Szépség, elegancia, hagyomány, előkelőség, fantázia. Mítoszteremtés, pózok, komponáltság, szimmetriák, tükröződések – ezek a szavak illenek leginkább Cecil Beaton angol fotográfusnak a Ludwig Múzeumban kiállított képeire. Ő ugyan nem szerette magát fotográfusnak nevezni: művész volt, alkotó, s alkotásai sorába saját maga is beletartozott. Fotóin a felszín jelenik meg, de ez a felszín mindig gondolatokat, megfigyeléseket tartalmaz, és szimbólumokat rejt.

Cecil Beaton, a dandy fotográfus

Az 1904-ben született Cecil Beaton már nagyon fiatalon megalkotta a maga „dendiimázsát”. A külsőségek és a pózok fontossága, illetve a minden részletre kiterjedő szakmai figyelem aztán a művészt és műveit is meghatározta. Amikor ugyanis kiosztotta magára a dendi szerepét, nem valamiféle – a külsőségekre túlságosan sokat adó – ficsúrt képzelt el, hanem egy örök kívülálló, ironizáló, független megfigyelő személyiséget – írta róla méltatója, Phillippe Garner.
Hogy milyen is volt külsőségeiben Cecil Beaton, ez a magas, szőke fiatalember, azt önportréiról, húgai és barátai körében megörökített csoportképeiről láthatjuk. És hogy mivé lett, arról beszédesen tudósítanak a legkülönbözőbb témájú felvételei. Ezekből láthat most válogatást a magyar közönség február 13-áig a Kortárs Művészeti Múzeum – Ludwig Múzeum (Budapest) kiállítótermeiben, illetve ezt követően február 17-étől március 14-éig a szombathelyi képtárban.

Beaton és barátai (1928)

A British Council és a londoni Sotheby’s Cecil Beaton archívuma által összeállított kiállítás száznyolc portrét vonultat fel. Ott vannak első modelljei, a csillogó ruhákba öltöztetett húgai (már tizenkét éves korában fényképezéssel kísérletezett). Aztán a húszas évek divat- és filmvilága következett. Ismert sztárok, színészek jelennek meg képein. Csillogó környezetben, gyönyörű ruhákban pózolva. Rendszeresen készített divatfotókat a Vogue-nak, a Harper’s Bazaarnak és más híres divatlapoknak. New Yorkba meghívták fiatal filmsztárok fotografálására. Párizsban portrékat készített a művésztársadalom nagyjairól – Picassóról, Gertrude Steinről, Jean Cocteauról, Salvador Daliról. Olyan színész sztárok jelennek meg kamerája előtt, mint Greta Garbo, Katherina és Audrey Hepburn, Marlene Dietrich, Jonny Weismuller. Mindig is tudatosan építette karrierjét, „bevonulását” az előkelőségek, a hírességek világába. Előbb ezen hírességek révén vált ismertté. Aztán már Beaton neve vonzotta amazokat. A negyvenes és az ötvenes évek sztárfotóit angol arisztokrata családokról és a királyi családról már mind vele készíttették. Aztán a hatvanas évek zenei- tánc- és képzőművészeti világának új sztárjairól (Mick Jagger, Rudolf Nureyev, Beyond the Fringe Group, Keith Richard) készítette portréit – immár leegyszerűsödött eszközökkel.

Mick Jagger (1968)

Cecil Beaton nemcsak fotográfusnak volt kiváló. Írt naplót, rajzolt karikatúrákat, illusztrált és számos színházi előadás és film díszleteit és jelmezeit is jegyezte. Hogy csak a legismertebbeket említsük, az 1963. évi két Oscar-díjjal kitüntetett, Cukor György által rendezett My Fair Lady és a Gigi díszleteit és kosztümjeit is ő tervezte.

K. M.