Szopás és cumizás

ESZMÉNYI ELEDEL:
AZ ANYATEJ

Az anyatej az újszülöttek és a csecsemők legeszményibb eledele, mert mindazokat az anyagokat tartalmazza, amelyek a gyarapodásukhoz szükségesek. Ha az anyának nincs elegendő teje, vagy valamilyen ok miatt nem kíván szoptatni, az emberpalánta az anyatej összetételével többé-kevésbé megegyező tápszeren nevelhető.

A természet egyik találmánya, hogy az emlősállatok nőstényei tejjel etetik kicsinyeiket. Nem kivétel ez alól a nő sem, akinek a serdülőkortól kezdődően melle fejlődik, s abban olyan mirigyek vannak, amelyek adandó alkalommal tejelválasztásra képesek. Az adandó alkalom a szülés után érkezik el, amikor is az emlőben előbb úgynevezett előtej, majd rendes (érett) anyatej képződik. Ezeknek olyan az összetétele, amely megfelel az újszülött és a csecsemő életkori tápanyagigényének. Sőt, még az anyagcsere napszakos ingadozásaihoz is igazodik. Merthogy az anyatej összetétele nemcsak a szülést követő hetekben, hónapokban, hanem a nap folyamán is módosul.

Érlel és véd

Az előtej (szakmai nevén kolosztrum) a szülés után bő egy nappal kezd termelődni. Ez a sárgás színű folyadék kevesebb tejcukrot, zsiradékot és vízben oldódó vitamint, ám több fehérjét, közte enzimet és ellananyagot, valamint zsírban oldódó vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, mint az érett anyatej. A megszületés utáni első napokban ugyanis ezt igényli az újszülött szervezete. Az enzimek között olyanok is akadnak, amelyek előmozdítják a bélfal érését, az emésztést és a tápcsatornában levő bélsár (a magzatszurok) kiürülését. Az ellenanyagok valósággal bevonják a gyermek tápcsatornájának nyálkahártyáját, s ez nagyfokú védelmet nyújt az első napokban különösen veszedelmes vírusok, baktériumok és paraziták támadása ellen. De a tápanyagul szolgáló fehérjék is olyanok, amelyek könnyen alkotóelemeikre bomlanak, azaz gyorsan felszívódnak, s lehetővé teszik, hogy a szervek – legfőképp a gyorsan fejlődő agy – gyarapodjanak. Hasonlóképp fontosak a tejzsír alkotórészei is, amelyek közül a trigliceridek (a glicerinnek három zsírsavval alkotott vegyületei) vannak túlsúlyban, ám foszfolipidek és szteroidok (például koleszterin) is föllelhetők benne. A zsírsavak közül a telítetlenek vannak többségben, amelyek a koleszterinnel együtt nagyon fontosak az agy fejlődéséhez és az idegrostokat szigetelő velőhüvely kialakulásához. De többszörösen telítetlen zsírsavból képződnek azok a prosztaglandinok is, amelyek szintén elősegítik a bélnyálkahártya sejtjeinek érését, következésképp az emésztést, a tápanyagok felszívódását és a mikrobákkal szembeni védekezést.
Minthogy életműködéseinkben napszakos ritmus figyelhető meg, ehhez az anyatej összetétele is igazodik. Kimutatták például, hogy a késő reggeli és a kora délutáni anyatejben több zsiradék van, mint a nap többi szakában. De a szopás alatt is változik az anyatej zsírtartalma. Míg az első kortyokkal elég zsírtalan tejet nyel le a csecsemő, a későbbiekben egyre zsírosabb tej jut a gyomrába (a szopás során akár a négyszeresére is nőhet az anyatej zsírtartalma). Ennek alighanem abban is szerepe van, hogy a zsír nagy telítőértékénél fogva előbb-utóbb jóllakottnak érzi magát a csecsemő, s abbahagyja a szopást.
Habár az anyatejben kis mennyiségben egyszerű cukrok (gyümölcscukor, galaktóz stb.) is vannak, a fő alkotórésze a kettős cukrok közé tartozó tejcukor (laktóz). Amikor ezt a laktáz enzim a tápcsatornában elbontja, szőlőcukor és galaktóz lesz belőle. Az előbbi a test legfontosabb energiaforrása, míg az utóbbiból zsiradékkal való kapcsolódás után olyan molekula (galaktolipid) alakul ki, amely nélkülözhetetlen a központi idegrendszer egészséges fejlődéséhez. Baj csak abból származik, ha valamilyen (főleg örökletes) ok miatt nem jön létre laktáz enzim a csecsemőben, vagy csak kevés képződik belőle, mert az elbontatlan tejcukrot a bélbaktériumok veszik kezelésbe (kezdik erjeszteni), s a belőle létrejövő savas anyag károsítja a bél nyálkahártyáját. Szerencsére ritkán fordul elő, hogy emiatt abba kell hagyni a szoptatást.
Nemigen érheti vád az anyatejet a vitamin- és ásványianyag-tartalma miatt sem, annak ellenére, hogy mindegyikből kevesebb van benne, mint a tápszerekben. Egyedül a K-vitamin újszülöttkori pótlását tartják megokoltnak az orvosok, ezért például az Egyesült Államokban fél-egy milligrammos adagját kapják a kicsik izomba, vagy ennek a kétszeresét szájon át. Ezután elegendőnek látszik az anyatej K-vitamin-tartalma is, holott e legföljebb 5–10 százaléka a tápszerekbe kevert mennyiségnek.

Alig kell pótlás

Ha az anya változatos étrenden él, elegendő D- és B-vitamin jelenik meg az anyatejben ahhoz, hogy a rendesen szopó csecsemő ne szenvedjen hiányt belőlük. Hiányos táplálkozás esetén azonban, különösen akkor, ha az anya vegetáriánus, a D-, a B6- és a B12-vitaminból nem jut a gyermek szervezetébe a kellő adag, ezért a vitaminhiányos bántalmakat megelőzendő vitaminpótlást kell a gyermeknek kapnia. Minthogy az anyatejben bőségesen van A-, C- és E-vitamin, a kellő tejadagot szopó csecsemő nem szenved hiányt belőlük.
Az ásványi anyagok közül elsősorban az anyatej vastartalmára kell odafigyelni. Habár ez az elem mindössze 0,3 milligrammnyi adagban fordul elő literenként (a tápszerekben ugyanakkor literenként 12 milligramm körüli az adagja), az első hónapokban ez fedezi a csecsemő vasszükségletét. Hat hónapos kor tájától azonban ajánlatos vaspótlásról gondoskodni. A teljes tápértékű étrenden élő anya tejében a többi ásványi anyag és nyomelem (réz, kobalt, szelén, jód stb.) is a kellő adagban fordul elő, s ha a csapvízben elegendő mennyiségű fluor van, illetve vele dúsított fogkrémmel mos az anya fogat, a csecsemő ebből a fogfejlődéshez fontos elemből sem szenved hiányt.

Az elválasztás felfuttatható

Az elmondottak, persze, csak akkor érvényesek, ha az anyának elegendő teje termelődik. Habár az emlő már a terhesség alatt felkészül a tejelválasztásra, ez hormonális hatásra mindaddig gátlódik, amíg a gyermek meg nem születik. Ekkor az agyalapi mirigy elülső lebenyében képződő prolaktin hormon hatására az emlőben előtej jelenik meg (az emlő úgymond belövell), s ettől kezdve akár egy éven túl is szophat a gyermek.
Ahhoz, hogy az anyatej bőségesen termelődjön, az emlőnek rendszeresen és maradéktalanul ki kell ürülnie. Míg ugyanis az anyatej elválasztódását – mint mondottuk – hormon indítja meg, a tejtermelés fő szabályozója az emlő kiürülése. Ezt a jól szopó csecsemő egymaga elintézi, ám ha nem szopik annyit, mint amennyi tej van az emlőben, az anyának “rá kell segítenie”, azaz a maradék tejet le kell fejnie. Ha ugyanis az emlő nincs fokozott tejelválasztásra késztetve, egyre kevesebb tejet termelnek a mirigyei, s ez a tej fokozatos elapadására vezet. A felmérések szerint ez átlagosan negyven nap alatt következik be. Ám ha valamilyen ok miatt (például az elválasztott gyermek megbetegszik, s az orvosok úgy ítélik meg, hogy jobb lenne anyatejet, mint mesterséges táplálékot kapnia) az kívánatos, hogy a gyermek újra szopjon, lehetőség van a tejelválasztás “felpörgetésére”. Ennek a szopás és a lefejés a legerősebb ingere. S ez azoknak is a figyelmébe ajánlható, akik a szülés után arra panaszkodnak, hogy nincs elég tejük.

(Bojtár Ottó felvétele)

Minthogy az emlőből erőteljesebben kell szívni az anyatejet, mint a cumisüvegből, sok csecsemő a könnyebb megoldást részesíti előnyben. Már csak azért is, mert a teát is cumisüvegből kapja. Ezzel kapcsolatban a szakembereknek az a véleményük, hogy ameddig csak lehet, a csecsemő szopjon, s még kiegészítésképpen is lefejt anyatejet kapjon. Lehetőleg kis lyukú szopókán keresztül, hogy ilyenkor is meg kelljen dolgoznia a tejért.

Cumizás csak szükségből

A felmérések azt mutatják, hogy a szülés után a legtöbb anya szoptatja, vagy legalábbis megkísérli szoptatni a gyermekét, ám olyanok is akadnak, akik tudatosan nem vállalkoznak erre a szép anyai feladatra. Egy idő múltán viszont azoknak egy része is lemond a szoptatásról, akik eleinte ily módon etették gyermeküket. A Pennsylvaniai Állami Orvostudományi Egyetem családorvostani tanszékén dolgozó J. P. Spencer azt tapasztalta, hogy az anyák kevesebb mint fele szoptat a gyermek féléves koráig, holott az esetek java részében nem lenne akadálya annak, hogy akár egy évig is szoptasson. Ebben a divat és a kényelmi szempontok ugyanúgy közrejátszanak, mint az, hogy sokan igyekeznek újra munkába állni, s ez nem egyeztethető össze a szoptatással.
Ha a csecsemő ilyen vagy olyan ok miatt cumizásra kényszerül, jobb esetben anyatejet kap, ám sokan higított tehéntejjel vagy tápszerrel kell beérjék. Természetesen ezeken is fel lehet nőni, de az összetételük nem egyezik meg pontosan az anyatejével, tehát eszményi eledeleknek semmiképp sem nevezhetők. Csak amolyan szükségmegoldásoknak. Nem véletlen, hogy az Amerikai Családorvosok Akadémiája, az Amerikai Gyermekorvosok Akadémiája és az Egyesült Államok Közegészségügyi Szolgálata együttesen azt a célt tűzte ki, hogy széles körű felvilágosítási munkával lehetőleg már az ezredfordulóra 75 százalékra növeljék a szoptató anyák arányát. Ezt nagyon fontos nemzeti célkitűzésként hirdetik, s nemcsak a háziorvosokra és a védőnőkre, hanem a lakosság széles rétegeire is számítanak a program sikerre vitelében. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy az anyatejet szopó csecsemő átlagosan egészségesebbek, mint a tápszert cumizó társaik, s minthogy jó néhány felnőttkori betegség a csecsemőkorban alapozódik meg, a szoptatás elterjesztése a népegészséget is javíthatja.

Dr. Pásztory Ibolya