Vitaminkezelés

A homocisztein és az érelmeszesedés

Egy év híján három évtizeddel ezelőtt állt elő az amerikai K. S. McCully azzal a napjainkra beigazolódott föltevéssel, hogy az aminosav-anyagcsere köztitermékeként ismert homocisztein érelmeszesedést, következésképp szívinfarktust okozhat, ám még mindig kevés szó esik világszerte arról, hogy mit kell tenni a megelőzése végett. Hazánkban, sajnos, még ott sem tartunk, hogy egyáltalán a homocisztein
betegségkeltő szerepéről szólnánk vagy írnánk.

Szervezetünk sajátossága, hogy a fehérjék felépítésében részt vevő bizonyos aminosavak átalakulhatnak egymásba. Témánk szempontjából a metioninnak ciszteinné alakulása érdekes, mert a többlépéses folyamat során homocisztein is keletkezik. E folyamatsorozathoz enzimek és vitaminok egyaránt szükségesek (lásd keretes cikkünket).
Miért fontosak ezek az enzimek és vitaminok? Azért, mert az enzimek örökletes hibája-hiánya, illetőleg e vitaminok hiánya egyaránt a hiperhomociszteinémia nevű állapotra vezet, amikor is a kelleténél több homocisztein kering a vérben. Ennek hatására a vérereket belülről bélelő hámsejtek károsodhatnak, az érfal simaizomsejtjei felhalmozódhatnak, s elkezdődhet a zsíros-meszes anyag lassú lerakódása. De arra vonatkozóan is vannak adatok, hogy fokozódik a vérlemezkék és a vörösvérsejtek összetapadási hajlama. Márpedig mindezek az érelmeszesedés jól ismert jellegzetességei.

Génhiba, vitaminhiány
Rendesen literenként 12 mikromólnál kevesebb homocisztein van a vérben. Ha ezt az értéket tartósan meghaladja a mennyisége, az a szív- és érrendszeri betegségek hajlamosító tényezője, ezért a csökkentése megokolt. Ez ugyanis bizonyos fokú védelmet nyújthat a betegségek ellen.
Egy 57 éves férfi enyhe szívtáji panaszokkal kereste fel az orvosát. Kikérdezésekor kiderült, hogy a családjában nem megy ritkaságszámba a korai szívkoszorúér-betegség, s apja is szívinfarktusban halt meg 46 éves korában. A rendes testtömegű és magát rendszeresen edző férfi kivizsgálása kezdetben nem tárt fel semmi kórosat: a vérnyomása, valamint vérének zsiradék- és cukortartalma az egészséges értéktartományban volt. A családi vonatkozásokra tekintettel azonban megnézték vérének a homocisztein-tartalmát is, s 29 mikromolós értéket kaptak. Ezért két hónapon át napi 400 mikrogramm folsavat tartalmazó multivitamin-készítményt és külön ugyanennyi folsavat rendeltek neki, s ennek hatására vérének a homocisztein-tartalma 2 mikromólra csökkent. A páciens azóta is szedi a vitaminokat, mert úgy véli, hogy megelőzésképpen a hasznukat veszi.
Ezen a módon a táplálkozási eredetű hiperhomociszteinémia könnyen megszüntethető. Nehezebb az orvos dolga, ha egyéb ok miatt támad ez az állapot. Minthogy a homocisztein anyagcseréjében részt vevő enzimek fehérjék, az őket kódoló gének hibája vagy hiánya miatt zavar támad az említett biológiai folyamatokban. A közelmúltban végzett két felmérés eredménye azt mutatta, hogy a viszonylag korai életkorban támadó szív- és érrendszeri betegségben szenvedő betegek egyhatodában enzimhiba lelhető fel, s emiatt a rendesnél magasabb (kezelés nélkül akár a 100-500 mikromólt is elérheti) vérüknek a homocisztein-tartalma. Emiatt fokozott veszélyben vannak, mert a hagyományos gyógyszeres kezelés hatására a homocisztein mennyisége nem csökken a vérben.
Bizonyos betegségek és gyógyszerek szintén hiperhomociszteinémiára hajlamosítják az embert. A fontossági sorrendet mellőzve elsőként az említett vitaminok felszívódási zavarára hívjuk fel a figyelmet. Ezt azért kell mielőbb orvosolni, mert enélkül hiába tartalmaz az étrend elegendő vitamint, az nem képes eljutni oda, ahol hatnia kell. Ezenkívül az idült veseelégtelenség, a pajzsmirigy csökkent működése, a pikkelysömör és bizonyos rosszindulatú daganatok (például a heveny nyiroksejtes fehérvérűség)
is előidézhetik a homocisztein felszaporodását. Káros lehet némely gyógyszer is, hogy csupán a vitaminok hatását ellensúlyozó metotrexátot és görcsoldókat említsük.

Meszes érbelsőkoszorúeret elzáró vérrög

Folsavpótlás
A vér homocisztein-tartalma egyszerű laboratóriumi eljárással meghatározható. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a levett vér vizsgálatával nem ajánlatos késlekedni, mert a vörösvérsejtekből homocisztein jut a plazmába (a vér folyékony részébe), s az meghamisítja az eredményt. Az értékeléskor azonban azt is figyelembe veszik az orvosok, hogy férfi vagy nő-e a páciens (a férfiak vérében ugyanis egy kevéssel több homocisztein van, mint a nőkében), s az életkorra is tekintettel vannak, mert az életévek múlásával nő e köztitermék töménysége. Ha a laboratóriumi eredmény 12 mikromól alatti, az ebből a szempontból maga az egészség. A 12 és 15 mikromól közötti értéket határesetnek tekintik, míg a 15 mikromólnál több homocisztein – mint mondottuk – a szív- és érrendszeri betegség hajlamosító tényezője.
Egyidejűleg arra is figyelemmel kell lenni, hogy mennyi folsav és B12-vitamin jut naponta a szervezetbe. A nemzetközi felmérések – a honiakat is beleértve – egybehangzóan mutatják, hogy a lakosság nagy hányada nem jut hozzá kellő adagban e két vitaminhoz. A Wisconsin-Madisoni Orvostudományi Egyetemen dolgozó P. C. Fallest-Strobl és mukatársai szerint az amerikai ember átlagosan 200 mikrogramm folsavat fogyaszt naponta, holott 600–1000 mikrogramm lenne az eszmei adag. Pedig az országban bőségesen kaphatók olyan élelmiszerek (máj, spenót, brokkoli, földimogyoró, káposzta, bab stb.), amelyek bőségesen tartalmazzák ezt a

Koszorúeret elzáró vérrög

vitamint. A folsavhiányos táplálkozás ellensúlyozására az egyesült államokbeli Élelmezési és Gyógyszer Hivatal hozzájárult ahhoz, hogy bizonyos gabonaipari termékeket ez év január 1-jétől folsavval dúsítsanak. Ez a kenyérre nagyon is ráfér, mert nem bővelkedik ebben a vitaminban. A burgonya, az alma, a tej és a hús pedig egyenest folsavhiányos. Az étrend összeállításakor tehát ügyelni kell arra, hogy bőségesen fogyasszunk folsavtartalmú ételeket. Erre a terhes nőknek fokozottabban kell figyelniük, mert a fejlődő magzat miatt az ő folsavszükségletük jóval nagyobb az átlagosnál, arról nem is szólva, hogy ez a vitamin véd a vérszegénység és a velőcsőzáródási rendellenesség ellen is. Nem véletlen, hogy az orvos tablettában írja fel nekik ezt a vitamint az étrend kiegészítéseképpen.
Természetszerűleg a B12-vitamint is pótolni kell, ha a táplálékkal nem jut a kívánt adagban a szervezetbe. Ez nemcsak a vérképzésnek tesz jót, hanem – mint azt M. J. Stampfer professzor, a Harvard Orvostudományi Egyetem járványtani és táplálkozástani tanszékének vezetője hangsúlyozza – a kórosan magas homocisztein-tartalmat is csökkenti a vérben.
Azt, hogy a homocisztein és az érelmeszesedés kapcsolata mennyire kezd az érdeklődés előterébe kerülni, az is jelzi, hogy az Amerikai Háziorvosok Akadémiája homociszteinnel kapcsolatos állásfoglalást tett közzé betegtájékoztató formájában. Ebben a tudományos érvek felsorakoztatása után arról esik a legtöbb szó, hogy miképp tarthatja karban a páciens vérének a homociszteinszintjét. Az étrendi és a tablettás vitaminpótlással kapcsolatos tanácsok után azonban arra is figyelmeztetnek az amerikai háziorvosok, hogy a páciens ne amolyan „partizánakció”-ra készüljön fel, hanem a kezelőorvosával összhangban tegyen meg mindent egészségének a megőrzéséért vagy a már megindult kóros folyamat lassításáért, leállításáért.

Dr. Számely Zoltán