Péter, István esetleg Gizella?

KI VAKÍTTATTA MEG
VAZULT?

István és Gizella királyné egyetlen – felnőttkort megérő – fia, Imre herceg 1031-ben meghalt. Fia halála után az idős, sokat megélt király egyre többször imádkozott visszavonultan. A gyászon kívül a hatalom öröklésének a gondja nyomasztotta. Két férfirokona is szóba jöhetett, de Szent István nem tartotta őket megfelelő utódnak. Vászoly ugyan meg volt keresztelve, de nem élt olyan keresztényi életet, amilyent István elvárt. Orseolo Péter pedig idegennek számított a magyar királyi udvarban. Az utódlás kérdését azonban eldöntötte egy tragikus esemény: Vászolyt megvakították. Valóban István adott erre parancsot?

Vászoly Géza fejedelem öccsének, Mihálynak a fia volt. Szent István és Vászoly tehát unokatestvérek voltak. Vászoly a keresztségben a Vazul nevet kapta. Ez bizánci rítusú keresztelésre utal, mivel Nagy Szent Vazul az ortodox (bizánci) egyház kiemelkedően tisztelt szentje. Péter, István nővérének a fia, Velencéből menekült az 1020-as években Magyarországra. Valószínűleg nem tudott – esetleg nem is akart – alkalmazkodni a korabeli magyar szokásokhoz, elvárásokhoz.
A források nem említik, hogy Vászoly testvére, Szár László miért nem került szóba mint trónjelölt, noha a középkori magyar források szerint Szár László fiainak, Leventének, Andrásnak és Bélának István – Vazul megvakítása után – azt javasolta, hogy meneküljenek el Magyarországról.

Az egyik börtönben, a másik a hadsereg élén

A két lehetséges trónörökös közül egyik sem testesítette meg azt az eszményt, amelyet István király Imre hercegben megvalósulni látott: egyszerre legyen keresztény uralkodó és a magyaroknak is megfelelő király. A két jelölt sorsa között ebben az időben jelentős különbség mutatkozott. Vászoly Nyitra várának börtönében raboskodott, akit „ifjúi könnyelműsége és meggondolatlansága miatt záratott el a király, hogy megjavuljon”, de nem valószínű, hogy fogvatartásának ez lett volna az igazi oka. Péter ugyanakkor a király mellett volt a testőrség parancsnokaként (más feltételezés szerint a királyi hadsereg vezetőjeként).

Imre halála és Vászoly megvakítása
(A bécsi Képes krónikából)

Azonban mind Kézai Simon, mind a Képes Krónika azt írja, hogy Szent István a halála előtt Vászolyt szerette volna megtenni a magyar királyi trón örökösének: „Közben pedig testi ereje rohamosan csökkeni kezdett, és amikor érezte, erőt vesz rajta a bágyadtság, gyorsan követeket küldött, hogy Vazult, apai unokaöccsét hozzák ki nyitrai börtönéből, hogy maga után őt tehesse a magyarok fölött királlyá.
Mikor ezt Gizella királyné meghallotta, tanácsot tartott a pártütőkkel, és elküldte Sebös ispánt, hogy előzze meg a király követét, szúrja ki Vazul szemét, fülébe forró ólmot öntve süketítse meg, majd ezután szökjön Csehországba. Amikor a király követe végül a királyhoz vezette Vazult, a király keservesen zokogott a megtörtént szerencsétlenség miatt. Így hát magához hívta Andrást, Bélát és Leventét, Szár László fiait, és azt tanácsolta nekik, hogy sürgősen szökjenek Csehországba.” Ezt írja a Kézai Simon.

István és Gizella az óbudai templom „modelljével”

Három kérdés

A források értelmezése körül a történészek között élénk szakmai viták folytak és folynak. Ezek a viták három alapvető kérdésre keresik a választ: Ki volt Vászoly és kik voltak a fiai? Miért kellett megvakítani Vászolyt? Ki volt az, aki megvakíttatta, vagyis az uralkodásra alkalmatlanná tette?
Az első kérdésre a múlt század végén a hazai történészek még azt válaszolták, hogy Vászoly Szent István unokatestvére volt, Szár László testvére, és nem voltak gyermekei. András, Béla és Levente hercegeket Szár László fiainak tartották - elfogadták a középkori magyar források hitelességét ebben a kérdésben. Később ez a vélemény megváltozott, és az a nézet alakult ki, hogy az elmenekült hercegek Vászoly fiai voltak. Erre az egyre alaposabb forráskritikai elemzések engedtek következtetni. Ma pedig ehhez még azt is hozzá szokták tenni, hogy a hercegek Vászoly megvakítása után nem Szent István intésére hagyták el az országot, hanem a király volt az, aki száműzetésbe kényszerítette őket.

Péter király

A második kérdésben is több elmélet látott napvilágot az elmúlt száz év alatt. Régebben Vászoly bebörtönzéséről sokan elfogadták a magyar források magyarázatát: Vászoly nem élt keresztényi életet. Márpedig ezt Szent István a saját családjában nyilván megkövetelte. A bebörtönzés, majd a megvakíttatás megvilágítására a mai történészek bevonnak még egy forrást: a Szent Istvánról szóló kisebb legendát. Ebben olvashatunk egy merényletről, amelyet az idős király ellen akartak elkövetni. A merénylő azonban nem tudta végrehajtani szörnyű tettét, hanem bűnét bevallva elárulta azokat, akik őt felbérelték. Szent István legendája ugyan név nélkül beszél a merénylőkről, de több történészünk feltételezi azt, hogy Vászoly állt a háttérben. Tettének indokaként azt szokták magyarázatul adni, hogy Szent István Orseolo Pétert jelölte trónutódjának, nem Vászolyt. Szent István büntetésből vakíttatta meg Vászolyt, és száműzte fiait Magyarországról.

Kinek az érdeke?

És már itt vagyunk a harmadik kérdésnél: ki vakíttatta meg Vászolyt? Az első lehetséges válasz az előbbi: Szent István. Ezt a magyarázatot azonban nagyon nehéz elfogadni annak ismeretében, amit Szent Istvánról tudunk. Nemcsak a későbbi magyar források tartják őt a legkiemelkedőbb, legjelentősebb magyar uralkodónak, hanem kortársai is elismerőleg szóltak róla. Elég itt csak azt megemlíteni, hogy a merseburgi – egy német! – püspök leírja azt az esetet, hogyan bánt legyőzött rokonával, az erdélyi Gyulával István. 1003-ban győzte le nagybátyját, de sem neki, sem a családjának nem esett bántódása. Sőt, amikor a Gyula Lengyelországba menekült, még a feleségét is utána küldte István. A merseburgi püspök szerint a saját kora felfogásával szemben szokatlanul emberségesen bánt legyőzött rokonával.

István IV. Henrik bajor herceg lányát vette feleségül

Ha fiatalon így bánt legyőzött nagybátyjával, nehéz elképzelni, hogy idősebb korában, bölcsebben gondolkodva a világ dolgairól parancsot adott volna Vászoly megvakítására. Bogyay Tamás azonban azt írja, hogyha mégis Szent István rendelte el Vászoly megvakíttatását, akkor ez a kor jogi felfogása szerint kegyes cselekedet volt, hiszen a merénylet kitervelőjét, Vászolyt, ki kellett volna végeztetnie.
Azonban, mint láttuk, a középkori magyar források szerint Gizella királyné, Szent István felesége vakíttatta meg Vászolyt. Ezzel próbálta trónra segíteni Orseolo Pétert, akit a Képes Krónika Gizella királyné rokonának tart. Ez a közeli rokonság azonban nem igaz. És azt is tudjuk, hogy miután végül Péter király lett, Gizella királyné javait elvette, őt magát - esetleg Veszprém várában - őrizet alatt is tartotta. Az ellentét már Imre herceg halála után kialakulhatott közöttük, bár ennek az okát nem ismerjük. Éppen ezért nem valószínű, hogy Gizella királyné Pétert támogatta volna a trón megszerzésére irányuló tervei végrehajtásában.

XI. századi aranypénz STEPHANUS REX felirattal

Azonban van még egy okunk kételkedni Kézai Simon és a Képes Krónika híradásában: Gizella királynét a korabeli források alapján keresztény szellemiségben élő embernek ismerjük. Édesanyja gondos, keresztény nevelésben részesítette őt és testvéreit, és miután Magyarországra érkezett, templomok számára kegytárgyakat, miseruhákat készíttetett. Sőt, XIX. János pápa (1024-1033) számára is készíttetett miseruhát, és tudjuk azt is, hogy a mai koronázópalást is eredetileg miseruhának készült. Miután Péter zaklatásai után távozott Magyarországról, a passaui niedernburgi Szent Kereszt és Pantaleon kolostor apátnőjeként halt meg. Tisztelete Magyarországon már a XII. századtól kimutatható. Ezek alapján nehéz elhinni, hogy Gizella aktívan közreműködött volna Vászoly megvakításában.

Megtérített országát István
Szűz Mária oltalmába ajánlotta

Orseolo Péternek azonban vetélytársa volt a magyar trón felé vezető politikai úton Vászoly. Péter idegennek számított Szent István király udvarában, Vászoly azonban egyenes ági férfirokona volt, Árpád-házi herceg. Péter a velencei doge fia volt ugyan, de valódi esélye nem volt arra, hogy egyszer majd ő is velencei doge lehessen. Elképzelhető, hogy nem akarta azt, hogy a magyar trón se legyen az övé. A jó nevelést kapott, de a források szerint türelmetlen Pétert az is segítette törekvésében, hogy Vászoly nem élt keresztény trónörököshöz méltó életet. Egyáltalán nem zárható ki – ahogyan azt már régebben Padányi Viktor, az 1945 után nyugati emigrációban élt történész írta –, hogy Péter úgy akarta a trónörökösi pozícióját megerősíteni, hogy Vászolyt megpróbálta uralkodásra alkalmatlanná tenni. Lehet, hogy ebben segítségére volt első felesége is, akinek a nevét nem tudjuk - esetleg Gizellának hívták -, de segíthették a királyi udvarban élő hívei is.
Vászoly megvakíttatása ugyan Orseolo Péternek biztosította a magyar trónt, de az öreg, beteg és megfáradt Szent István úgy érezhette, hogy a fiatal keresztény magyar államot súlyos veszély fenyegeti a halála után. Vászolyt megvakíttatták, Péter türelmetlen, a magyar szokásokat nem ismerő, el nem fogadó ember. Éppen ezért Szent István keresztény magyar királyként megtette azt, amit még tehetett: Szűz Mária oltalmába ajánlotta Magyarországot és a magyarságot, ahogy azt Hartvik püspök Szent Istvánról írt legendájában olvashatjuk: [Szent István] „kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó Istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.”

Terplán Zoltán