MAGYAR
TUDOMÁNY-
ÉS TECHNIKA-
TÖRTÉNETI
MŰHELY

Kőnig Gyula matematikus, műegyetemi tanár 150 éve,
1849. december 16-án született Győrben.

1867-ben érettségizett a győri Bencés Főgimnáziumban, majd beiratkozott a bécsi egyetem orvosi karára. A második évet Berlinben és Heidelbergben hallgatta, s meghatározóan hatott rá a matematikus Leo Königsberger. Ekkor írta 1870-ben doktori értekezését Zur Theorie der Modulargleichungen der elliptischen Functionen címmel. Magántanári képesítését a budapesti Tudományegyetemen szerezte meg 1971-ben. 1873-ban a Tanárképző Intézetnek, 1874-ben a Műegyetemnek is tanára lett. Az MTA 1876-ban levelező, 1889-ben rendes tagjává fogadta. Az Analízis (1890) és Az algebrai mennyiségek általános elméletének alapvonalai (1904) című könyvével kiérdemelte az Akadémia nagydíját. A számelméletben a Kőnig-Rados-tétel örökítette meg nevét. Értékes gondolatai voltak a nem euklideszi geometriák modelljének megszerkesztéséről. Réthly Mórral közösen díszes, új kiadásban jelentette meg Bolyai Farkas Tentamen című művének első kötetét. Matematikai működésének legismertebb eredményei a halmazelméletet és a matematikai logikát vitték előbbre.
A Műegyetem vezetésében végzett az intézmény jövőjére is kiható munkát mint dékán, majd rektor. Kiemelkedő volt tevékenysége, a tudományos közéletben is. Az 1891-ben alakult Mathematikai és Physikai Társulat matematikai osztályának ő volt az elnöke. Az egyetemen, az Akadémián és a Franklin Társulatban vitt szerepével igen fontos volt országunk kulturális életében. Budapesten hunyt el 1913. április 8-án. Emlékére fiai Kőnig Gyula-alapítványt létesítettek. Az alaptőke a gazdasági válság idején elértéktelenedett, ezért a rangos jutalmat 1930 óta érem jelképezi.

Szerkeszti: Kiss Csongor