Az 1874-ben Sipos Orbán alapította jászberényi Jász Múzeum, az ország egyik legrégebbi vidéki múzeuma ez évben ünnepli fennállásának 125. évfordulóját. A külső homlokzatot és az életveszélyessé vált tetőzetet felújították, s az évfordulót tartalmában és megjelenésében is korszerűsített, a korábbinál 50 négyzetméterrel nagyobb alapterületen,

Élet a jászok földjén

címet viselő új állandó kiállítással köszöntik a jász fővárosban. A munkálatok során megtalálták az 1842-ben boltívvel és oszlopokkal épült egykori lóistálló bejáratát. A raktárként használt helyiség ma a régészeti kiállítás bemutatóterme.
A tárlatot ugyanaz a Bánkúti Albin kiállításrendező-iparművész tervezte, aki az előző állandó kiállítással is nívódíjat nyert. A modernizálást azok a jászsági régészeti ásatások is szükségessé tették, amelyeket dr. Selmeczi László, a debreceni Déri Múzeum igazgatója 1980 óta végzett – mondja Hortiné dr. Bathó Edit múzeumigazgató. Az új kiállítás a tudomány legfrissebb eredményeit mutatja be. A célzott megvilágításban számos makett (ilyen a török kori jászberényi palánkvár), enteriőr (például módos jászapáti gazda szobája) látható.

A jászok az indoeurópai népek indoiráni törzséhez tartoznak. A kunokkal együtt 1239-ben költöztek a mai Jászság területére, a kiállítás mégis tárgyalja a megelőző korok történetét is, hiszen a Jászság az őskőkor fiatalabb időszaka óta lakott terület. A látogató a négy termen végigsétálva történeti korszakonként követheti nyomon a szabad jászok életét, egyebek között az I. Lipót császár által 1702-ben a Német Lovagrendnek eladott földjük megváltásáért, a redemptióért vívott küzdelmüket. A történeti bemutató egészen 1876-ig tart. Akkor szűnt meg a Jász-Kun Hármas Kerület, s jött létre Jász-Nagykun-Szolnok megye.
A kiállítás egyik nagybecsű darabja a Kecskemétről nemrég visszakapott, a jászberényi református gyülekezet egykori úrvacsoraosztó tálkája, amelyet aranyból és ezüstből készített 1645-ben Tar Illés, a török hódoltság legismertebb ötvösművésze. Egy másik nagyon szép egyedi tárgy az 1799-ből való kovácsoltvas láda, amelyben a jászok kiváltságleveleit és pecsétnyomóit őrizték. Érdekessége, hogy csak a jász, a kiskun és a nagykun kapitány együtt nyithatta ki, három kulccsal tizenkét zárnyelvet egy időben mozgatva. Ma is működik.

Látható a kiállításon Mária Terézia 1745. május 6-án keltezett privilegiális oklevele, amely szerint a jászok és a kunok 580 ezer aranyforintot adtak össze azért, hogy visszavásárolják a szabadságukat jelentő és ekkor már a Pesti Invalidus Ház tulajdonában lévő földjeiket. Igazi kuriózum Szentkirályi Mór jászkun főkapitánya aranytolla amelyet Jászberény városától kapott, amiért az 1848-as törvények kidolgozásakor meghagyta a jászok és a kunok régi kiváltságait.
A Jászság híres szülötteiről külön vitrinekben emlékeznek meg. Néhányan az országosan közismert személyiségek közül: Déryné Széppataki Róza színésznő, Székely Mihály operaénekes, Vásárhelyi István természettudós, Zirzen Janka tanítónő, Vágó Pál festőművész, Csete Balázs néprajzkutató, Rácz Aladár cimbalomművész, Palotásy János zeneszerző, Pethes Imre színművész.
A legtöbb látogatót, persze, a Lehel-kürt vagy Jász-kürt vonzza. Az elefántagyar faragvány a X–XI. században készülhetett Bizáncban. Nem tudni, hogyan került Jászberénybe, legkorábban egy 1642-es pecséten ábrázolták, s a Lehel-mondát a XVII. századtól kezdték hozzákapcsolni. Molnár Ferenc 1799-ben adta ki könyv formában A Jászberény városban lévő Jász-kürt esmérete című művét. Többször elterjedt a kürtről, hogy megnémult. Repedéseinek szakszerű restaurálása után kiderült: gyönyörű hangja van.

Simon Cs. József