Húzódás, szakadás, törés

BOKASÉRÜLÉSEK

A boka leggyakoribb bántalma a rándulás, amely enyhe esetben nem jár szalagszakadással, de az sem ritka, hogy részleges vagy teljes szalagszakadás következik be miatta. Erős művi behatásra azonban a boka csontjai, ízületi tokja, valamint a közelében levő izmok és inak is károsodhatnak.

Az amerikai A. Rubin és R. Sallis felmérései szerint a baleseti osztályon ellátott összes sérülés 12 százaléka a bokával kapcsolatos. A leggyakoribb a bokarándulás, amely a sportsérülések egyhatodát teszi ki, de bizonyos sportágakban ennél is nagyobb az aránya. Például a kosárlabdázók bokasérüléseinek a fele írható a számlájára.
Amikor a boka szót említjük, tudnunk kell, hogy ez nem egy testrészt jelöl. A sípcsont alsó részének a dudora a belső, míg a szárkapocscsont alsó dudora a külső boka. A lábszárcsont a lábtőcsontok közé tartozó ugrócsonttal ízesülve hozza létre a bokaízületet. Ennek a tokja műtét vagy boncolás alkalmával elöl és hátul vékony hártyaként tűnik elő, kétoldalt azonban annyira összenőtt az oldalszalagokkal, hogy nem látható.

1. ábra. A külső boka szalagjai

A külső boka oldalszalagja a síp-, a szárkapocs-, az ugró- és a sarokcsontot köti össze (1. ábra). A belső boka oldalszalagja a delta-szalag, amelynek a nyalábjai a síp-, az ugró-, a sarok- és a sajkacsont között teremtenek kapcsolatot (2. ábra). Ha pedig hátulról vesszük szemügyre a boka szalagjait, olyat is láthatunk közöttük (ez az ugró- és a sarokcsont közötti hátsó szalag), amelyet az előbbi két ábra nem tüntetett fel (3. ábra).
Minthogy a boka rendszerint kifelé bicsaklik, az esetek 85 százalékában az ottani szalagok sérülnek meg. A síp- és a szárkapocscsontot összekötő szalagok ellenben jobbára akkor károsodnak, ha a lábfej visszafelé feszül, mert ilyenkor az ugrócsont felső része a síp- és a szárkapocscsont közé nyomul, és szétfeszíti azokat.

2. ábra. A belső boka szalagjai

A baj megtörténte után az orvos ezúttal is azzal kezdi a vizsgálatot, hogy kikérdezi a beteget. Fontos ugyanis megtudnia: milyen jellegű ráhatás érte a bokát (ütés, kifordulás stb.), utána lábra tudott-e állni a páciens, tett-e hideg vizes borogatást vagy éppenséggel dunsztkötést a fájó bokájára, volt-e már a bokájának hasonló sérülése, s ha igen, miképp kezelték azt? Ezután a boka megszemlélése, gyengéd áttapintása és óvatos mozgatása következik. A nyílt törés, a duzzanat és a vérzés okozta bőrelszíneződés nyomban szembetűnik, s az utóbbi elhelyezkedése alapján arra is következtetni lehet, hogy melyik szalag sérült meg. Az áttapintás során az ad útbaigazítást, hogy a boka környékének melyik része érzékeny a nyomásra és mozdításra. De az is kórjelző értékű, ha például az ugrócsont előrefelé mozdítható, mert ez a síp- és a szárkapocscsont közötti elülső szalag szakadására utal. Minthogy az embereknek nem egyformán feszesek a bokaszalagjai, összehasonlítás végett érdemes az ép bokát is áttapintani.

3. ábra. A lábfej hátuljának szalagjai

Ismeretesek olyan műfogások (próbák, tesztek) is, amelyek szintén segítik a bajmegállapítást. Az egyiknek az a lényege, hogy az orvos az egyik kezével elölről szilárdan megfogja a lábszár alsó részét, majd a másik kezével a lábfejet a saroknál fogva előrefelé húzza (4. ábra). Ezen a módon állapítható meg – mint már említettük –, hogy az ugrócsont előrefelé mozdítható-e, azaz a síp- és a szárkapocscsont közötti elülső szalag szakadt-e el. Az ugrócsont-billentési próba abból áll, hogy az orvos az egyik kezével oldalról szilárdan tartja a lábszárat, míg a másikkal átfogja a talpat, s a lábfejet befelé – a test középvonala felé – fordítja (5. ábra). Ekképp az ugrócsonttal kapcsolatos szalagok bántalma ismerhető fel. A szárkapocscsont alsó részének törése, valamint a két lábszárcsont közötti szalag szakadása pedig úgy állapítható meg, ha a síp- és a szárkapocscsontot elölről egymás felé nyomják, s ilyenkor a páciens a fogás alatt fájdalmat érez (6. ábra). Az Achilles-ín sérülése pedig a Thompson-próbával mutatható ki. Ez abból áll, hogy az ülő páciens lábikrájának (vádlijának) közepét összenyomják. Ha az ín ép, a lábfej eleje lefelé mozdul el, míg a szakadása esetén ez a reflex elmarad.

4. ábra. Lábfej-előrehúzási teszt	5. ábra. Talphajlítási teszt

Ha a tapintásos vizsgálat nem teszi egyértelművé a kórismét, képalkotó eljárásokkal pontosítható a diagnózis. Lehetőség van a boka megröntgenezésére (a röntgenárnyékot adó anyag alkalmazásával végzett ízületi röntgent is beleértve), mert általa nemcsak a csont törése és kibillenése, hanem a szalagsérülés helye és mértéke is megállapítható. A csonttörés technéciumizotóp befecskendezésével is tetten érhető, míg a lágy részek (a szalagok és az inak) épségének és sérülésének kimutatására a számítógépes rétegröntgenezés meg a mágneses magrezonanciás eljárás a legalkalmasabb.

6. ábra. Thompson-teszt

Kíméletre szorul a megsérült boka. Ezt nem kell különösebben hangsúlyozni, hiszen a heves fájdalom úgyis erre készteti a beteget. Ha bokarándulása kismérvű, óvatosan ugyan biceghet vele, de egy ideig jobb pihentetnie a lábát. Az esetek java részében hamar járni tud, ám napokig-hetekig érzékeny lehet a bokája az erőteljesebb hajlítgatásra. Jó hatású, ha rugalmas pólyával rögzítőkötés kerül a bokára, mert az feszesen tatja azt, valamelyest korlátozva a mozgását, s megakadályozva, hogy újra megbillenjen.
Súlyosabb sérülés esetén fájdalomcsillapításra (helyi érzéstelenítésre) és néhány hetes járógipszre is szükség lehet. Vannak aztán a bokának olyan bántalmai is (ízületi sérülések, szalagszakadások), amikor műtétre szánják el magukat az orvosok. Persze, nem minden szalagszakadást operálnak meg rögtön, mert bizonyos esetekben a gipszkötés is beválik, ám ha egyidejűleg több szalag is elszakad (például a síp- és a szárkapocscsont közötti elülső szalag szakadásához a sarok- és a szárkapocscsont közötti szalagé is társul), a műtét a legbiztosabb megoldás.
A súlyos bokasérülés gyógyulása után rehabilitációs kezelésre van szükség. Ennek során a fokozatosság elvét szem előtt tartva növelik a terhelést, hogy a nemrég megsérült boka ne terhelődjön túl, mert ez újabb, esetleg tartós fájdalomnak a forrása lehet.

Dr. Számely Zoltán