Gömbölyded nők karrierje

A női szépségideál nagyot változott az idők során. A túlsúlyos, szembetűnően nőies formákat mutató hölgyeket nemcsak azokban az őskori társadalmakban tartották gyönyörűnek, amelyekben a szűkös élelmiszerforrások miatt a kövérség jólétet, termékenységet jelentett. A kutatások szerint a gömbölyded – de nem feltétlenül túlsúlyos – hölgyek általában azokban a kultúrákban testesítik meg a szépségeszményt, amelyekben a nők gazdasági és politikai szerepe csekély. Századunkban a diplomát szerző, és az addig “férfias”-nak minősített munkakörökben elhelyezkedő nők ideálja viszont inkább a karcsú alak lett. Ez lehet az egyik oka az egyre inkább terjedő evészavaroknak is, hiszen a testalkattal való túlzott foglalkozás, a kétségbeesett, sokszor egészségkárosító fogyókúrázás többnyire a képzettebb, felelős beosztású nők betegsége.
Az egyesült államokbeli Nigel Barber olyan kutatásról közölt beszámolót a The Journal of Social Psychology legutóbbi számában, amelynek az a célja, hogy feltérképezze a különféle testalkatokhoz kötődő feltételezett személyiségvonásokat. Barber a vizsgálat fiatal felnőttekből toborozott résztvevőinek nőket ábrázoló rajzokat mutatott. E gondosan megtervezett rajzokon kétféle derék- és csípőarány szerepelt. Az egyik – a gömbölyűbb vonalat képviselő – forma az előzetes felmérések szerint egyértelműen nőiesebb hatást keltett, mint a másik, az inkább a férfitest arányaihoz közelítő alak. Mindkét derék- és csípőarány három változatban került a résztvevők elé: sovány, normális testsúlyú és túltáplált hölgyeket ábrázoló rajzok formájában. Az ilyen módon létrehozott hat fantomkép szereplőit a válaszadóknak előre megadott szempontok szerint jellemezniük kellett. Osztályozniuk kellett egyebek között szakértelmüket, szépségüket, intelligenciájukat, kedvességüket, a gyermekszülésre való képességüket, nőiességüket és becsvágyukat.
A jellemzések összesítésekor két tulajdonságcsoport vált felismerhetővé: a karrierképesség, illetve a “szaporodási képesség” körébe tartozó vonásoké. A szaporodási képesség tekintetében a gömbölyded alakú, normális testsúlyú modell lett a győztes, ám épp ez a rajz idézte fel legkevésbé a karrierhez szükséges jellemvonásokat. A karrierképesség legerősebben a normális testsúlyú, de inkább férfias testarányokat mutató nő rajzához kapcsolódott. A testsúly hatása egyébként leginkább abban nyilvánult meg, hogy a válaszadók a sovány alkatú nőknek igen nagy mértékben kisebb szaporodási képességet tulajdonítottak.
Érdekes, hogy a női és a férfi válaszadók egyaránt a gömbölyded – de nem túlsúlyos – hölgyeket találták a legszebbnek, ám azt mégis nehezen tudták elképzelni, hogy ők hivatásukban komoly előmenetelt érjenek el. Nos, ilyen erős előítéletek közepette nem csoda, ha sok nő számára lelki válságot okoz hivatásának és testalkatának összeegyeztetése.

Mannhardt András