Magyar Tudomány- és Technikatörténeti Műhely

Pápai Páriz Ferenc, az orvosdoktor, tudós professzor, szótáríró
350 éve, 1649. május 10-én született Désen.

Erdély híres iskolái (Gyulafehérvár, Marosvásárhely, Nagyenyed) után Lipcsében orvostudományt tanult, s Heidelbergben szerzett bölcsészeti doktorátust. Orvosdoktori fokozatát a Bázeli Egyetem orvosi fakultásán 1674-ben kapta meg. Egy év múlva hazatért, és szülőföldjén, Erdélyben telepedett le. Európai színvonalú orvosi tudományával hírnévre tett szert, s 1680-ban Apafi Mihály fejedelem kívánságára a nagyenyedi Bethlen Kollégium professzorává nevezték ki. Tanári hivatása mellett művelődéspolitikai, tudományos és irodalmi céljainak megvalósításáról sem mondott le. A vészterhes erdélyi politikai viszonyok között a rektori széket elfoglalva megalapozta, megújította a hazai értelmiségi- és tudósképzést, s fenntartotta az európai humanistákkal ápolt kapcsolatokat. Egymás után jelentek meg művei. A béke gondolata köré csoportosuló Pax-köteteinek sorozatát Pax animae, azaz A lélek békességéről című, franciából magyarított művével nyitotta meg 1680-ban. Ezt követte a Pax corporis (A test békessége, 1690), az első önálló magyar nyelvű orvosi munka, amelyet elsősorban a köznép használatára írt. Ez a könyv 1774-ig tizenegy kiadást ért meg. Tudományos műveinek másik vonulatába tartozik a Rudus redivivum (Romlott fal felépítése, 1684) című kötete, a magyar protestantizmus történelmének vázlata. Másik úttörő írása a címertant magyarul elsőként tárgyaló Ars Heraldica (1695). Ezt követte az 1708-ban megjelent Dictionarium latin–magyar, illetve magyar– latin–német szótár. Műveinek többsége tragikus sorsú barátja, Misztótfalusi Kis Miklós, világhírű tipográfus és könyvkiadó nyomdájából került ki. Pápai Páriz Ferenc Nagyenyeden hunyt el 1716. szeptember 10-én.

Szerkeszti: Kiss Csongor