MAGYAR
TUDOMÁNY
ÉS TECHNIKA-
TÖRTÉNETI
MŰHELY

Kunstädter Jakab Joachim gépészmérnök, feltaláló
100 éve, 1900. március 21-én hunyt el Budapesten.

Pesten született 1843. április 14-én. Már gyermekkorában feltűnt tehetségével és a műszaki kérdések iránti érdeklődésével. Fiatal mérnökként meghívták Franciaországba, ahol egy gépgyár műszaki vezetője lett. Megfordult Angliában és Németországban, majd 1868-ban hazajött, és egy háromszáz munkást foglalkoztató gépgyár műszaki vezetője lett. Vállalata az 1873. évi gazdasági válságban tönkrement, vagyonát elvesztette. Londonban telepedett le, és szabadalmain dolgozott. Egyik legfontosabb találmánya a hajózással kapcsolatos: egy új rendszerű hajó-kormánycsavar. Lényege a kormánylapáton vagy benne elhelyezett úgynevezett evezőcsavar, amelynek tengelye csuklós kapcsolatban van a propeller főtengelyével. Az akkori gőzhajókat nehézkesen lehetett kormányozni, emiatt sok baleset történt. A Kunstädter-féle kormánycsavarral felszerelt hajót ellenben könnyebb volt irányítani, a hajó hosszának másfél-kétszeres távolságán belül tudott fordulni. Találmányát 1878-ban sikerrel mutatta be Londonban, Párizsban és Triesztben. A sajtó számos cikkben ismertette. Az angol Newcastle Examiner a bemutató után ezt írta: „A German páncélos hajó és több mint háromszáz bátor tengerész elkerülhette volna szörnyű sorsát, ha a két összeütközött páncélos közül csak az egyik is el lett volna látva a Kunstädter-féle készülékkel.” A találmányt Angliában és Amerikában sok hajón alkalmazták, és mindenütt bevált. Felhasználására részvénytársaság alakult, és különféle méretű hajókra szerelték fel. Az érdeklődés akkor kezdett lanyhulni, amikor a hajózásban átütő újítás született: az ikercsavarok alkalmazása.
Kunstädter nevét jól ismerték az amerikai magyarok. A kint élő magyarok egyesületének egyik vezetőjeként sok honfitársán segített, amikor az Újvilágba érkeztek. Egy ottani újság, az Österreichisch– Amerikanische Zeitung így írt róla 1885-ben: „Hosszú ideje távol élt hazájától, de megmaradt jó hazafinak, aki mindig segítő barátja szegény sorsú honfitársainak.” A nyolcvanas évek vége felé már betegen jött haza.

Szerkeszti: Kiss Csongor