Csavarodás, gyulladás, daganat

HERETÁJÉKI DUZZANATOK

Ha a here vagy a szomszédságában levő mellékhere fájdalmatlanul vagy fájdalmasan megduzzad, nyomban orvoshoz kell fordulni vele, mert a baj ugyan jóindulatú is lehet, ám a megcsavarodás miatti érelzáródás vagy az előrehaladott rosszindulatú daganat a here, következésképp a férfiasság elvesztésére vezethet.

Nemcsak a fájdalmas, hanem rendszerint a fájdalmatlan herezacskóbeli duzzanatra is felfigyelnek a férfiak. A fájdalmuk annyira heves lehet, hogy hozzá sem mernek érni a herezacskójukhoz, s a nadrág, sőt a fehérnemű szorítását és dörzsölését is kínok közepette viselik el. A tompa jellegű fájdalomra pedig általában az jellemző, hogy testi erőkifejtés hatására fokozódik. A fájdalom jobbára a herezacskóra korlátozódik, de az ondózsinór mentén ráterjedhet a has alsó részére.
Az orvosi vizsgálat a beteg kikérdezésével és a tünetek számbavételével kezdődik. Ezután a külső nemi szervek megtekintésére, majd tapintásos, esetleg képalkotó eljárásos ellenőrzésére kerül sor. Habár a beteg a herezacskóbeli bántalma miatt fordul orvoshoz, az a hímvesszőt is megvizsgálja, hogy nincs-e rajta fekély, nem tapintható-e benne csomó, s nem váladékozik-e. Az utóbbi esetben váladékot vesz annak laboratóriumi kiderítése végett, hogy baktériumos kankó (gonorrea), netán gombás, klamídiás vagy egyéb fertőzés áll-e fenn.

Elzáródnak a vérerek

A heréknek a herezacskón keresztüli tapintásával megállapítható, hogy a helyükön vannak-e (ha ugyanis nincsenek a herezacskóban, akkor vagy átmenetileg visszahúzódtak, vagy rejtettheréjűség áll fenn, s ilyenkor a lágyékcsatornának vagy a has alsó részének képalkotó eljárással való megtekintésével állapítható meg, hogy hol vannak ezek a mirigyek), továbbá egyforma nagyságúak-e, s milyen a tömörségük. Ha túlságosan tömör tapintatúak, vagy duzzanat érződik rajtuk, a herezacskó átvilágításával is megállapítható, hogy daganat van-e bennük (az ugyanis nem engedi át a fényt), vagy a herét körülvevő savós burok lemezei között folyadék halmozódott-e fel (ez enyhén vöröses színben tűnik fel). Az úgynevezett kremaszterreflex pedig arról tájékoztat, hogy a herét lazán körülvevő izomlemez megfelelően működik-e. Ha ugyanis a comb belső felszínén végighúzunk egy tompa tárgyat, az izom összehúzódik, s az azonos oldali herét egy kissé megemeli. Herecsavarodás esetén ez nem következik be. Végezetül tapintással a here mellett elhelyezkedő mellékhere, valamint az ondóvezeték és az ondózsinór kezdeti szakaszának bizonyos rendellenességei is felfedezhetők.
A herét körülvevő savós burok és az ondóvezeték fejlődési hibája következtében ez a mirigy magától vagy testi erőkifejtés hatására a tengelye körül egyszer vagy akár kétszer is megcsavarodhat. Ez már újszülöttkorban bekövetkezhet, jobbára azonban a fiatal és a középkorú férfiak betegsége. Újszülöttkorban többnyire fájdalmatlan ez az elváltozás, ám később a herezacskó hirtelen támadó fájdalmával jár, s hányinger, sőt hányás társulhat hozzá. A megcsavarodott here rendszerint vizenyőssé, duzzadttá és tömör tapintatúvá válik, s minthogy az erei elzáródnak, azonnali műtétre van szükség. Ha erre a tünetek megjelenésétől számított hat órán belül sor kerül, a helyreálló vérkeringés jóvoltából a here 80–100 százalékban megmenekül. A műtét a here visszaforgatásából és rögzítéséből áll. Olyan helyen, ahol műtétre nincs mód, az amerikai J. Junnila és P. Lassen szerint meg kell kísérelni a here kívülről való visszaforgatását. Evégett a herezacskót meg kell emelni, s a herét a kívánt irányba kell fordítani. Ha a beavatkozás sikerrel jár, az csak átmeneti, hiszen rögzítése nélkül a here újból megcsavarodhat. Ezt megelőzendő olyan intézménybe kell irányítani a beteget, ahol bajának a végleges gyógyítására számíthat.
Olykor az is előfordul, hogy nem a here, hanem csupán a felső részéhez vékony nyéllel csatlakozó, körte alakú kis függelék csavarodik meg. Ez is a herezacskó fájdalmát okozza, s nemcsak kitapintható, hanem a herezacskó bőrén kis kékes folt is utal rá. Körülbelül két hét alatt magától is elmúlhat, ám ha gyulladás és a herét körülvevő burok lemezei közötti folyadékgyülem társul hozzá, gyógyszeres kezelésre van szükség.

Terméketlenségre vezethet

A hirtelen támadó herefájdalomhoz társuló láz, amely hányingerrel és hányással is járhat, rendszerint heregyulladásnak a jele. Ez baktériumos és vírusos eredetű egyaránt lehet. Többnyire a húgyutakból felfelé haladó baktériumos fertőzés (tartós katéterezés, húgycső- vagy húgyhólyaggyulladás, továbbá vérbaj és tébécé) szövődményeként alakul ki, de a járványos fültőmirigy-gyulladás (mumpsz) vírusa is előidézheti, amely jobbára a serdülőkor utáni fiúkat, valamint a férfiakat fenyegeti. A felmérések azt mutatják, hogy a mumpszos férfiaknak 20–30 százaléka betegszik meg heregyulladásban, s a baj az esetek java részében (85 százalékában) egyoldali.
A gyulladt here megnagyobbodik, tömör tapintatúvá válik, s érintésére a fájdalom fokozódik. Már csak ezért is ajánlatos a betegnek feküdnie, s a herezacskóját jegelnie. Jó hatású az orvos rendelte fájdalomcsillapító is. Szerencsére a baktériumos gyulladás jól reagál az antibiotikumos kezelésre, így csak a gyógyszerek hatástalansága vagy tályogképződés esetén jön szóba a műtéti gyógyítás, amely idősebb korban a here eltávolítását is jelentheti. Habár a mumpsz miatti heregyulladás károsíthatja a hímivarsejtek képződését, s emiatt régebben a betegek 25–30 százaléka meddővé vált, a korszerű kezelésnek köszönhetően manapság ez csak ritkán fordul elő. A herének azonban akkor is megmarad a hormontermelése, ha a gyulladás következtében sorvad a hímivarsejteket létrehozó csírahámja.
Ha már a gyulladásnál tartunk, megemlítjük, hogy a gennykeltő baktériumok a mellékherét is megbetegíthetik, s a baj ráterjedhet az ondózsinórra. A gyulladt mellékhere szintén megduzzad, tömöttebb lesz, fáj, s a beteget láz és húgycsői váladékozás is kínozhatja. Ezeken kívül az is fontos tünet, hogy genny jelenik meg a vizeletben. A betegség kezelése megegyezik a heregyulladáséval. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szakszerűen kezelt heveny mellékhere-gyulladás kettő-négy hét alatt elmúlik, s csak ritkán válik idültté. Szerencsére az idült gyulladás nem fenyegeti különösebben a beteg egészségét, de mert időnként fájdalommal jár, és szerepe lehet a meddőség kialakulásában is, az orvosok mindent elkövetnek az elmulasztásáért.

Jó- és rosszindulatúak

A többi szervhez hasonlóan a herének, a hereburkoknak, a mellékherének és az ondózsinórnak egyaránt lehetnek jó- és rosszindulatú daganatai. Ezekre az jellemző, hogy a kezdeti szakaszukban jóformán semmi panaszt sem okoznak, így mindaddig rejtve maradnak, amíg tapinthatóvá nem válnak, vagy más irányú vizsgálat során fény nem derül rájuk. A jóindulatú daganatok jobbára kötőszöveti eredetű fibrómák, hám eredetű adenómák, valamint zsírszövetből eredő lipómák. Minthogy ezek maguktól nem múlnak el, előbb-utóbb műtéttel kell eltávolítani őket.
Az említett szervek rosszindulatú daganatai, amelyek a férfiak összes rákjának az egy százalékát teszik ki, szintén elsősorban a hám- és a kötőszövetből alakulnak ki. A leggyakoribb hererák a herecsatornák csírahámjából kiinduló szeminóma, amely nemcsak gyorsan növekszik, hanem gyorsan képez áttétet is a nyirokcsomókban, ritkábban a tüdőben és a csontokban. Hasonlóképpen gyors terjedésre hajlamos a kötőszövetből kialakuló szarkóma, valamint a herecsatornácskák közötti kötőszövetben föllelhető, férfihormon-termelő Leydig-féle sejtekből kiinduló rák is, amely az esetek 30 százalékában az emlők kóros megnagyobbodásával (nőimellűséggel) társul.
Rosszindulatú daganat diagnosztizálásakor a megbetegedett szervet mielőbb eltávolítják az orvosok, akkor is, ha jól reagál a besugárzásra vagy a gyógyszeres kezelésre. Egyidejűleg természetesen az áttétes nyirokcsomó(ka)t is kimetszik, mert e nélkül nem számíthat a beteg gyógyulásra. Több kutatócsoport is azt tapasztalta, hogy a műtét utáni besugárzásos és gyógyszeres kezelésnek köszönhetően a hererákos betegek ötéves túlélése meghaladja a 90 százalékot, s ez akkor is nagy eredmény, ha bizonyos esetekben a kiújult daganaton is úrrá kell lenni.

Folyadékgyülem, visszeresség

Az előzőkben már említettük, hogy a here attól is megduzzadhat, ha a savós burkai között folyadék halmozódik fel. Ez csecsemőkorban is bekövetkezhet fejlődésbeli elmaradás miatt, s általában nem szorul különösebb kezelésre, mert az ötödik életévig a gyermek „kinövi” a rendellenességet. Műtétre tehát csak akkor kerítenek sort az orvosok, ha ez elmarad, s a nagyra nőtt here kellemetlenséget vagy panaszokat okoz. Ugyanez mondható a felnőttek bajáról is, ám ezúttal nem lehet arra számítani, hogy a rendellenesség magától megszűnik. A hereburkok közötti folyadék tűvel megcsapolható, de ez csak átmeneti megoldás. Teljes gyógyulásra kizárólag műtét után számíthat a beteg.
Herezacskóbeli duzzanattal járhat az is, ha a heréből az elhasznált vért elvezető vénás fonat érágai túlságosan kitágulnak és kacskaringóssá válnak. Azért használtunk feltételes módot, mert ez az elváltozás tünetmentes is lehet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen ártalmatlan dologról van szó, hiszen a meddő férfiak 30 százalékának a terméketlenségét ezzel hozzák kapcsolatba. Azt még nem tisztázták kétséget kizáróan a kutatások, hogy miképp idézi elő a meddőséget. Az a legvalószínűbb, hogy a kitágult visszerekben a rendesnél nagyobb mennyiségben áramló vér növeli a here hőmérsékletét, márpedig ha az egy bizonyos érték fölé emelkedik, károsíthatja a hímivarsejtek képződését és mozgását. Ezt a rendellenességet vagy néhány érág lekötésével, vagy olyan anyag befecskendezésével kezelik, amely elzárja az érágak egy részét.
Végezetül megemlítjük, hogy elvétve a vakon végződő vagy elzáródó herecsatornácskák is kitágulhatnak, s ilyenkor hólyagszerű képződmény türemkedhet ki a heréből. Ha ez elég nagy, akkor a herezacskón át is jól tapintható. Jóindulatú lévén rendszerint nem okoz panaszt, mégis jobb műtéttel megszabadulni tőle.

Dr. B. E.