|
A Corvin-kitüntetések nem új keletűek. Horthy Miklós kormányzó Magyarország mecénás királyának, Hunyadi Mátyásnak az emlékére alapította 1930-ban a két világháború közötti korszak egyik legnagyobb állami kitüntetését, a Magyar Corvin-láncot, a Magyar Corvin-koszorút és a Magyar Corvin-díszjelvényt. A Corvin-lánccal és -koszorúval a magyar tudomány, irodalom, művészet és kultúrpolitika kiemelkedő képviselőinek munkáját ismerték el. Corvin-díszjelvénynyel azon nem magyar állampolgárok tetteit méltányolták, akik külföldön különösen hasznos szolgálatot tettek a magyar művelődés ügyének.
Elitklub
A Magyar Corvin-lánc és a Magyar Corvin-koszorú tulajdonosaiból álló testület
szellemi elitklub volt, melynek az első alkalommal kitüntetettek után már csak
az lehetett a tagja, akinek kitüntetéséhez a testület előzetesen hozzájárult.
Az alapszabály értelmében a Corvin-lánccal, valamint a Corvin-díszjelvénnyel
jutalmazottak száma egy időben nem haladhatta meg a tizenkettőt-tizenkettőt,
míg a Corvin-koszorúval kitüntetetteké a hatvanat.
Ha a Corvin kitüntetésben részesítettek száma teljessé lett -tehát mind a tizenkét
láncot, mind a hatvan koszorút és mind a tizenkét díszjelvényt átadták-, újabb
adományozásra már csak valamelyik kitüntetett elhalálozásakor volt mód. Ilyenkor
a kultuszminiszter közölte a Magyar Corvin-lánc és a Magyar Corvin-koszorú tulajdonosaiból
álló testület elnökével, hogy kinek a kitüntetését kívánja megfontolni. Az elnök
a testület egyik tagját véleményezésre kérte fel, neki kellett arról nyilatkoznia,
hogy a javasolt személy a magyar tudomány, irodalom és művészet terén vagy a
nemzeti művelődés fellendítésében szerzett érdemei, illetőleg a magyar művelődés
ügyének előmozdításáért tett szolgálatai alapján méltó-e a kitüntetésre. A vélemény
elkészülte után összeült a testület, meghallgatták az előadót, majd titkos szavazással
döntöttek. A kultuszminiszter csak annak a kitüntetését terjeszthette az államfő
elé, akit a testület kitüntetésre méltónak ítélt. A kitüntetésbe bevésték a
kitüntetett nevét. A kitüntetéssel sem kiváltság, sem pénz nem járt, „mindössze”
oklevelet adtak, s a kitüntetést az adományozott halálakor vissza kellett adni
Magyarország kormányzójának.
|
|
Mátyás portréja
A magyar Corvin-lánc 510 milliméter hosszú, bogyós díszítésű arany nyaklánc,
amelyen 35 milliméter átmérőjű, itáliai művésztől származó, XV. századi érem
másolata, amelyen Mátyás király babérkoszorús portréja látható „Mathias Rex
Hungariae” körirattal. Az érmet jobb- és baloldalt egy-egy delfinen álló női
alak övezi, a díszítménybe felül mondatszalag fonódik Pro scientia – litteris
– et artibus felirattal. Az érem gyümölcskosárral és Mátyás király aranykoszorúban
levő zománcos címerével kapcsolódik a lánchoz. Az ezüst és zománc függőrész
teljes hossza 100 milliméter.
A Magyar Corvin-koszorú egy 80 milliméter átmérőjű, kereszt alakban négy ponton
szalaggal átfont babérkoszorú. Benne háromszög alakú, kék pajzs – amely sarkaival
érinti a koszorút – Mátyás király címerével. A koszorú anyaga ezüst és zománc.
A Magyar Corvin-díszjelvényhez felhasznált érem ugyanannak az itáliai éremnek
a másolata volt, amelyet a Corvin-lánchoz használtak alapul. A Corvin-díszjelvényben
az érem körül fehér zománc alapon a Pro scientia, litteris et artibus aranykörirat
olvasható. Mindez egy díszes kék zománcos arany kereszten, alatta nyolcosztású,
csillagszerű ezüstsugarakkal látható. Átmérője 75 milliméter.
Kandó, Kodály, Bajor...
A Corvin-láncokat és a Corvin-koszorúkat először 1931. február 23-án adta át
Horthy kormányzó a királyi palota Mátyás-termében többek között a következő
személyeknek: Berzeviczy Albert történettudósnak, az MTA elnökének; Dohnányi
Ernő zeneszerzőnek, az Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola
címzetes igazgatójának; Herczeg Ferenc írónak; Hubay Jenő zeneszerzőnek, az
Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola főigazgatójának;
gróf Klebelsberg Kuno kultúrpolitikusnak, miniszternek; báró Korányi Sándor
orvostudósnak, egyetemi tanárnak; Ravasz László református püspöknek, teológusnak;
gróf Teleki Pál földrajztudósnak, egyetemi tanárnak; báró Wlassics Gyula jogtudósnak,
a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság elnökének, kultúrpolitikusnak; Zala György
szobrászművésznek.
A tizenkét Magyar Corvin-láncot összesen huszonhárman kapták meg, az utolsót
1942-ben adták át. Szintén ebben az évben adták át utoljára a Magyar Corvin-koszorút,
ezzel öszszesen száztizenkettőre emelkedett a kitüntetettek száma. Néhányan
közülük: Aba-Novák Vilmos festőművész, Bajor Gizi színművésznő, Bartók Béla
zeneszerző, Csathó Kálmán író, Fejér Lipót matematikus, Glatz Oszkár festőművész,
Hekler Antal művészettörténész, Heller Farkas közgazdász, Hevesi Sándor író
és rendező, Hóman Bálint történész, Iványi Grünwald Béla festőművész, Kandó
Kálmán elektrotechnikus, Kisfaludi-Stróbl Zsigmond szobrászművész, Kodály Zoltán
zeneszerző, Kós Károly író és építész, Lechner Jenő építész, Lenhossék Mihály
orvos, Márkus Emília színművésznő, Molnár Ferenc író, Pauler Ákos filozófus,
Sándor Erzsi operaénekesnő, Szekfű Gyula történész, Szent-Györgyi Albert biológus,
Székelyhidy Ferenc operaénekes, Tamási Áron író, Voinovich Géza irodalomtörténész,
Zathureczky Ede hegedűművész, Zilahy Lajos író.
1944/45-ben új időszámítás kezdődött Magyarországon. Mindaz, ami a Horthy-korszakhoz
kötődött - függetlenül a két világháború között játszott szerepétől - a történelem
szemétdombjára került. Így merült feledésbe a Corvin-lánc, a Corvin-koszorú
és a Corvin-díszjelvény is, amelynek adományozását több mint ötven év után újították
fel és – a hagyomány megtartásával – a miniszterelnök adja át.
Szabó Attila
