A csillagásztorony, a Specula

Az egri meridián

A csillagásztorony emeletei

Eger város főtengelyének a közepén emelkedik ki a főiskola (volt Lyceum) 59 méter magas csillagászati tornya. Ebben található az 1776-ban létesített és Hell Miksa udvari csillagász által pontosan kimért
nevezetes Linea Meridionalis, azaz délvonal.

Először is nézzük és nevezzük meg az egyes csillagászati rendeltetésű szinteket és azok eredeti beosztását!
Az ötödik emelet ma a földrajzi tanszék elhelyezését szolgálja. Egy nagyobb terem, három kisebb szoba eredetileg az itt működő csillagász lakószobája volt, egy előadót és két kis laboratóriumi helyiséget találhatunk itt.
A hatodik emeleten két nagy terembe, a keletibe és a nyugatiba nyithatunk be. Hajdan mindkét terem az aktív csillagnézést szolgálta. Ez a „tízablakos” múzeum. Rendeltetésének megfelelően tíz távcső állott itt rendelkezésre, minden ablaknál egy-egy. (A későbbi múzeum berendezése is e hagyományt követte.) Ma a nyugati teremben vannak összezsúfolva a műemlék műszerek.
A hatodik emeleti két obszerváló (megfigyelési) terem légtere a hetedik emelet magasságába is átnyúlik. A hetedik emeleten egy kis sötétkamra kapott helyet, ami a felvételek előhívását szolgálhatná.
A nyolcadik emelet a legmozgalmasabb. A nappal ideérkező turisták innen tájékozódhatnak, tanulmányozhatják a várost a periszkóppal. Egy szoba a periszkóp kezelőjének a pihenőhelye.
A kilencedik emeleten található részleget maga Hell Miksa tervezte oda – mint mondta – „a vendégek mulattatására”. Miből áll ez? Camera obscura, sötétkamra, a vetítőhelyiség. Középen egy kerek asztal, sima fehérre festett. A terem mennyezetén át egy cső nyúlik az asztal fölé. E kis filagóriának nevezett szoba tetejére van erősítve a periszkópműszer. Lényeges alkotórésze egy tengely körül körbeforgatható tükör, amely a képet lefelé irányítja. Közbe van iktatva egy lencse, amely a képet nagyítva közvetíti.
S végül a tizedik emeleten van a kupola. A félgömb alakú tetőszerkezet forgatható, és az ajtaja elcsúsztatható.
Lépjünk be a múzeumba! Ide kerültek vissza mindazok a műszerek, amelyekkel a XVIII. század végén és a XIX. század elején a csillagászok itt dolgoztak.

A lyceum főbejárata
Newton-rendszerű tükrös távcső a XVIII. századból. Angol gyártmány
Parallaktikus
szerelésű távcső
(XIX. század dereka, Bécs)

A műszerek megmentése
1952–1953-ban alakultak meg a TIT megyei szervezetei. Benne az egyes szakosztályok, így a csillagászati részleg is. Megnőtt az érdeklődés a bennünket körülvevő világ keletkezése, szerkezete iránt. Addig széles körű csillagászati képzés nem volt hazánkban. Ezen óhajtott segíteni a TIT Országos Központja. A megalakult fővárosi és megyei szakosztályok elnökei, előadói részére Budapesten előadói továbbképző tanfolyamokat szerveztek, Kulin György és Róka Gedeon vezetésével. E megismétlődő előadásokon magam is részt vettem. Míg az előadások szünetében a zöm cigarettázott, én az épülettel ismerkedtem. A második emeleti raktárban zsúfoltan álltak a csillagászati műszerek. Pár lépés után egy ingaóra előtt álltam meg. Rajta a felirat: „Csillagászati ingaóra az Egri Speculából”. Sorsdöntő pillanat volt ez. Kérdésemre Kulin György azt felelte: „A Sánc utca még üres telkein csillagászati kombinát létesül, benne egy múzeum. A műszerek majd oda kerülnek.”

A linea meridionalis –
a délvonal – egy részlete (Bojtár Ottó felvételei)

Az 1960-as évek elején főiskolánkat felkereste a Prágából érkező dr. Karl Fischer tudománytörténész, aki a volt Monarchia hasonló jellegű intézményeinek a történetét már összeállította. Az egri „linea meridionalis”-t óhajtotta megnézni. Én mentem vele kísérőül.
A hatodik emeleti nyugati teremben, amely teljesen lomtár képét mutatta, Fischer azonnal a délvonalhoz sietett. A vonalat fedő borítólapokat egymás után fölforgatta. „Mit keres?” – kérdeztem. „Azt, hogy hova esik be a napsugár például szeptember 23-án, december 21-én, március 21-én és június 21-én!” Ezeket a jelzéseket akkor nem találtuk meg. Azt sem tudtuk, hogy egyáltalán beesik-e a napfény. Fischer csalódottan távozott. 1964-ben – talán a csillagvizsgáló szerencséjére – hivatalos tanulmányútra kaptam engedélyt Prágába. Mivel már bíztam a múzeum létrehozásában, az érdekelt Prágában, hogy ott milyen Kepler- és Ticho-Brahe-féle műszerek maradtak meg, és azok hol vannak elhelyezve. A prágai Műszaki Múzeumban meg is találtam őket...

A nagy fali kvadráns

„Másnap beesett a napsugár”
Tudtam azt, amit Egerben senki. Mivel a főiskola igazgatójának a felhatalmazása a kezemben volt, hozzákezdtem az egri délvonal felett a napsugár útjának a felderítéséhez.
A főiskola által vállalt szakipari munkát a szakemberek sorra elvégezték. A villanyszerelők és a kőművesek elvállalták, hogy munkaidő után a nyílás felkutatásában segítségemre lesznek. A magasban, a délvonal déli vége fölött egy bemeszelt doboz körvonalai látszottak. Az esetleges hibák kiküszöbölésére egy magas létra állt, s ez ma is ott van. Felkapaszkodtam. A kis doboz ajtaját nem tudtam – szerencsére – kinyitni. Helyette megakadt egy nyíláson a kezemben levő ácskapocs hegye. Ott jöhet be a napsugár! Délután volt, napsugárra hiába vártam. Ám másnap sem érkezett fény.
Meg kellett keresni a fényt. Erre munkaidő után három fiatal villanyszerelő vállalkozott. A teraszról létrát engedtek a múzeumablak külső párkányára. Egyikük leereszkedett, utána én. Ott meglepetés fogadott. Az ablaknyílás teljesen be volt falazva. Vállaltam a felelősséget, a befalazást meg kellett szüntetni. A tölcsérszerű nyílás befelé vezetett. Kiszabadítottuk.
Másnap beesett a napsugár!

Dr. Zétényi Endre
visszaemlékezése 1986-ból

„Engem a fénylő Nap, titeket kormányoz az árnyék”

Zétényi Endre emlékezete

A fentebbi idézet egy napórán olvasható, amelyet a mezőnyárádi plébánia udvarán találtak, s a Majtényi család vásárolta az 1800-as évek elején. A megszemélyesített időmérő felirata Zétényi tanár úr kedvenc idézetévé vált.
Ötéves miskolci evangélikus tanítóképző intézeti tanári és igazgatói működés után, 1950. október 1-jén nevezték ki Zétényi Endrét az Egri Pedagógiai Főiskola földrajz tanszékre adjunktusnak. 1953 és 1957 között a főiskola igazgatóhelyettese volt, 1960-ban a Szegedi Egyetemen summa cum laude minősítéssel doktori oklevelet szerzett, s 1967-es nyugdíjazásáig docensként tanított a főiskolán. Az Egri Tanárképző Főiskola toronyépületében megszervezte a Csillagászati Múzeumot, s visszaszerezte az Egerből elvitt muzeális tárgyakat. Helyreállíttatta a Csillagda nyugati termében föllelt délvonalat, a linea meridionalist, megjavíttatta a kupola tükrös távcsövét, és számos technikatörténeti tárggyal – főként napórával – gazdagította a múzeum gyűjteményét.
Zétényi tanár úr 1978-ig majd mindennap fölment a tizedik emeleti támaszpontjára, megmászva a toronyba vezető háromszáz lépcsőt. Tanári évei alatt csaknem harminc szakmai dolgozatot és mintegy százötven ismeretterjesztő cikket írt. Télen-nyáron TIT-előadásokkal járta a megyét és a tágabb környéket. Az egri iskolásoknak hosszú éveken át csillagászati szakköröket vezetett. Munkásságát emléktábla idézi az egri Lyceum falán.

 

Az egri Lyceum

Gróf Esterházy Károly püspök 1762-ben kezdte meg püspöki tevékenységét Egerben. Az Universitas felépítésére 1764-ben kötött szerződést Fellner Jakabbal. Fellner haláláig, 1780-ig dolgozott az épületen. A csillagvizsgáló torony –„Specula”– már az eredeti tervben is szerepelt. Belső kialakításához Fellner – Esterházy kívánságára – csillagászok véleményét is kikérte, így
Hell Miksáét* és Madarassy Jánosét*.
A Specula műszereit döntő részükben 1776-ban szerelték fel. Maga a „Nézőtorony” 1779-ben készült el véglegesen, Hell Miksa tervezte forgatható kupolával a tetején.
Hell 1776-ban személyesen is ellátogatott Egerbe, hogy a délvonal helyét az észlelőteremben pontosan kijelölje, s hogy Madarassyval együtt meghatározza Eger földrajzi koordinátáit. A rendszeres csillagászati megfigyelések megkezdése előtt erre feltételnül szükség volt. Hell a bécsi csillagvizsgáló 1777-es évkönyvében számolt be egri útjáról, és elismeréssel nyilatkozott Esterházy alkotásáról. Az 1780-as évkönyv már Madarassy egri észleléseit is közölte. (V.D.-K.S.: „Csillagkoronák éjféli barátja)
1781-ben a Magyar Hirmondóban ezt olvashatjuk:
„Egerbenn a ’Nézőtorony már egészen el-készült. A ’Császári Királyi Udvari Astronomusnak, Főtisztelendő Hell Úrnak hiteles mondása szerént ennél különb Néző Tornyot nem igen látni Európábann. Mellyel-is mostani Püspök Úr ő Exellentiája Esterházy Károly Gróf Úr nevezetes Ditsőséget szerzett soha el nem enyészendő hirének-nevének. A’hozzá való eszközök, mellyek messzünnen öszveszereztettek, 15 ezer Forintoknál fellyebb betsültetnek. Mostani Gond-viselője... ama nagy hírű nevezetű Hell Úrnak tanitványa. E’ szerént magyar Ország most három nevezetes Néző Tornyokkal ditseked-hetik: az első idejére nézve a Nagy Szombati, a második a Budai, a hamradik az Egri. Ritka az az ország, a mellyben ennyi találkozzék.”
Mikor Kazinczy Ferenc 1789 októberében meglátogatta az egri Lyceumot, a többi közt ezt jegyezte fel:
„Az az épület, melyet most Lyceumnak hívnak, oly jó ízléssel s oly költséggel tett épület, melyhez hasonlót nem láttál... hátul áll a Specula. Temérdek költséggel szereztetett minden. A mathézisi eszközök inkábbára Londonból hozattak, mutatják, mit lehetett volna ezen minden hazai példákat felülmuló igyekezetből reményleni, ha a Püspök szándéka nem hátráltatott volna.”