Odafigyeléssel megelőzhető

A FELFEKVÉS

Ha hüvelykujjunk begyével megnyomjuk a bőrünket, az átmenetileg elfehéredik, mert kimegy a vér belőle. Ugyanez következik be fekvéskor is, ugyanis a test tömege az ágybetéthez nyomja az érintkező testfelületet. A huzamos időn át ágyhoz kötött beteg nyomásnak kitett bőre a rossz várellátás miatt előbb kisebesedik, majd fekély alakulhat ki rajta. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a beteg rendszeres forgatásával a fájdalmas és makacs felfekvés jobbára megelőzhető.

A kórházi betegeknek az 5–9 százaléka, míg az otthon ápoltaknak csaknem egynegyede, akiknek több mint a kétharmada hetvenévesnél idősebb, felfekvéstől is szenved. Elsősorban azokat fenyegeti ez a baj, akik maguktól nem vagy nem nagyon képesek forgolódni. Ilyenek az eszméletlen (kómában levő) betegek, a lélegeztetőgépre kapcsoltak, az agyvérzés vagy a gerincvelő sérülése miatt megbénultak, a szklerózis multiplex előrehaladott szakaszába jutók, valamint a combnyaktörést szenvedők, hogy csak a legsúlyosabb eseteket említsük. Habár testhelyzetük változtatásával csökken a felfekvés kialakulásának veszélye, az szinte elképzelhetetlen, hogy egy kórházban egyetlen ilyen szövődménnyel bajlódó beteg se legyen. S ebben, tetszik, nem tetszik, a beteget ápoló személy a ludas, mint azt D. Findlay, az ausztráliai Caulfieldi Orvosi Központ fekélyklinikájának igazgatója nemrég megjelent tudományos cikkében kihangsúlyozta.

Négy szakasza van

A nyomás okozta fekély a bőr és az alatta levő szövetek betegsége. Az orvosi szakkönyvek négy fokozatát különítik el. Az elsőben még ép a bőr, ám olyan pír jelenik meg rajta, amely nyomásra sem halványul el. A második szakaszban a bőr elvékonyodik, s a felületén létrejövő fekély olyan, mintha a bőr felszíne lehorzsolódott volna. A harmadik fokozatban a bőr már nem látható, s az alatta levő szövetek is károsodnak vagy elhalnak, ám a mély kráternek látszó fekély legföljebb a bőr alatti izompólyáig terjed. A negyedik stádiumban az izomra és a csontra is ráterjedhet a fekély, s az elhalásukat okozhatja.

A leggyakiribb felfekvési helyek fekvő és ülő helyzetben

A harmadik és a negyedik szakasz annak a jele, hogy a beteget nem megfelelően ápolják, holott a felmérések szerint a felfekvések 95 százaléka gondos ápolással, a beteg rendszeres forgatásával megelőzhető volna. Minthogy a súlyos felfekvés kezelése időigényes és nem százszázalékos sikerrel kecsegtető orvosi feladat, ezúttal is érvényes az a mondás, hogy könnyebb a bajt megelőzni, mint orvosolni. A megelőzéshez mindenekelőtt számba kell venni a kockázati tényezőket. Ezek közül elsődleges a mozdulatlan fekvés, míg a másodlagosak közé az öntudat szintje, a táplálkozás és a vele összefüggő testtömeg, a bőr állapota (ellenálló képessége), a súrlódás mértéke (az ágynemű finomsága), a vérkeringés ereje, a testhőmérséklet és bizonyos gyógyszerek szedése számít. Ezeknek figyelembevételével megbecsülhető, hogy a beteg mennyire hajlamos a felfekvésre, s az ápolását ennek megfelelően kell megszervezni.

Ne csússzon, ne súrlódjon!

A megelőzés fontos része, hogy a testet érő nyomást, nyúzóerőt és súrlódást a lehető legcsekélyebbre csökkentsük. A nyomás káros hatásának mérséklésére a már említett forgatás vált be leginkább. Habár ahány ház, annyi szokás, a betegápolási szakkönyvek általában azt ajánlják, hogy nappal két óránál hosszabb ideig ne maradjon a beteg ugyanabban a pózban, különösen akkor, ha fokozott hajlama van a felfekvésre. Éjszaka természetszerűleg nem tartható ez a ritmus, mert megzavarná a beteg pihenését.
A csúszáskor fellépő nyúzóerőt azzal csökkenthetjük nullára, ha a test támaszkodási pontjai egy magasságban vannak. Vagyis fekvő helyzetben a fej, a csípő és a lábfej, üléskor pedig az ülep minden pont-ja ugyanazon a szinten (vízszintesen) helyezkedjen el. A súrlódás kiküszöbölésére pedig a beteg forgatásakor, illetve másik ágyra vagy székre (tolókocsiba) való áthelyezésekor kell ügyelni. Fontos követelmény az is, hogy a fekvő- vagy az ülőhely puha és kényelmes legyen. Evégett a selymes huzatú párnát és habszivacsot ugyanúgy ajánlják, mint a báránybőrt. Ezek nemcsak a súrlódás ellen váltak be, hanem szárazon is tartják a bőrt. Ha azonban túlságosan száraz a bőr, az ugyanúgy nem előnyös, mint amikor verejtékezés vagy a seb nedvedzése miatt nyirkos, ezért bőrkímélő krém alkalmazása megokolt lehet.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bőr és az alatta levő szövetek nemcsak az elégtelen hajszáleres vérkeringéssel járó oxigénhiányt sínylik meg, hanem azt is, ha nem jutnak hozzá kellő adagban az éltető tápanyagokhoz, vitaminokhoz és ásványi anyagokhoz. Ezt elkerülendő a fekvő vagy az ülő betegnek megfelelően (kellő mennyiségű fehérjét és kalóriát fogyasztva) kell táplálkoznia. Az egyszerűbb az, ha a beteg meg tudja enni a dietetikus által összeállított (minőségileg és mennyiségileg ellenőrzött) ételt. Ha az állapota nem teszi lehetővé az önálló étkezést, akkor szondán át vagy erre a célra szolgáló, közvetlenül az érpályába adható tápoldattal oldható meg a táplálása. A dietetikusnak nemcsak az a szerepe, hogy mindenféle tápanyaghoz, vitaminhoz és ásványi anyaghoz hozzájusson a beteg, hanem az ő dolga az adag kiszámítása is. Ha ugyanis a mozgásában korlátozott beteg a kelleténél többet eszik, abból súlygyarapodás származik, s az nem előnyös a felfekvés megelőzése céljából.

Befertőződhet

Minthogy a felfekvés nyílt sebbel jár, mindent el kell követni a befertőződése ellen. A fertőzés ugyanis nemcsak a sebgyógyulást gátolja, hanem bizonyos kórokozók nagyobb bajt is okozhatnak. Arra nem számíthatunk, hogy a beteg csíramentes körülmények közé kerül, ám a higiéniai szabályok betartásával csökkenthető a fertőződés veszélye és súlyossága.
Ha a felfekvés okozta seb befertőződik, arra gyulladás, az addiginál erősebb fájdalom, a seb terjedése és fokozottabb váladékozása jellemző. Leggyakrabban sztafilokokkusz-, sztreptokokkusz- és Klebsiella-fajok, kólibaktérium, Proteus és Bacteroides kerül elő a sebből, miután a váladékát táptalajra oltották. De nemcsak a sebfertőzés okoz gondot az orvosnak, hanem – mély fekély esetén – a lágy szövetek és esetlegesen a csontvelő gyulladása is. Ezek kivétel nélkül baktériumos betegségek, ezért antibiotikumokkal kezelik őket.
A minél gyorsabb hatás érdekében elvégzik a kórokozó úgynevezett rezisztenciavizsgálatát is, azaz megnézik, hogy milyen antibiotikummal szemben ellenálló, mert ekképp a legelőnyösebb készítménnyel kezdhetik el a beteg kezelését.

Ne újuljon ki!

Egyidejűleg természetesen a felfekvés miatt képződő seb rendszeres kezelése is elengedhetetlen. A régebbi, szárításra épülő gyógykezelés helyett napjainkban az orvosok a nedves környezetet részesítik előnyben, mert ilyenkor eredményesebben és enyhébb fájdalommal gyógyul a seb. Ennek az is föltétele, hogy a seb területén 37 Celsius-fokos legyen a hőmérséklet, s enyhén savas a vegyhatás (pH). A fertőtlenítőszerekről (jód-, hidrogén-peroxid- és hipokloritoldatról) ugyanakkor kiderült, hogy késleltetik a sebgyógyulást, ezért nem javasolják az alkalmazásukat.
Ha a beteg megszabadul a felfekvéses sebétől, neki és hozzátartozóinak is mindent el kell követniük avégett, hogy a baj ne újuljon ki. Ebben a kórházi ápolókra támaszkodjanak, akiknek a tanácsai nagy segítséget nyújthatnak a felfekvés kiújulásának megelőzésében.

Dr. Sz. G.