a nemzetközi rövidítése)
már készült védőoltás, s az csökkenti az övsömör
gyakoriságát, ez a fájdalmas és esetenként
szövődményekkel járó betegség még
évtizedekig bőven ad munkát az orvosoknak.

A legismertebb herpeszvírusokra (az ajak, illetve a nemi szervek táján hólyagokat okozó herpesz szimplex vírusokra, valamint a VZV-re) az jellemző, hogy a heveny fertőzés után megbújnak valamelyik idegdúcban, s olykor – hogy miért, az pontosan nem állapítható meg – újra tevékennyé válva tüneteket váltanak ki. A szimplex és a zoszter vírus azonban nem egyformán viselkedik. Az előbbi mindig ugyanazt a betegséget (az ajak- vagy nem szervi herpeszt) kelti, míg az utóbbi bárányhimlőt okoz, majd – ha hosszabb-rövidebb szunnyadás után „feléled” – övsömört idéz elő.

Szelvényezetten fordul elő
A VZV elsősorban a gerincvelői érzőidegdúcban bújik meg (1. ábra ), s amikor támadásba lendül, a bőrnek azon a részén jelennek meg a vérbő alapú hólyagok (2. ábra), amely a szóban forgó idegdúccal kapcsolatban van. Abból ugyanis az érzőidegen visszafelé, tehát a bőr irányába halad a kórokozó.
Minthogy a gerincvelői idegdúcok a csigolyáknak megfelelően szelvényezetten helyezkednek el, a bőrön megjelenő övsömör is szelvényezetten támad. Ha csupán egy szelvény idegdúcát fertőzte meg a VZV, akkor aktiválódása esetén viszonylag kis bőrfelületet betegít meg, míg ha több szelvénybeli idegdúcban telepedett meg a vírus, magától értődően nagyobb az övsömörös bőrelváltozás. Ehhez jön az, hogy a gerincvelő mindkét oldalán van egy-egy érzőidegdúc, következésképp – ritkán – kétoldali is lehet a baj.

1. ábra.A VZV az érzőidegdúcban húzódik meg. Visszafelé áramolva bőrtüneteket okoz (balra) , de a gerincvelői idegsejteket is károsíthatja (Jobbra)

Az esetek java részében a bőr fájdalmas hólyagjain kívül, amelyek körülbelül egy hét után kezdenek beszáradni, s rendszerint heg nélkül múlnak el, a betegségnek többnyire nincsenek súlyosabb szövődményei. Olykor azonban a VZV keltette gyulladás annyira károsítja az érzőidegdúcot vagy a gerincvelői köztes idegsejteket (1. ábra ), hogy idegbántalom alakul ki miatta. A betegséghez természetszerűleg általános tünetek is társulnak, amelyek közül a rossz közérzet, a hidegrázás, a láz és a hasfájás a leggyakoribb. Az utóbbi – mint látni fogjuk – akár félre is vezetheti a bajmegállapítást végző orvost.
Egy 69 éves nőt a mindennapos fájdalomcsillapítókra nem reagáló, heves hasi fájdalommal szállítottak kórházba. Elmondása szerint olyan fájdalmat érzett, mintha tüzes vassal égették volna a hasát. Emiatt nemcsak a ruha viselése és hasbőrének érintése okozott neki fájdalmat, hanem aludni sem igen tudott. A fájdalmon kívül csupán enyhe hőemelkedése volt, s nem érezte elesettnek magát. A tapintásos, a laboratóriumi, az ultrahangos és a röntgenvizsgálat nem tárt fel kórosat, ám mert a nő fájdalma nem akart csillapodni, apró sebészeti beavatkozás során átnézték a hasüregét. Rendellenességet ezúttal sem tapasztaltak. Ekkor úgy döntöttek az orvosok, hogy gyógyszerekkel ellátva hazaengedik a beteget. Két nappal később a hason ejtett kis metszés környékén herpeszes hólyagok jelentek meg, s ezzel övsömör lett a kórisme. Ekkor a páciens herpeszvírus elleni gyógyszert is kapott, amely a fájdalom ellen természetszerűleg nem volt hatásos. Két hónap múltán azonban a beteg arról számolt be, hogy enyhül a fájdalma, ám csak az ötödik hónap végén szabadult meg végleg e panaszától.

2. ábra. Övsömörös hólyagok

Jellegzetes kórismézési eljárások
Esetünk azt példázza, hogy ha négy-öt nappal a kezdeti fájdalom után a herpeszes hólyagok nem jelennek meg a bőrön, az félrevezetheti az orvost. A nő esetében is először a heveny epehólyag-gyulladás gyanúja merült fel, s ezt csak az ultrahangos vizsgálat és a sebészeti beavatkozás zárta ki. Ha azonban az orvos egyből övsömörre gondol, olyan laboratóriumi vizsgálatokra is sort kerít(het), amelyek a VZV-re nézve fajlagosak.
Lehetőség van a vírus kitenyésztésére és azonosítására. A VZV elég lassan (hét-tíz nap után) bukkan fel a sejttenyészetben, de ezzel el is árulja magát, mert közeli rokonai, a herpesz szimplex vírusok ezen a módon már egy-két nap után tetten érhetők.
A gyorsan kivitelezhető és megbízható Tzanck-teszt a bőr herpeszes és más eredetű hólyagjainak az elkülönítését teszi lehetővé. Ha a hólyag aljáról vett kaparékban többmagvú óriássejtek fordulnak elő, az azt bizonyítja, hogy herpeszvírus a bajkeltő. Az viszont nem állapítható meg ekképp, hogy VZV vagy valamelyik herpesz szimplex vírus okozta-e bajt. A sejttani vizsgálat tehát nem alkalmas e vírusok azonosítására.
Erre a vírusokkal szemben termelődő ellenanyagok fluoreszcenciás kimutatása a bevált eljárás. Minthogy az ellenanyagok fajlagosak, pontosan megmondható, hogy a VZV vagy a herpesz szimplex vírusok ellen képződtek-e. A vizsgálatnak az a lényege, hogy a hólyag alapjából vett mintát fluoreszceinnel kapcsolatos fajlagos ellenanyaggal reagáltatják, majd a mintát fluoreszcensz mikroszkóp alatt átvizsgálják. A vírus és az ellenanyag összekapcsolódása a fluoreszcein színe alapján igazolható.
Végül, de nem utolsósorban a vérvizsgálat is eredményre vezet, ez azonban legalább négy hetet vesz igénybe. Ilyenkor az orvosok azt vetik össze, hogy a tünetek megjelenésekor és az egy hónappal később levett vérben mennyi VZV elleni ellenanyag lelhető fel. Ha az utóbbi vérmintában jóval több az ellenanyag, az azt bizonyítja, hogy valóban a VZV aktiválódott. Ez a vizsgálat, persze, csak a megerősítés végett értékes, mert az orvosok nem várják meg a beteg kezelésével az eredményt. Már csak azért sem, mert addig – kevés kivételtől eltekintve – a herpeszes hólyagok megjelennek a bőrön.
Az övsömör ellen több gyógyszer is forgalomban van, de csoda egyiktől sem remélhető. Minthogy olyan készítménnyel még nem rukkoltak ki a kutatók, amely egy csapásra megszüntetné a bajt, a beteg legföljebb arra számíthat, hogy enyhülnek a panaszai, s talán rövidebb idő alatt megszabadul tőlük. A VZV elleni gyógyszerek hatásosságát elemző S. K. Tyring, a Texasi Egyetem bőrgyógyászati, mikrobiológiai és immunológiai tanszékének professzora szerint még kevés adat van arra vonatkozóan, mikor kell elkezdeni a gyógyszeres kezelést ahhoz, hogy abból a betegnek a legtöbb haszna legyen. Nincs perdöntő bizonyíték arra, hogy a hólyagok megjelenése előtt kezdett kezelés megakadályozza a kialakulásukat, miként magától értődően abból sem származik előnye a betegnek, ha késlekednek a kezelésével. Ha ugyanis a hólyagok már mind megjelentek, akkor azonos súlyosságú lesz a bőrelváltozás, akár kap a beteg gyógyszert, akár nem. De nem enyhítik a vírus elleni gyógyszerek az érzőidegdúc herpeszes gyulladása okozta idegbántalmat sem, ezt ugyanis más gyógyszerekkel kell kezelni.

Védőoltás
Az Egyesült Államokban három évvel ezelőtt engedélyezték annak az oltóanyagnak a forgalomba hozatalát, amely a gyermekek 95 százalékát megóvja a bárányhimlőtől, és számottevően csökkenti az övsömörös esetek számát is. Még folynak a felmérések azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e vele az egészséges felnőtteket övsömör ellen vakcinálni. Az előzetes adatok biztatók. Több kutatócsoport is azt tapasztalta, hogy a beoltottak 85-90 százalékának fokozódott a VZV elleni védelme. Ez nemcsak a vírussal szemben termelődő ellenanyag mennyiségének a növekedésében nyilvánult meg, hanem abban is, hogy megszaporodott a kórokozók elleni védekezésben fontos szerepű T-nyiroksejtek száma, s ez a változás tartósnak ígérkezik.
Tekintettel arra, hogy az övsömör az ötvenévesnél idősebbeket támadja meg leggyakrabban, még hosszú évek kellenek ahhoz, míg kiderül: a most vakcinált gyermekek és felnőttek körében kevesebb övsömörös beteg lesz-e az életük dereka után, mint a védőoltásban nem részesülők között.

Dr. Pásztory Ibolya