Megoszlanak a tudományos vélemények arról, vajon mikor került cseh földre Szent István kardja. A magyar vélekedések is két időpontot említenek. Nevezetesen azt, hogy Nagy Lajos királyunk adományozhatta 1354 után IV. Károlynak. Ezt a nézetet azzal erősítik, hogy Nagy Lajos előzőleg is küldött már Szent István-ereklyéket a cseh királyi udvarba. A másik és általánosabban hitt elképzelés szerint Anna hercegnő, IV. Béla király leánya vitte magával a kardot, amikor apja halála után vejéhez, II. Ottokár cseh királyhoz menekítette a királyi kincstár nagy részét. A cseh történészeknek is van saját változatuk. Szerintük a kardot III. Vencel cseh király, akit korábban Magyarországon is királlyá koronáztak, vitte magával.
Az azonban tény, hogy a prágai Szent Vid-székesegyház 1368. leltárában már olvasható a jeles tétel: Gladius S. Stephani Regis Ungariae cum manubrio eburneo, azaz „Szent István magyar király kardja elefántcsont markolattal”. A neves kardot azóta is a Szent Vid székesegyház kincstárában őrzik.
A kard kétszer járt már kiállításon hazánkban. Előbb 1970-ben Székesfehérvárott, majd 1988-ban a jubileumi Szent István-kiállításon a Magyar Nemzeti Múzeumban. Most pedig jó néhány hónapig, november 26-áig ismét a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatjuk a magyar történelmi emléket. A prágai Szent István-kard a múzeum dísztermében, abban a bombabiztos, földrengésálló vitrinben van kiállítva, amelyben azelőtt a koronát őrizték. Mindjárt a palást mellett. Így most együtt látható az a két nemzeti ereklye, amely hitelt érdemlően Szent István személyéhez kapcsolódik. Itt is marad augusztus 1-jéig. Ezt követően is a múzeumban láthatjuk a kardot, miután egyik fő ékessége lesz az elsőül nálunk megnyíló Közép-Európa Szent István korában című nemzetközi vándorkiállításnak.
A kard leírását dr. Fodor István történésztől idézzük: „A kiváló minőségű pengét és a markolat tüskéjét egy darabból kovácsolták, a markolatgombot és az ellenzőt később szerelték fel. A 60,6 centiméteres penge erősen kopott a használattól, a többszöri tisztogatás és restaurálás miatt, eredetileg hosszabb és szélesebb volt. Középen mindkét oldalon kissé bemélyedő vércsatorna fut. A mindkét oldali vércsatornán ma már a kopás miatt csak részben és nehezen kivehetők a beépített ULFBREHT felirat betűi, amelyek a penge felső részén az ellenző alatt indulnak. A felirat személynév, annak a Karoling-kori Rajna menti kardkészítő műhely tulajdonosának a neve, ahonnan ebben az időszakban százszámra kerültek ki a kiváló minőségű kardpengék. [...] A markolatgomb és az ellenző elefántcsontból készült, s mindkettő erősen kopott az egykori használattól. Mégis kivehető rajta két nyakával egybefonódó sárkányalak.
Magát a markolatot fából készítették, amelyet vas és sárgaréz huzalfonatokkal csavartak körül. A kard alakja, pengéjének felirata, ívelt ellenzője elegendő támpontot ad készülési helyére és korára is. A Rajna-vidékről származó pengét valamelyik észak-európai viking műhelyben szerelték fel, s innen való markolata is valamikor a X. század végéről.
A fejedelmi trónra lépő ifjú Istvánt 997-ben, midőn a Koppány elleni harcba készült, övezték fel először karddal – tudósít a bécsi Képes Krónika. A kard egyszerre volt fejedelmi jelvény, uralmának jelképe és használati eszköz. Elképzelhető, hogy ez volt a ma látható prágai kard, amelyet a Gizella királynő kíséretével érkező német lovagok hoztak a fejedelemnek.”

K. M.