Diákegészség:
A terhesség jelei

A petesejt és a hímivarsejt egyesülésével megkezdődik az a bonyolult folyamat, amelynek eredményeként a szüléssel új élet jön a világra.

A terhesség

A terhesség (graviditás) a szervezetben számos élettani változást idéz elő: érinti a központi idegrendszert, a szív és érrendszert (a kardiovaszkuláris rendszert), a vért, a légzést, az anyagcserét, továbbá a májat, a vesét, az emésztőrendszer működését, a savbázis egyensúlyt, a víz és elektrolit-háztartást, a csontrendszert, a kültakarót, az endokrin szerveket stb. Tehát azt mondhatjuk: a terhes nő egész szervezete részt vesz a folyamatban annak érdekében, hogy a terhesség fennmaradjon, a magzat zavartalanul fejlődjön, és egészségesen megszülessen.

A felismerés

A terhességnek vannak gyanújelei, valószínűsítő, továbbá biztos jelei. A gyanújelek azok a szubjektív tünetek és panaszok, amelyek az idegrendszeri változásokkal függnek össze, az egész szervezetet érintik, és akár a nem terhesekben is előfordulhatnak. Ilyen az émelygés, a hányinger, a hányás (ezek korán, már a fogamzás utáni 3-4. héttől tapasztalhatók), a fokozott nyálelválasztás, az ételek megkívánása vagy az azoktól (akár a kedvelt ételektől) való undorodás, a szagérzékenység (például a dohányosok füsttől való undorodása). E tünetek jellemzője az, hogy általában reggel, éhgyomorra következnek be, s gyakran hányás (vomitus matutinus) is követheti őket.
A valószínűségi jelek olyan elváltozások, amelyeknek együttes előfordulása nagy valószínűséggel terhességet jelez, külön-külön azonban terhességen kívül is előfordulhatnak. Ezek a nemi szervek látható, tapintható vagy egyéb módon kimutatható változásai, az emlő változásai és a terhességi reakciók.
Magunk is megvizsgálhatjuk az emlő feszülését, nyomásérzékenységét, növekedését, a mellbimbó és a bimbóudvar pigmentáltságának fokozódását, később azt, hogy jellegzetes váladék (colostrum) préselhető ki az emlőből. Intő jel az esedékes menstruáció elmaradása, bár ennek még számos más oka is lehet (pszichés megterhelés, betegségek, endokrin zavarok, időjárás vagy életmódváltozás).
Az orvos ennél többet is meg tud állapítani: a hüvely szederjes, kékes elváltozása (lividitása), bővebb váladékozás (fluor), a méh (portio uteri) lividitása, felpuhulása, a méhtest (corpus uteri) alakjának, nagyságának, állagának és összehúzódó képességének változása.

Terhességi reakciók

A terhesség megállapítására szolgáló próbák egy hormon, a human chorialisgonadotropin (hCG) kimutatásán alapulnak. A hCG szintje a vérszérumban a terhesség idején gyorsan emelkedik, és – meglehetősen nagy egyéni és napi ingadozással – a terhesség 6. és 20. hete között éri el a maximumát. A biológiai próbák (például a békateszt) a hCG-nek a kísérleti állat ivarmirigyeire kifejtett hatásának vizsgálatán alapulnak. Az immunológiai tesztek a vizelet vagy szérum hCG-tartalmát vizsgálják specifikus ellenanyagokkal (ilyen például a Menotest).

Tellér Mária rajza

Hogyan is működnek a patikákban kapható terhességi gyorstesztek? A diagnosztikai egységcsomag a hCG-vel szemben termelődő ellenanyagokat tartalmaz, és ha a vizeletben hCG van, az reakcióba lép ezekkel az ellenanyagokkal. A reakció láthatóvá tételére különböző megoldásokat dolgoztak ki, ezek alapján beszélhetünk agglutinációs, illetve agglutináció-gátlási tesztről. Az utóbbival a havivérzés kimaradása után 6-10 nappal kimutatható a terhesség. (A patikában kapható tesztek használatáról a mellékelt leírások pontos utasítást adnak, ezért erről itt nem szólunk.)
Fontos, hogy a terhességi reakciók pozitivitása csak valószínűségi jel, hiszen – mint minden módszernek – ennek is van bizonyos hibaszázaléka. Továbbá vannak olyan állapotok, betegségek, amelyek szintén magas hCG-szinttel járnak, és ezekben az esetekben akkor is pozitív reakciót kapunk, ha nem fogant meg a pete, azaz nincs terhesség.
A terhesség biztos jelei a petére, a magzatra és mellékrészeire (magzatvíz, chorion, placenta, köldökzsinór), valamint a magzat életműködéseire vonatkoznak. A terhesség korai szakaszában a petezsák ultrahanggal (UH) és szövettanilag, a choriális szövet kimutatásával vizsgálható.
A terhesség 12. hete után ilyen módszer a magzat tapintása, a szívműködés kimutatása (auscultatio, UH, EKG, PKG), a magzatmozgások észlelése (tapintás, UH), a magzat kimutatása (UH, röntgen) és a magzatvíz kimutatása (amniocentézis).

Méhen kívüli terhesség

Megtermékenyítésre akkor kerülhet sor, amikor a petesejt hozzáférhető a hímivarsejt számára, tehát az ovuláció után. A tüszőből kilökődő pete vándorútra indul, először a hasűrbe jut, majd a petevezetőn keresztül a méhbe. A megtermékenyülés rendszerint a petevezeték középső szakaszán megy végbe. A normális terhesség már nagyon hamar kimutatható a vizeletből. De amikor a petesejt nem a “rendes”, a-típusos helyen termékenyül meg és ágyazódik be, méhen kívüli terhesség alakulhat ki, amely igen súlyos, az életet veszélyeztető állapot, és sürgős szakorvosi ellátásra szorul. A fogamzóképes korban levő nőknél a vérzéskimaradást követő rendellenes vérzés, alhasi fájdalom és a belső nemi szervek tapintható fájdalma intő jele lehet a méhen kívüli terhességnek.

Szamosvári Tímea