Egy gyűjtemény magántitkai

HÍRES GAZDIK
KEDVENCEIKKEL

A Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának milliós anyagát évente több száz kutató használja. Kéréseik nyomán a gyűjteményt kezelő muzeológusok maguk is kezükbe veszik a gyűjteményi leltárokat, a különféle nyilvántartásokat, katalógusokat és természetesen magukat a fotográfiákat. S mivel a muzeológusnak is vannak egyéni kötődései, felfigyel az őt személyesen is érdeklő képekre. Olyan szempontú válogatások születnek így, amelyek ilyenformán egyetlen nyilvántartásban sem találhatók meg, s amelyeknek nincsen vagy alig van tudományos értékük. Nagy kutyabarát lévén mindig élményt jelent, ha olyan fotográfiát látok, amelyen gazdája mellett ott látható a kutyája is. A fényképtár fotói között így akadtam olyan híres személyek képeire, amelyeken kutyáikkal együtt láthatók.

Károlyi Mihály (1875-1955), az 1918-as polgári demokratikus forradalom vezető egyénisége, miniszter-, majd köztársasági elnök, az életében kétszer is emigrálni kényszerült politikus nagy kutyabarát volt. Több, a kutyáival készült fotográfiáját is ismerjük. Ez a visszahúzódó, fiatal fiút Franzensbadban, az ismert csehországi üdülőhelyen megörökítő felvétel azonban általában rejtve marad a kutatók előtt, hiszen szinte mindig a politikust keresik. A kiskutya nem nyakörvvel, hanem hámba fogva áll. Károlyi háta mögött pedig jól látható a lábak mögött a támasz, ami segítette a fényképezkedőt a stabil, mozdulatlan állásban. Külön érdekessége a képnek, hogy nagyméretű, úgynevezett imperiál vagy salon kép nagyságú az 1887 körül készült pozitív, tehát nem albumba szánták.

A szép Keglevich grófnő (1885-1941) a híres Strelisky műterembe járt fotografáltatni magát. Ez alkalommal fontosnak tartotta, hogy kiskutyáját, a meghatározhatatlan fajtájú ölebet is magával vigye. Az akkor 21 éves, elegáns úri dáma a császári és királyi udvari fotográfus műtermében 1906-ban készíttetett képén – nyilván a megrendelő kívánságára – a kutyust a mester kiemelte. A század első felében szívesen ajándékoztak karácsonyra fotográfiát, talán ez is ilyen célra készült.

Andrássy Gyula (1823–1890) egy különösen szép tartású dog társaságában tartotta szükségesnek lefényképeztetni magát egy ismeretlen fotográfus műtermében az 1860-as évek első felében. A párizsi szalonok legszebb férfijaként számon tartott Andrássy a kép készítésével nagyjából egy időben indult el azon az úton, amelyen a Ferenc József bírósága által halálra ítélt és a távollétében felakasztott ifjú politikusból Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázó miniszterelnökké, majd a Monarchia nagy hatalmú külügyminiszterévé vált. A gróf – amint e képen is látható – érezhetően tisztában volt személyes vonzerejével, ami még a szépséges Erzsébet királynéra is hatott. A róla készült fotográfiák közül több is – s éppen a legismertebbek – egy kissé félrefordított fejjel ábrázolja, amint szinte kutakodón tekint a néző szemébe. Ez a pillantás ezen a nem protokolláris, alig publikált képen is jól látható.

Ismertebb nevén Teleki Samu (1845-1916) Afrika-kutató, a Rudolf- és a Stefánia-tó felfedezője, akinek jórészt ismeretlen területeken megtett, 3000 kilométeres útja nyomán jelentős fehér folt tűnt el Afrika térképéről. Teleki időskorából, az 1910-es évekből való az itt bemutatott, levelezőlap nagyságú fénykép, amely a harmincas évek kedvelt lapjában, a Pesti Naplóban jelent meg. A kissé pocakos öregurat a sáromberki (itt állt a Teleki-kastély, ma Dumbravioara, Románia) határban kapta lencsevégre az ismeretlen fotográfus, amint ősz pofájú, a kép hátoldalán látható felirat szerint „kedvenc” kutyájával sétált. Akinek volt öreg kutyája, érti ezt a képet.

A Habsburg-család tescheni és magyaróvári ágához tartozó Frigyes főherceg és a Croy-Dülmen családból származó, rendkívül agilis Izabella főhercegnő várva várt fiaként Albrecht (1897-1955) nyolc leánygyermek után született meg. A fiúcskáról négy felvétel készült a Lucas von Hildebrant által 1711-ben épített féltoronyi kastély bejáratánál egy szép agár társaságában. Sok más képen is láthatók a család gyermekei kutyák társaságában, de ez a sorozat valami keresetlenséget tükröz. Érződik rajtuk a gyermek vonzódása az állathoz. A nagyméretű eredeti üvegnegatívok e pillanatnyiságnak ellentmondanak, hiszen a hozzájuk való fényképezőgépet bizony oda kellett készíteni a fotografáláshoz. E két tény együtt teszi különösen becsessé e felvételeket.

A magyarok bálványozott királynéjáról számtalanszor láthattunk fotográfiát, amelyen nem ritkán van kutyával, lóval, illetve lovon. Ez a feltehetően 1865-ben készült portré különösen érdekes. A müncheni palota nyitott ablakában, szinte háttérben maradva áll az előtte a párkányon ülő, szépen trimmelt fekete uszkár mögött. Erzsébet szinte mosolytalanul, de valamiféle cinkossággal pillant a lencsébe. Jól látható, hogy nem elkapott pillanatról van szó, hiszen pontosan tudja, hogy fényképezik, de nem törekszik sem ő, sem a fényképész arra, hogy a királynét a legjobb szögből fotografálja. Erzsébet számára nem előnyös itt, hogy kalapja mélyen az arcába lóg (más képeken pontosan ez a kalap emeli ki szépségét!). Az a benyomásunk, hogy a kutya volt az érdekes. A pozitívnak van egy technikai érdekessége is. A kép úgynevezett platinotípia, amely igen nagy megbecsültségnek örvend a fotográfia kedvelői között. Árnyalatainak finomsága, tónusgazdagsága egészen különleges, s mindemellett igen stabil, tartós fotográfiai technika. Az 1870-es évektől használták, s ebből mindjárt arra is következtethetünk, hogy évekkel a fényképezkedés után valamiért fontos volt e képet ezzel a technikával újra elkészíteni.

Erzsébet unokájáról, Rudolf lányáról manapság nem sokat tudunk. Az Erzsinek is becézett, később Vörös hercegnőként emlegetett Erzsébet Mária Henrietta Stefánia Gizella néven Bécsben 1883. szeptember 2-án született főhercegnő a Rudolf trónörökös és Stefánia belga királylány házasságából született egyetlen gyermek. Mielőtt Rudolf Meyerlingben öngyilkos lett, szeretett volna lányától elbúcsúzni, de Stefánia ezt nem engedte. Rudolfot idézve azért, „mert a kislány trónolt”. A leányka akaratos természete, amelyet nagyanyjától és apjától örökölt, hamarosan megmutatkozott. Bálványozta elvesztett apját, ellenben anyjával, Stefániával, különösen annak Lónyay Elemér gróffal 1900-ban kötött házassága után igen hűvös volt a viszonya. Erzsébet királyné titokban tartott magánvagyonának nagy részét őrá hagyta, Ferenc József pedig gazdag hozománnyal lepte meg 1902-ben, amikor rangján aluli házasságot kötött Otto zu Windischgraetz herceggel. A házasságot, amelyből négy gyermek született, egy 1919-től 1924-ig tartó – rettenetes gyermekszöktetésekkel, rendőrségi ügyekkel tarkított – válóper zárta le. Erzsébet ekkor került kapcsolatba a szocialistákkal, közöttük Leopold Petznekkel, akivel 1948-ban összeházasodott. A róla készült korai képek között igen sok a formális. Az itt látható, 1890-es évekbeli felvétel azonban igen kedves, élettel teli. A gondosan rendezett, szabályosan fésült, édesapjára rendkívül hasonlító kislány ölében egy kis társat tart, akiről még itt is látszik, hogy örökké nyüzsög, mocorog, valamiféle rendetlenséget visz ebbe a jól fésült világba.

Cs. Lengyel Beatrix