A levél címzettje, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 1878. októberben nyugdíjazta Jedlik Ányost, aki ezután a győri bencés rendházba költözött, s ott élt még majdnem két évtizeden át. Hosszú tanári működése elismeréseként a miniszter kitüntetésre terjesztette fel. Amikor megkapta, az elsők között gratuláltak tanítványai, a gyógyszerészhallgatók. A 78 éves professzor utolsó egyetemi évfolyamának hetvennyolc hallgatója helyezte el fényképét abban az albumban, amelyet hattagú küldöttség nyújtott át a meghatott Jedlik Ányosnak.
Miért épp a gyógyszerészhallgatókkal alakult ki Jedlik tanár úrnak ilyen jó kapcsolata? Erre is választ kapunk, ha nagy vonalakban – mérföldes léptekkel – áttekintjük egész tanítási pályáját. Jedlikről, a tudósról, a feltalálóról sok szó esik manapság. Egészítsük ki ezt a képet a tanár bemutatásával!

Jedlik Ányos (1800–1895) „1841-ben Bugát Pál létrehozta a Természet-tudományi Társulatot, amelybe Jedlik alapító tagként lépett be. Ugyanebben az évben lett tagja a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egyesületének. A minden évben más városban tartott vándorgyűléseken Jedlik kísérletekkel tarkított előadásai számos érdeklődő elismerését és csodálatát vívták ki.”

1. Jedlik tanárai. Jedlik István – az Ányos rendi nevet 17 éves korában kapta, amikor beöltözött bencés novíciusnak – komoly, kötelességtudó gyerek volt. Ez is megkülönböztette őt nála sokkal szertelenebb unokaöccsétől, Czuczor Istvántól, akivel a pozsonyi bencés gimnázium 4., 5. és 6. osztályában tanulták együtt a latint Gátser Leó tanár úrtól, osztályfőnöküktől. Jedlik akkor már túl volt egy rendkívül súlyos betegségen – 13 éves korában csak az otthoni gondos ápolásnak köszönhette, hogy visszaszerezte hosszú hónapokra elvesztett látását és beszédkészségét –, s Pozsonyban találkozott először ezzel az erős, karizmatikus tanáregyéniséggel, akinek hatására és példájára nemcsak a latin nyelvet, hanem a bencés hivatást is megkedvelte. Az osztályból többen is jelentkeztek bencés novíciusnak, köztük Czuczor István is, aki beöltözésekor a Gergely rendi nevet kapta.
A következő tanáregyéniség, aki nagy hatást gyakorolt Jedlikre, Czinár Mór volt Győrben, a bencés rend növendékei számára fenntartott „házi” líceumban. Itt már a tudományok nyelvén, latinul folyt az oktatás, akármelyik tantárgyról volt is szó. A régi, jezsuita iskoláktól örökölt elnevezéssel az első évet filozófiainak, a másodikat fizikainak hívták. Itt tanulta meg Jedlik Czinár Mórtól latinul a történelmet és a fizikát. A fizikai tanszergyűjteményt Czinár kezdte fejleszteni, s ebbe a munkába valószínűleg bevonta érdeklődő tanítványait, közülük leginkább Jedliket. Amikor néhány év múlva Czinár új feladatot kapott, s el kellett hagynia a házi líceumot, javaslatára a 25 éves felszentelt bencést, Jedlik Ányost nevezték ki utódjául a fizika tanárának és a tanszergyűjtemény gondozójának.
2. Egy év a győri bencés gimnáziumban. Szigorúan véve nem a győri házi líceum volt az első iskola, amelyben Jedlik fizikát tanított. Ezt megelőzően a győri bencés gimnáziumban is oktatott már egy évig, a 3. osztályban, az 1822/23-as tanévben. Előtte két évig Pannonhalmán tanult teológiát, matematikát és fizikát. Ez a két év részben önképzés volt: Czinár Mór megtanította tanulni, s felkeltette az érdeklődését a fizika iránt. A szorgalmas és tehetséges Jedlik Pannonhalmán egy év alatt felkészült a Pesten leteendő doktori szigorlatra matematikából és fizikából, majd újabb egy év alatt filozófiából és történelemből. Második sikeres szigorlata után azonnal doktorrá avatták.
Az első közvetett bizonyíték arra, hogy Jedlik a tanári pálya felé vonzódott, az 1822/23-as tanév, amikor a frissen szerzett doktorátus birtokában azonnal tanítani kezdett. Tizenhárom éves gyerekeket a legnagyobb öröm fizikára tanítani. Minden bizonnyal az itt szerzett élmények hatására döntött végleg a fizikatanári pálya mellett.
Az önbizalmat adó győri tanév után visszament Pannonhalmára, s még két évig teológiai tanulmányokat folytatott, végül 1825 szeptember 3-án pappá szentelték.

1873-ban, öt évvel nyugdíjaztatása előtt mutatta be Jedlik Bécsben
a „Csöves villamfeszítő”-t; az eszköz a Czuczor Gergely Bencés Gimnázium
Jedlik Ányos állandó kiállításán tekinthető meg Győrben.
(Cikkünk képeit Szalóky Albert készítette)

3. A győri líceumban novíciusokat tanít. Alig néhány évvel volt idősebb tanítványainál. Latinul oktatott, s a novíciusokkal latinul beszélt a tanórán kívül is. De nem sokat beszélt, viszont annál többet olvasott, tervezett, kísérletezett. Német és latin nyelvű szakirodalomból tájékozódott arról, hogyan áll a világ tudománya. Az újonnan felfedezett jelenségeket megpróbálta maga is előállítani, bemutatni hallgatóinak. Az olvasott kísérleteket továbbgondolta és -fejlesztette, találmányokon törte a fejét. Próbálgatta a saját erejét, de még nem tudta felmérni, hol is áll ő a tudományban.
Huszonhét éves korában feltalálta az első elektrodinamikus – áram–áram kölcsönhatáson alapuló – motort. A forgony nevet adta neki.

„Huszonhét éves korában feltalálta az első elektrodinamikus
– áram-áram kölcsönhatáson alapuló – motort,
amit még el is kellett magyarul nevezni. A forgony nevet adta neki.”

Huszonnyolc éves korában tovább tökéletesítette a forgonyt, s kémiai kísérletezései során kitalálta a szódavíz előállítási módját. A készüléket latinul apparatus acidularisnek, magyarul, „savanyúvízi készület”-nek nevezte el. Leírását publikálni akarta, ezért elküldte latinul Bécsbe, a Zeitschrift für Physik und Mathematik-hoz. Baumgarten, a folyóirat egyik szerkesztője és tulajdonosa németre fordította Jedlik cikkét, s Bereitung Künstlicher Säuerlinge címmel megjelentette.
4. Pozsonyban, a királyi akadémián. Harmincegy éves korában helyezték át a győri líceumból a pozsonyi akadémiára a fizika tanárának. Közelebb került Bécshez – nyaranta gyakorta tett oda barátjával gyalogos kirándulásokat – de nem került közelebb a bécsi egyetemhez, a bécsi tudományos körökhöz és társaságokhoz. Mindjárt az átköltözés évében 1831 nyarán ért Pozsonyba a kolerajárvány. Bensejéből fakadó és szerzetesi fogadalmába is foglalt – később legendássá vált – segítőkészsége diktálta, hogy saját előállítású szódavizével próbálja enyhíteni a kolerás betegek szenvedéseit, oltani kínzó szomjúságukat.
Jedlik magyar ember volt, így érthető, hogy Pozsonyból nem Bécsbe, hanem a reformkori Pestre vágyott. A pesti egyetem bölcseleti karán szeretett volna fizikát kutatni és tanítani. Azt remélte, hogy ha már amúgy is világi környezetben kell élnie, Pesten érdeklődőbb szakmai környezetre talál, mint Pozsonyban. 1835-ben unokatestvére, Czuczor Gergely is Pestre került: a Széchenyi által alapított Magyar Tudós Társaság (a későbbi Tudományos Akadémia) ügyvivője lett. Czuczor a komáromi bencés gimnázium tanári állását hagyta ott, Jedlik azonban továbbra is a tanári pályán akart maradni.
5. Egyetemi tanár Pesten. Hosszas pályázási procedúra után sikerült végre 40 éves korára elérnie a pesti egyetem bölcseleti karának fizika tanszékét. Lényegében ugyanazt tanította ott is, mint Pozsonyban, fizetése sem volt jobb, tanítványa sem volt több. Tanári, tanítói hajlamát mégis sikerült jobban kamatoztatnia: alighogy Pestre került, 1841-ben Bugát Pál létrehozta a Természettudományi Társulatot, amelybe Jedlik alapító tagként lépett be. Ugyanebben az évben lett tagja a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egyesületének. A minden évben más városban tartott vándorgyűléseken Jedlik kísérletekkel tarkított előadásai számos érdeklődő elismerését és csodálatát vívták ki. Ezeken magyarul beszélt, az egyetemen viszont a 40-es évek első felében még latinul tanított. Vándorgyűlési előadásait magyarul publikálta, egyetemi előadásaihoz latin nyelvű tankönyvet készült írni.

„Unipoláris induktor” – kigondolva Jedlik Ányos által (1861)

Érdekes, hogy miközben az országgyűlésben a magyar nyelvű oktatás bevezetéséért folyt a vita, Jedlik még a latin nyelvű egyetemi oktatás mellett állt ki. Úgy gondolta, hogy akkor lehet majd az egyetemen a fizikát és a mechanikát magyarul tanítani, ha a hallgatók előbb magyarul tanulják meg a matematikát, másrészt aggódott, nehogy a latin nyelv „kiirtásával” eltépjék a „bennünket a művelt nemzetekkel összekötő kapcsot”. Amikor azonban 1844 novemberében a király szentesítette a magyar nyelv használatáról szóló törvényt, a következő tanév első előadását már „legelőször is honi nyelven” tartotta, s az alábbi megszólítással kezdte: „Szeretett Hallgatóim!”
A latin nyelvű egyetemi tankönyv írását félbehagyta, majd magyarul folytatta, s a már megírt részeket is elkezdte magyarra fordítani.
6. Dékán a forradalomban. Az 1846 és 1849 közötti három évre Jedlik Ányost választották meg az egyetem bölcsészeti karán dékánnak. Ez a kar abban az időben nem volt egyenértékű a másik három (a teológiai, a jogi és az orvosi) karral, inkább azok előkészítőjének számított. Ugyanakkor idetartozott az Institutum Geometricum is, az ország első és 1846-ig egyetlen mérnökképző intézete (a pontos neve Institutum Geometrico-Hydrotechnicum: földmérési és vízügyi műszaki intézet volt). Jedlik hallgatóinak nagy hányadát alkották a mérnökhallgatók, akik, mint tudjuk, nagy számban vettek részt a március 15-ei forradalmi megmozdulásokon. Jedlik tanár úr ekkor nehéz helyzetbe került.
Még csak nem régen múlt, hogy kinevezték pesti egyetemi tanárnak. Akkor esküt kellett tennie arra, hogy nem volt és nem is lesz tagja semmilyen titkos társaságnak (a Martinovics-féle összeesküvés óta követelte ezt meg a bécsi udvar). Most pedig mint dékánnak hivatali kötelessége volt a rend megőrzése az egész karon. Lelkében a hivatali kötelességét becsületesen teljesíteni akaró, ugyanakkor tanítványai sorsáért felelősséget érző és aggódó tanári magatartás vívódott a hazaszerető, nemzeti érzülettel.
A forradalmi ifjúság viszont akkor sem igen méltányolta tanárainak óvatoskodó, mérsékletre intő magatartását, s a leghangosabbak lemondásra szólították fel valamennyi dékánt, köztük Jedliket is. Ő maga szomorúan emlékezett vissza erre később: a dékánoknak „mivel a március 15-e előtti napokon a már akkor fejlődő politikai mozgalmakban a részvéttől kéréssel és intéssel visszatartóztatni törekedtek, a legdurvább és lealacsonyító üldözéseket kelle kiállni anélkül, hogy létezett volna hatóság, melynek tekintélyére szorongó állapotukban legkevésbé is támaszkodhattak volna”.
Az még csak hagyján, hogy a felheccelt diákok macskazenét adtak a dékánok ablakai alatt – Jedlik lakása az egyetem épületében volt, a fizikaszertár mellett – de az is előfordult, hogy egy felbiztatott (felbérelt?) idegen részegen betört Jedlik lakásába, és agyon akarta őt lőni. Ma sem tudjuk, hogyan menekült meg.
Jedlik „a felizgatott és félrevezetett ifjúság gyűlölségét annyira magára vonta, hogy nemcsak pecsovics és egyéb... gúnynevekkel illették számtalanszor, hanem a tanszéktőli megfosztását is követelték” – idézi Ferenczy Viktor* magát Jedliket.
A tanár úr mégsem az ifjúságot hibáztatta, hanem azokat, akik a fiatalokat félrevezették. A nemzet ügyéért érzett felelősség vezette, amikor maga is beállt nemzetőrnek. A fizika tanításának nemes ügyét védelmezve nyitotta ki álkulccsal a fizika szertár ajtaját (az ő kulcsait elvették tőle) amikor Hentzi Budáról lövette Pestet, többek közt az egyetem épületét, s Jedlik tanár úr kétségbeesetten hordta, mentette biztonságos helyre a legértékesebb műszereket és kísérleti eszközöket (folytatjuk).

Radnai Gyula