Kozma Lajos építész, iparművész 50 éve, 1948. november 26-án hunyt el Budapesten. A Somogy megyei Kiskorpádon született 1884. június 3-án. 1906-ban szerzett építészmérnöki diplomát a budapesti Műegyetemen. Újító hallgatótársaival – Kós Károllyal, Györgyi Dénessel, Jánszky Bélával és másokkal – megalakította a haladó elveket valló Fiatalok társaságát, akik a népművészetből kiindulva igyekeztek korszerű, egyben nemzeti jellegű építőművészetet megvalósítani. Somogy és Erdély tájairól gyűjtötték a népi építészet, a pásztor-faragóművészet díszítő motívumait. Vázlatokat, rajzokat, metszeteket készítettek a falusi épületekről, templomokról, kapukról, és e stílusjegyeket beépítették terveikbe. Kozma 1909 és 1910 között ösztöndíjasként Párizsban Henri Matisse mellett tanult festeni. 1910 és 1913 között Lajta Béla építész irodájában dolgozott. 1913-ban megalakította a Budapesti Műhely-t, amely elsősorban az általa tervezett bútorokkal és iparművészeti tárgyakkal a színvonalas lakáskultúra elterjesztését kívánta szolgálni.

1919 után alkotói tevékenysége magánmegrendelésekre szűkült le, de igen gazdag volt: családi házakat, polgári villákat, hétvégi házakat, nyaralókat, parasztházakat tervezett és épített. Épületein jórészt új burkolóanyagokat (üveg, klinker) és új tartószerkezeteket (fém, vasváz, vasbeton) alkalmazott. Portálok, üzletbelsők átépítésével (Rózsavölgyi Zeneműbolt, Magyar Divatcsarnok stb.), kiállítási pavilonok és homlokzatok átépítésével is sikereket ért el. A gyomai Kner-nyomda részére tipográfiai terveket, könyvdíszeket készített. Ezt a korszakát sajátos stílusa, a Kozma-barokk jellemezte. A külföldi szaksajtóban is bemutatott munkái révén európai hírű építésszé vált.

Szerkeszti: Kiss Csongor