Nyitott kérdések

A SZENT KORONA
EREDETE

A magyar Szent Korona eredetéről és kialakulásáról a kutatók álláspontja megoszlik, mégpedig alapvető kérdésekben. A Szabados Dezső tanulmányában – amelynek alapján cikkünk készült – részletesen áttekinti a Szent Koronáról eddig publikált véleményeket, állásfoglalásokat és történelmi utalásokat. Ezek alapján szerinte számos bizonytalanság, ellentmondás és kellően nem igazolt álláspont maradt megválaszolatlan.

A koronát eredetileg olyanra tervezték-e, mint amilyen jelenleg? A ma ismert korona Szent Istváné volt-e? Ha a válasz nemleges, újabb kérdések merülnek fel. A keresztpántokból álló boltozat (a latin korona) mikor, hol és milyen célra készült? Lehetett-e a latin korona Szent István koronájának része? Származhatott-e a korona – akár csak részeiben is – II. Szilveszter pápától?

Megalapozatlan feltevések

Nem látszik bizonyítottnak, hogy a koronát eredetileg is olyanra tervezték, mint amilyen jelenleg, és hogy a korona Szent István idején is olyan volt, mint ma, csupán néhány képet cseréltek ki rajta. A Szent Koronát azért nem tervezhették olyanra, amilyen jelenleg, mert a mellső keresztpánt két alsó apostolképét az abroncskorona két fő képe – elöl a Pantokrátor, hátul a (Szűz Mária-kép helyére került?) Dukasz Mihály-kép – eltakarja. Ez olyan primitív tervezői hiba, amit egy olyan nagy jelentőségű tárgy, mint egy királyi korona tervezője nem követhet el. (Az aranymetszés szabályainak érvényesülése nem bizonyítja azt, hogy a koronát eredetileg ilyenre tervezték. Az alsó abroncskoronarész keresztpántokkal való utólagos felszerelésekor is érvényesíthették azokat.)
Számos tény és körülmény az elemek utólagos beépítését valószínűsíti. Bertalan apostol képe erősen sérült, csonkított és mégis befoglalták, jóllehet eltakarja az alsó abroncskorona félkör alakú képe. Nem zárható ki, hogy a sérülés már a keresztpántra szerelt képen következett be. Valószínűbb azonban, hogy előbb sérült meg, s lévén fontos kegyeleti tárgy, mégis beépítették a koronába.

Szent István képe a paláston.
(A koronázási palást részlete)

Egykor az igazgyöngyöket gyöngysorok, gyöngyfűzések készítéséhez általában már kifúrva szállították. Befoglalásra (például gyűrűbe, fülönfüggőbe, brosstűbe stb.) viszont furat nélküli gyöngyöket rendeltek. Feltehető, hogy a mai korona keresztpántján lévő kifúrt gyöngyök döntő többségét másutt már felhasználták. Ezt a tényt a keresztpánt tervezői talán hangsúlyozni is kívánták azzal, hogy a gyöngyök furatait a befoglaláskor szembefordították, hiszen el is takarhatták volna őket.
A Szent Korona keresztpántjain nyolc apostolkép van. Feltehető, hogy a tizenkét apostol egyidejű ábrázolása „nem volt kötelező”. Bizánci és nem bizánci ötvösműveken – Csomor Lajos véleménye szerint – előfordul kettő, négy, hat, nyolc és kilenc apostolkép is. Ez igaz. Egy olyan koronára azonban, amelyet a római katolikus egyház vezetője, a pápa adományozott, a többi apostol elhagyására lehetetlen bármilyen ésszerű indokot találni. Feltehető, hogy a többi apostolkép azért nincs a koronán, mert tönkrement vagy elveszett.
Csomor szerint a keresztpántokon lévő apostolok azok, akiknek a térítési területén az Arszakidák* uralkodtak. Szent Bertalan például Örményországban halt vértanúhalált. Csomor úgy véli, elképzelhető, hogy Szent István valamelyik őse és Szent Bertalan apostol között közvetlen kapcsolat is volt. Ez magyarázza, hogy „a magyar koronázási paláston szereplő Szent Bertalan apostolt fején a magyar Szent Koronával ábrázolták”. Ezek a feltevések nem igazolhatók, a nyolc apostol többsége ugyanis nem térített e területeken. Az az állítás, hogy a paláston Szent Bertalan fején a magyar Szent Korona van (azért nem látszik, mert a restauráláskor eltüntették?!), nem támasztható alá tényekkel. A palást régebbi képein is szűk süvegként, nem pedig nagy abroncsátmérőjű koronaként valószínűsíthető az apostol fején levő tárgy.

A II. Szilveszter pápa által Szent Istvánnak adományozott korona
Szabados feltevései szerint rekonstruált képe

Bizonyosra vehető, hogy a keresztpántok már eredetileg is két-két apostolkép hordozására készültek a jelenlegi elrendezésben, azaz a keresztpántokat már kifejezetten ehhez a koronához tervezték, bárhol és bármikor készítették is az apostolképeket.
A keresztpánt képeinek latin és az abroncs képeinek görög felirata, valamint a képek stíluseltérése az utólagos egyesítésre látszik utalni. Csomor szerint ugyanaz a mester festhetett különböző stílusú freskókat ugyanabban a templomban, de több mester is dolgozhatott együtt; a Tbilisziben őrzött Khakhuli triptichonon kétnyelvű felirat van, miért ne lehetne egy koronán is?
Ezek a feltevések nem elég meggyőzőek. Az apostolképek és az abroncson lévő szentek képeinek eltérése ugyanis nem egyszerűen stílus, hanem iskola kérdése, két különböző művészi felfogás megnyilvánulása. Ami pedig a keresztpánt latin és az abroncs görög feliratait illeti: egészen más az, ha bizonyos képeken két nyelven szerepel a felirat, mint az, ha az ötvösmunka egyik – elkülönülő – fő részen csak latin, a másikon pedig csak görög feliratok vannak.
Vitatott kérdés a magyar Szent Korona boltozatán lévő kereszt eredete és felerősítése. Csomor szerint a felső Pantokrátor-kép eredetileg is lyukasan készült: „a lyuk szélét szabályosan felperemezték”. Utólag azt már nem tehették volna meg a zománc roncsolódása nélkül. Ugyanakkor nincs magyarázat arra, hogy művészi tervezés esetén milyen megfontolás tette szükségessé azt, hogy a trónon ülő Megváltó hasát átfúrják. Ez olyan tiszteletlenség, amely csak nagyon indokolt, kényszerítő körülmények esetén képzelhető el, eredeti tervezéskor aligha. Lehet ugyan példát találni lyukkal készített zománcozott tárgyakra, de olyan zománcképre alig, amelyen a lyukba egy másik tárgyat építettek be.

Szabados Dezső nem vitatja a magyar Szent Korona részeinek ősi eredetét. Mai állapota azonban számos olyan tényt vet fel, amelyek arra mutatnak, hogy a korona súlyosan károsodott részekből – mintegy kegyeleti tárgyként – épült fel. Például a keresztpánton lévő nyolc apostolkép egy – eredetileg valamennyi apostol képét tartalmazó – kegyeleti tárgy (például abroncskorona) maradványa, amelyeket később díszes keretekkel kimunkált pántokra szereltek. A kereszt szintén kegyeleti tárgy, például a régi országalma keresztje lehetett.
Szabados feltevése az, hogy Szent István koronája a II. Szilveszter pápa által adományozott – a koronázópaláston ábrázolthoz hasonló – abroncskorona volt, az összes apostol és Krisztus képével. Ha a koronázópalástból a tizenkét apostolt ábrázoló sávot – középen a Pantokrátorral – körgyűrűvé formálva képzeljük el, Szent István rekonstruált koronájának felépítését kapjuk. A feltevés és a rekonstrukció realitását a méretviszonyok alátámasztják: az apostolképek, a Pantokrátor-kép és az egyes képek közötti díszítésekhez felhasználható hézagok méreteit összeadva éppen a reális abroncsátmérő adódik.

Az eredeti maradványai

A koronát 1046-ig – feltehetőleg – a székesfehérvári bazilikában őrizték. Ekkor a Vata-lázadás során a lázadók elfoglalták Székesfehérvárt a székesegyházzal együtt. A bazilika papjait megölték, a kegytárgyakat tönkretették, összetaposták, és feltehetően számos aranytárgyat elloptak. E pusztításnak eshetett áldozatul Szent István koronája is, és abból csak többé-kevésbé sérült zománcképek, gyöngyök és kövek, valamint az országalmáról letört kereszt maradtak meg. A székesegyházi kincstár elpusztítását igazolja, hogy I. András király Liutvin bihari püspököt bízta meg azzal, vegye számba a „megmaradt” kegyszereket, ereklyéket, kincseket, díszruhákat. Liutvin jelentésében ugyan nem említi külön a koronát, de ez nem zárja ki azt, hogy a korona maradványait összegyűjtötték és a kincstárban elhelyezték.
1074. március 15-én Géza és László herceg Mogyoródnál legyőzte Salamon törvényes király seregeit, és Géza vette át az ország kormányzását. A bizánci császárság ekkor válságos időket élt át. Dukász Mihály bizánci császár igyekezett szövetségébe – mintegy hűbéresként – bevonni I. Géza királyunkat. Ismervén Gézának a Vatikántól való tartózkodását, erre jó esélyt látott. Elhatározta, hogy koronát küld neki, és ezzel törvényes királyként ismeri el. A Géza királynak szánt – már meglévő és egyes kutatók véleménye szerint a korabeli női koronákra jellemző felépítésű – koronán átalakításokat hajtatott végre, és – a vallási jelleget is hangsúlyozva – mintegy a Szent István-i korona görögkeleti változatát készíttette el. I. Géza a koronát ajándékként elfogadta, de nem koronáztatta meg magát vele.
VII. Gergely pápa I. László királyunkat – számítva együttműködésére – 1077-ben és 1079-ben írott leveleiben jóindulatáról biztosította. A kapcsolatok erősítésére szolgált az is, hogy a pápa szentté avatta István királyt, Imre herceget és Gellért püspököt. Szabados feltevése szerint I. László elrendelte, hogy a szentté avatott István király koponyaereklyéjére művészi kivitelű ereklyekoronát készítsenek, felhasználva ehhez az eredeti koronából Liutvin püspök által összegyűjtött maradványokat. Eszerint a Pantokrátor-képet, a nyolc – apostolt ábrázoló – zománcképet, a megmaradt gyöngyöket és gránitköveket építették be a – feltehetően – akkor készített, filigrándíszes szegélyű, vékony aranypántokba, amelyeket középen a Pantokrátor-kép elhelyezésére szolgáló, hasonló szegélydíszítésű, négyzet alakú aranylemez keresztpántokká fogtak össze. A keresztpántokat ív alakúra igyekeztek hajlítani. Ez a feltevés több szakember (Karácsonyi, Varjú, Barna) véleményét megerősíti.

A pápai elismerésért

Könyves Kálmán királyunkra közvetlenül a trónra lépése után nagy nyomást gyakorolt II. Orbán pápa, hogy III. Kelemen ellenpápától és az őt támogató – a római egyház ellen lázadó – IV. Henrik német–római császártól visszatérítse a római anyaszentegyház hűségére. Könyves Kálmán – királyságának pápai elismerését elérendő – a II. Orbánnal való szövetségi hűség helyreállítása és a további együttműködés mellett döntött.
Megkoronázásának előkészítésére a főpapsággal teljes egyetértésben – Szabados feltevése szerint – elhatározta, hogy Szent István fejereklye koronájának keresztpántjait – tehát a II. Szilveszter által küldött, eredeti királyi korona megmaradt részeit – ráhelyezteti a görög (Dukász-féle) koronára.
Szabados szerint az egyesítés utolsó mozzanataként az országalma megmaradt keresztjét a korona legmagasabb pontjára helyezték, oda, ahol István király ereklyekoronájának Pantokrátor-zománcképe volt. Az országalma keresztjét a Pantokrátor-képben nagy gonddal kialakított furattal erősítették fel. E művelettel véglegesen kialakult a ma ismert Szent Korona. Könyves Kálmánt 1096 és 1099 között ezzel a koronával koronázhatták meg a székesfehérvári bazilikában.
A Szent István koronája elnevezést tehát az indokolja, hogy a magyar Szent Korona Szent István eredeti koronájából megmaradt részeket, valamint országalmája keresztjét tartalmazza.

Dr. Imre László
(Szabados Dezső tanulmánya alapján)