MAGYAR
TUDOMÁNY
ÉS TECHNIKA-
TÖRTÉNETI
MŰHELY

Brassai Sámuel, a sokoldalú erdélyi gondolkodó, nyelvtudós és tanár 200 éve,
1800. február 13-án született Torockón.

Polihisztori egyéniség volt, szóban és írásban állandóan tanított és tanult. Csak 13 éves korában került nyilvános iskolába, a kolozsvári unitárius kollégiumba. Arisztokrata családoknál nevelősködött, majd 1837-ben az unitárius kollégium filozófiatanára lett. A szabadságharc után egy ideig rejtőzködnie kellett, később Pesten egy magániskolában lett tanár. 1860 körül az Erdélyi Múzeum-Egylet múzeumának igazgatójává választották. 1872-ben az akkor alapított kolozsvári Tudományegyetem elemi mathesis tanszékének élére került, 1884-ben onnan vonult nyugdíjba. Közben nyelvészetet és szanszkrit nyelvet is tanított. Az 1879–80-as tanévben az egyetem rektora, a következő tanévben prorektora volt. Az MTA 1837-ben levelező, 1865-ben rendes, 1887-ben tiszteletbeli tagjává választotta. Művelte a botanikát, a mennyiségtant, az általános nyelvtudományt, a logikát, tanított több ritka nyelvet, közgazdaságtant, bankismeretet és pedagógiát is. Ezekből elemi szintű tankönyveket vagy ismeretterjesztő műveket írt. Értekezései közül kiemelkedik a Logika lélektani alapon (1858) és A módszerről (1867, 1869) című írása. Matematikai tárgyú munkái közül Eukleidész Elemek című művének fordítása (1865) a legjelentősebb. Annyira beleélte magát Eukleidész gondolatvilágába, hogy a kortársa, Bolyai János által megalapozott abszolút geometriát „idétlen szülött”-nek nevezte. A XI. axióma című dolgozatában – „szabályszerű bírálat mellőzésével” az Akadémiai Értesítő 1898-ban tette közzé – így írt: „Egy »nem-euklidesi« geometriának még csak ürügye is elenyészik és Bolyai János és Lobacsevszky éles elméjű tudós dolgozatai a tudományos elmefuttatások kategóriája alá esnek.” Brassai Kolozsvárott hunyt el 1897. június 24-én.

Szerkeszti: Kiss Csongor