Húgysavas ízületi gyulladás

A KÖSZVÉNY

A húgysav az anyagcserének egyik salakanyaga, s jobbára a vizelettel, kisebbrészt a széklettel ürül ki a szervezetből. Ha a testnedvekben kórosan töményebbé válik, a nátriumsója kicsapódik a lágy részekben meg az ízületekben, s az utóbbi miatt ízületi gyulladást kaphat az ember. A baj elhatalmasodását gyógyszeres és étrendi kezeléssel akadályozhatjuk meg.

Minthogy a köszvény többnyire a láb nagyujjának tőízületi fájdalmával hívja fel magára a figyelmet, az orvosok ezt a betegséget podagrának (ez görögül azt jelenti: lábköszvény), míg az angolok a latin guta (= csepp) szóból eredeztetett goutnak nevezik, annak idején ugyanis úgy vélték, hogy a bajt az ízületbe jutó valamilyen „méregcsepp” okozza. Nos, nem jártak messze az igazságtól, hiszen az ízületben levő savós nedv folyadékcseppnek fogható fel, s köszvény esetén abban töményedik be és csapódik ki a „méreg”, vagyis a húgysav.

Gazdagok betegsége

Minthogy régen jobbára a jómódban élők (a húsféleségeket és belsőségeket, valamint a szeszes italokat bőségesen fogyasztó emberek) betegedtek meg köszvényben, e betegséget arthritis divitumnak, azaz a gazdagok ízületi gyulladásának is nevezték. Aligha véletlen, hogy sok híresség is akadt a benne szenvedők táborában. A feljegyzések szerint V. Károly német-római császár, II. Frigyes porosz király, Wallenstein herceg, az osztrák császári hadvezér, Newton, a jeles angol természettudós, a német filozófus Leibnitz, de Rubens, a kiváló flamand festő is egyaránt köszvényes volt. A betegség első részletes klinikai leírása a XVII. század végén élő, szintén köszvényben szenvedő Sydenham angol orvos nevéhez fűződik, ám ő még nem ismerte a baj okát, ekképp nem oki kezelést, hanem – tapasztalati alapon – kinint és tejkúrát ajánlott rá. Ezek ugyanis nem ártottak a betegnek, hiszen tejet – látjuk majd – bőségesen ihat a köszvényes ember. Egy évszázad múltán azonban, amikor fölfedezték a húgysavat, fény derült arra, hogy a baj igazi forrása e szerves anyagnak a kikristályosodó nátriumsója.
Honnan származik a testfolyadékokban megjelenő húgysav? Főképp a nukleinsavakat (a ribo- és a dezoxiribonukleinsavat) alkotó purinbázisok (az adenin és a guanin) bomlásakor keletkezik, s rendesen deciliterenként 3–7 milligrammos töménységben fordul elő a vérben. Minthogy a fölöslegben képződő húgysav – mint a bevezetőben említettük – kiürül a testből, bajt nem okoz. Ha ellenben a vér és a többi testfolyadék húgysavszintje valamilyen ok miatt deciliterenként 7 milligramm fölé nő, a folyadék erre az anyagra nézve túltelítetté válik, s megjelennek benne a tű alakú nátrium-urát-kristályok.

Rohamok támadnak

A köszvény legjellemzőbb tünete a rendszerint egy, néha azonban több ízületben hirtelen, rohamszerűen támadó fájdalom. Ez, valamint az ízület megduzzadása és pirosra, szederjesre színeződése az ízületi gyulladásnak csalhatatlan jele. A fájdalom olyan heves lehet, hogy az ízület legkisebb mozgatása, sőt, a megérintése is kínokat okoz a betegnek. Még az alvó ember is felébred tőle. Az eseteknek mintegy a felében először az öregujj (a nagylábujj) tőízülete gyullad be, de a többi lábujj tőízülete és egyéb ízületek is megbetegedhetnek.

A lábujj oldalán megjelenő húgysavas csomó	Köszvény által megtámadott lábujjcsont

Az ízületi gyulladásra, amely a betegségnek már a második szakasza, a fájdalom miatt maga a beteg is felfigyel, holott ezt már jóval megelőzi a vérnek magas, de tünettelen húgysavszintje. Ez azonban csak laboratóriumi elemzéssel mutatható ki. A tapasztalatok azt mutatják, hogy minél több húgysav van tartósan a vérben, annál nagyobb a köszvény kialakulásának esélye. Egy amerikai felmérés során kétezer egészséges ember vérét vizsgálták rendszeresen tizenöt éven át. Kiderült, hogy a 9 milligrammos húgysavszintűeknek 5 százaléka, a 7 és 9 milligramm közöttieknek 0,5 százaléka, a 7 milligrammnál alacsonyabb húgysavszintűeknek pedig 0,1 százaléka vált köszvényessé. Ez arra is felhívja a figyelmet, hogy a vérnek a rendesnél magasabb húgysavszintje nem kórjelző, hanem csak megerősíti a kórismét.
Az első köszvényes roham legföljebb néhány napig tart, s utána hosszabb-rövidebb panaszmentes időszak következik. Ez a betegség harmadik szakasza, amely szerencsés esetben egyúttal az utolsó szakasz is. Előfordul ugyanis, hogy a betegnek nem lesz újabb rohama. Sokkal gyakoribb azonban, hogy fél és két év közötti idő múltán megint köszvényes roham tör a betegre. Kezelés híján nemcsak a rohammentes időszakok rövidülnek, hanem a betegség hamarább idültté válik, amikor is nátrium-urát-kristályokból álló csomók (szakmai szóval tofuszok) jelennek meg a lágy részekben és az ízületekben, s az ízületi porc és csont többé-kevésbé károsodik. Ez azért rossz, mert a több ízületre ráterjedő idült köszvényes gyulladás már a legkorszerűbb kezeléssel is nehezen orvosolható.

Kikezdi a csontot

A köszvény főképp a férfiak betegsége, de a változás korán túl levő nőket is fenyegeti. Ha a páciens hirtelen támadó lábízületi gyulladással keresi fel az orvosát, ez egymagában is fölveti a köszvény gyanúját, ám a megbizonyosodáshoz egyéb vizsgálatokra is szükség van. Eleinte a vér magas húgysavszintje perdöntő, de később – az idült szakaszban – a húgysavas csomók (a tofuszok) megjelenése és a röntgenvizsgálat is az orvos segítségére van. Ami ez utóbbit illeti, heveny köszvényes roham esetén nem sokat ér, hiszen akkor még nincsenek a beteg ízületben olyan maradandó elváltozások, amelyek egyértelműen a köszvényes eredet mellett szólnak. Az idült szakaszban azonban a röntgensugárral a tofuszok és a csontkárosodások is tetten érhetők, s ezek csalhatatlanul jelzik, hogy a betegnek köszvénye van. Idült köszvényre elsősorban azok számíthatnak, akik heveny betegségüket elhanyagolják (kezelés nélkül az esetek csaknem fele elég hamar idültté válik), ugyanis szakszerű kezeléssel a betegség nemcsak kordában tartható, hanem az enyhén károsodott ízület szerkezete is többé-kevésbé helyreállítható. Eltűnhetnek a húgysavas csomók, s javulhat az ízület működése.
A köszvény kezelésében nagy szolgálatot tesznek a különféle gyógyszerek, de ezek kiválasztása és adagjuknak a meghatározása az orvos dolga. A beteg, persze, maga is sokat tehet azért, hogy baját megelőzze, valamint hogy tüneteit enyhítse vagy megszüntesse. Az önkezelésben nemcsak az orvos, hanem a dietetikus is nagy segítséget adhat neki. Jó hatású, ha a köszvényre hajlamos vagy a már tünetes ember sok (legalább napi három liter) enyhén lúgos folyadékot iszik (ez ugyanis akadályozza a húgysav kicsapódását), s lehetőleg kerüli azokat az ételeket és italokat, amelyek purinbázisokban gazdagok. Ilyenek a húskivonatok, a máj, a velő, a vese, bizonyos halféleségek (szardínia és szardella), a káposzta, a karfiol, a spárga, a paraj, a kakaó, a tea és a feketekávé. Ugyanakkor bőségesen fogyaszthatnak tejet, tejtermékeket, tojást és gyümölcsöket.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy akinek idejében kórismézik a baját, s rendszeresen szedi az orvos rendelte gyógyszereket, az az említett étrendi tanácsok megszívlelésével megakadályozhatja, hogy köszvényes rohama támadjon, vagy legalábbis nagymértékben késleltetheti annak megjelenését. A tünetes betegnek viszont az a haszna származik belőle, hogy nem rosszabbodik az állapota, ekképp rendes, minőségi életet élhet.

Dr. Sz. É.