Az adózás rendje

A közösségi feladatok megoldásához, az állam és az önkormányzatok mű-ködtetéséhez bevételekre van szükség. A bevételek között az adóknak döntő szerepük van. Behajtásuk nem bízható a véletlenre: az adózás rendjét – a magánszemélyek és a különböző szervezetek befizetési kötelezettségeit, illetőleg az általuk igényelhető költségvetési támogatások feltételeit – törvények, jogszabályok rögzítik.

Az 1990-es évek előtt másmás szabályok szerint adóztak a magánszemélyek, az állami vállalatok és a szövetkezeti szektor vállalkozásai. A rendszerváltás hívta életre az egységes, áttekinthető, szektorsemlegességet biztosító törvényt. Az adózás rendjéről szóló, 1990. évi XCI. törvény (röviden: Art.) az adóalanyok és az adóhatóságok adókötelezettséggel összefüggő tennivalóit foglalja egységes rendszerbe: kezdve az adóalannyá válás (a bejelentés) szabályaitól, az adómegállapítási, -bevallási, -befizetési, bizonylatkiállítási, nyilvántartási, adatszolgáltatási tennivalókon, az ellenőrzésen és jogkövetkezményein át az adóigazgatási eljárás folyamatáig.
Új fejlemény: ez év január 1-jétől a járulékok (például az egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulék) elszámolási rendje ugyan-olyan, mint az adóké, és a járulékokkal kapcsolatos jogorvoslati intézményrendszer is az adókéval azonos.

Bejelentkezés, nyilatkozattétel
Az adózással kapcsolatos teendők (az adókötelezettség elemei): bejelentés, nyilatkozattétel; adómegállapítás; adóbevallás, adófizetés és adóelőlegfizetés; bizonylat kiállítása és megőrzése; nyilvántartás vezetése (könyvvezetés); adatszolgáltatás; adólevonás, adóbeszedés. Vegyük sorra ezeket!
A bejelentés, a nyilatkozattétel az adózó kötelezettsége: a hatóság tudomására hozza, hogy olyan tevékenységet folytat, amely adókötelezettséggel jár. Az adókötelezettséget a keletkezésétől számított 15 napon belül kell bejelenteni. (A 15 nap a vállalkozási igazolványhoz, cégbejegyzéshez kötött tevékenység esetén a kérelem benyújtásától az engedélyhez, záradékhoz kötött tevékenység esetén az engedélyezéstől, illetőleg a záradék jogerőssé válásától, az értékhatárhoz kötött adókötelezettség esetén az értékhatár elérésétől, stb. számítandó.) Az alkalmi jellegű (ideiglenes) iparűzést a tevékenység megkezdésekor kell bejelenteni.
A bejelentésnek tartalmaznia kell az adózó azonosítására, a tevékenység értékelésére, a bankszámlára, a könyvvezetésre és az iratkezelés helyére vonatkozó adatokat, gazdasági szervezet esetében pedig a társasági formát, illetőleg az intézkedések megtételére jogosultak és kötelezettek körét is meg kell nevezni.
A személyi szám 1997-től államigazgatási nyilvántartásokban nem alkalmazható, az adóhatóság azóta adószámot vagy adóazonosító jelet használ. A magánszemély, ha van adószáma, azzal köteles magát az adóeljárásban azonosítani. Ha nincs adószámunk, az adóhatósággal a személyazonosításunkra alkalmas adatainkat (név, születési hely és idő, anyja neve, lakcím) kell közölnünk. Az adatokhoz jogkövetkezmények fűződnek; például a lakóhely, székhely, telephely alapján dől el, hogy ügyünkben melyik hatóság az illetékes; a végrehajtási eljárás lefolytatásához pedig a számlaszám ismerete szükséges. Ezért is kell bejelenteni az adó-kötelezettséget érintő változásokat a bekövetkezésüktől számított 15 napon belül.
Az új vállalkozót (adózót) az adóhatóság a bejelentés alapján nyilvántartásba veszi, és megállapítja az adószámát. Ezt azután bejegyzik a vállalkozási igazolványba, illetőleg a cégjegyzékbe. A központi adóhatóság az adószámmal nem rendelkező magyar állampolgárt az adóazonosító jele, a külföldit pedig az útlevélszáma és állampolgársága alapján tartja nyilván. (A központi – állami – adóhatóság a helyi – önkormányzati – adóhatóság megkeresésére állapítja meg az adózó adóazonosító jelét.) Az adóhatóság törli az „adózót” a nyilvántartásból, ha a cégbíróság vagy a gazdasági kamara a bejegyzési kérelmet elutasította, ha a vállalkozói igazolványát visszavonták vagy azt ő maga visszaadta, ha az adózó bejelenti, hogy tevékenységét megszüntette, ha működési engedélyét visszavonták; s végül ha a cégbíróság a bejegyzési eljárást megszüntette.

Adómegállapítás, adóbevallás, az adó megfizetése
Adózási rendszerünk az önadózásra épül: általában az adózó maga állapítja meg – a törvények előírásai alapján – az adóalapját és a fizetendő adó összegét, majd teljesíti befizetési kötelezettségét. A munkáltató a dolgozó felhatalmazására állapítja meg az adót. De az adóhatóság állapítja meg – a törvény rendelkezései alapján – például a magánszemélyek helyi adóját, a vállalkozó építmény- és telekadóját, a kiszabás alapján fizetendő eljárási illetéket és az adózó halála esetén fizetendő adó összegét.
Az adóbevallás az adózó nyilatkozata, amelyet a rendszeresített nyomtatvány felhasználásával vagy gépi adathordozón (mágneslemezen) készít el. A bevallás tartalmazza az adó és a támogatás megállapításához szükséges adatokat, az adózót meg-illető mentességet, kedvezményeket és azok alapját, illetőleg az adó és a támogatás összegét esedékesség szerinti bontásban.
A munkáltató (a kifizető) köteles adóelőleget, illetőleg a megállapított adót levonni. A törvény lehetővé teszi, hogy az a ma-gánszemély, akinek csak munkaviszonyból (munkáltatótól) származó jövedelme van, az adó bevallására felhatalmazza a munkáltatóját. Az adózó adóbevallást akkor is köteles készíteni, ha a tárgyévben nincs adófizetési kötelezettsége. Ilyenkor a bevallást az ellenőrizhetőség teszi szükségessé. De a bevallást az adó megfizetése sem pótolja!
Az adóhatóság az adóbevallást ellenőrzi, s amennyiben számítási hibát, elírást tapasztal, azt kijavítja. Ha ez a fizetendő adót vagy a visszatérítendő összeget érinti, az adózót 30 napon belül értesíti. Ha az adózó nem ért egyet a módosítással, 15 napon belül egyeztetést kezdeményezhet. Amennyiben ez eredménytelen, a hatóság az adót határozattal állapítja meg.
Az adózó a törvény előírásai szerint kiszámított adóját esedékessége szerint, felszólítás nélkül köteles megfizetni. Az adó-hatóság által megállapított adót (pótlékot, bírságot) a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell megfizet-ni. Az adó megfizetése időpontjának az a nap számít, amikor az adózó bankszámláját a pénzintézet megterhelte, illetőleg az a nap, amikor az adót vagy a pénzintézet (az adóhatóság) pénztárába befizették, vagy postára adták.
Az adóhatóság köteles az adózót megillető költségvetési támogatást az igény benyújtásának napjától (legkorábban az esedékességtől) számított 15 napon belül, a visszatérítendő adót pedig a bevallás benyújtásától számított 30 napon belül ki-utalni. A kiutalás napja a bankszámla megterhelésének napja. Az adóhatóság a késedelmes kiutalás esetén a késedelmi pótlék-kal (lásd később!) azonos mértékű kamatot fizet. A törvény lehetőséget ad az adó megfizetéséért való kezességvállalásra, illetőleg az adótartozás átvállalására; ezek a megállapodások az adóhatóság jóváhagyásával válnak érvényessé.
Adófizetési kötelezettségeinket átutalással vagy postai befizetéssel teljesíthetjük. Az adót az adóhatóság által megadott adó-számlára, a bírságot, a pótlékot és a költséget az e célra megnyitott számlára kell befizetni. A helyi adók az önkormányzat által meghatározott számlá(k)ra teljesítendők (azokban a községekben és tanyaközpontokban, amelyekben nincs posta, a helyi adó meghatározott napokon készpénzben is befizethető).
Említettük, hogy az egyéb jövedelemmel nem rendelkező magánszemélyek jövedelemadóját a munkáltató állapítja meg. A munkáltató a jövedelemből köteles az év során adóelőleget levonni, és a dolgozóval a bevallást követően (legkésőbb április
20-áig) elszámolni: a többletbefizetést visszafizetni, az adóhátralékot pedig levonni a munkabérből. A levonás nem haladhatja meg a nyugdíjjárulékkal és az adóelőleggel csökkentett havi munkabér 15 százalékát. Ha az így megállapított 3 havi le-
vonás nem fedezi az adóhátralék összegét, vagy az adózó munkahelyet változtatott, a munkáltató tájékoztatja az adóhatóságot. A hatóság aztán vagy intézkedik a végrehajtásról (a tartozás összegének megfelelő értékű javak, vagyontárgyak lefoglalásá-ról), vagy – az adózó kérésére – részletfizetést, fizetési halasztást engedélyez.
Az állami (önkormányzati) feladatok finanszírozására folyamatosan szükség van bevételekre. Ezért a jogszabályok bizonyos adók fizetési kötelezettségét havi, másokéit negyedévi, félévi vagy évi esedékességgel állapítják meg. Éves esedékességű a személyi jövedelemadó, a társasági és a fogyasztási adó, illetőleg a helyi kommunális és iparűzési adó. Ezekre adóelőleget kell fizetni, az előleg összegét az adóhatóság az előző évi adóbevallás alapján állapítja meg. Az adózó kérheti az előleg összegének csökkentését.

Elszámolás, nyilvántartás
Az adóhatóság minden adózó részére számlát nyit, ezen tartja nyilván az adózó fizetési kötelezettségeit és igényeit. Ha az adó-zónak tartozása van, az adóhatóság az őt megillető költségvetési támogatást visszatarthatja, és ily módon az adótartozás ren-dezetté válik. Előfordulhat, hogy az adózó nagyobb összeget fizet be, mint amennyi az adótartozása. Ilyenkor a hatóság a túl-fizetést más adótartozására számolhatja el. Ám ha nincs tartozásunk, kérhetjük a többlet visszatérítését.
A vállalkozások – erről korábbi cikkeinkben esett szó – gazdasági tevékenységükről, pénzforgalmukról, költségeik ala-kulásáról, vagyonukról nyilvántartást vezetnek. Az adójogszabályok egyrészt meghatározzák azon bizonylatok körét, amelyek vezetése, megőrzése kötelező. Másrészt előírják: a bizonylatokat, nyilvántartásokat úgy kell kiállítani és vezetni, hogy abból az adó összege, a mentességek, a kedvezmények, a költségvetési támogatások alapja, összege adónként és költségvetési támogatásonként bármikor megállapítható és ellenőrizhető legyen.
Részben ennek érdekében a törvény a forgalmi adó alanya számára számla-, illetőleg nyugtaadási kötelezettséget ír elő. A kifizető és a munkáltató az általa kifizetett összegről (a társadalombiztosítási juttatásról is) olyan bizonylatot köteles kiadni, amelyből megállapítható a magánszemély bevételének összege és jogcíme, az adó vagy adóelőleg alapjául szolgáló összeg és a levont adó vagy adóelőleg összege stb. is. A magánszemély részére olyan igazolást kell kiadni, amely alapján csökkentheti bevételét vagy jövedelemadóját, rögtön a jogosultság keletkezésekor, de legkésőbb az adóévet követő év január 31-éig. A társadalombiztosítási szervezet az általa kifizetett összegekről (táppénz, nyugdíj stb.) ugyancsak igazolást ad. Az adófizetési kötelezettséggel összefüggő iratokat az esedékesség naptári évének utolsó napjától számított 5 évig kell megőrizni.

Adatszolgáltatás, adótitok, ellenőrzés
Az adóhatóságok feladataik ellátása során adatokat gyűjtenek, kezelnek, nyilvántartanak és maguk is adatokat szolgáltatnak – az Alkotmány, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, illetőleg az adótörvé-nyek előírásainak megfelelően. Az adóhatóság részére adatot szolgáltat az adózó, a munkáltató, a kifizetőhely, valamint az adózás rendjéről szóló törvényben felsorolt adatszolgáltatók: a vámhivatal, az önkor-mányzat jegyzője, a földhivatal, a munkaügyi központ és így tovább. Az adóhatóság adatot szolgáltat egyebek között a Központi Statisztikai Hivatal, a Pénzügyminisztérium, az Állami Számvevőszék, a nyomozóhatóság, a bíróság és a társadalombiztosítás „csúcsszervei” számára.
Az adóhatóságnak – az említett törvények rendelkezései szerint – adótitokként kell kezelnie minden, az adózást érintő tényt, adatot, körülményt, határozatot, igazolást vagy egyéb iratot. Az adózás rendjét szabályozó törvény meghatározza az adótitok betartásáért felelős személyi kört, és bizonyos esetekre felmentést ad az adótitok alól. Például ha az adózó az adózásával összefüggésben valótlan tényt, adatot tett közzé, vagy ugyan valós tényt közölt, de megtévesztő módon, s az alkalmas az államigazgatás munkájába vetett bizalom megingatására, az adóhatóság – a pénzügyminiszter engedélyével – az adózó hamis állítását a nyilvánosság előtt adatokkal, tényekkel cáfolhatja. Az adóhatóság jogosult arra, hogy közzétegye azoknak a természetes személyeknek az adatait, akik 10 millió forintnál, illetőleg azoknak a vállalkozóknak az adatait, akik 100 millió forintnál nagyobb adóhiányt halmoztak fel.
Az adóügyi ellenőrzés két alaptípusa: az önellenőrzés és az adóhatósági ellenőrzés. Az önellenőrzés az önadózás rendszerében az adózó alapvető joga. Ez akkor valósul meg, ha az adóalany az elmulasztott adót, adóalapot, költségvetési támogatást az adóhatósági ellenőrzés megkezdése előtt feltárja, az önellenőrzési nyomtatványon 15 napon belül bevallja, és mulasztását – ha szükséges – pénzügyileg is rendezi. Nincs helye önellenőrzésnek például az adóhatósági ellenőrzés megkezdése után, az elévülést (általában 5 év) követően és a bevallás elmulasztása esetében. Az önellenőrzési pótlék mértéke a mindenkori késedelmi pótlék fele, vagyis megegyezik a jegybanki alapkamattal, ez jelenleg évi 11 százalék (naponta pedig ennek 365-öd része). Az önellenőrzés mentesíti az adózót minden más hátrányos adóügyi következménytől.
Az adóhatósági ellenőrzés során az adóhatóság az adózással kapcsolatos valamennyi jogszabály megtartását ellenőrizheti, de az adózó gazdasági döntéseit, például azt, hogy miért dolgozik magas költséggel, nem vizsgálhatja. Az ellenőrzést le kell folytatni, ha a vállalkozás átalakul, adókötelezettsége megszűnik, ha a vállalkozás felszámolását rendelik el, ha a vállalkozás jogutód nélkül megszűnik, illetőleg ha ezt az Állami Számvevőszék, a pénzügyminiszter vagy – helyi adó esetében – a képviselőtestület elrendeli.
Az adóhatóság vagy a helyszínen, vagy az iratokat bekérve hivatali helyiségében vizsgálódik. Az ellenőrzést hivatali időben, illetőleg vállalkozónál tevékenységének folytatása idején (munkaidőben), más személynél pedig napközben 8 és 20 óra között kell lefolytatni, a hatóság ettől csak az adózó kérelmére térhet el. A hatóság magánszemély lakásában csak akkor végezhet adóellenőrzést, ha az adókötelezettség a lakással mint vagyontárggyal vagy a lakás hasznosításával (például ott működik a vállalkozás) van kapcsolatban. Egyéb esetekben az adóellenőrt nem vagyunk kötelesek a lakásunkba beengedni. Ha a ren-delkezésre álló adatok alapján valószínűsíthető, hogy az adózó az adókötelezettség szempontjából fontos bizonyítási eszközt tart vissza, az elsőfokú adóhatóság vezetője engedélyezheti a vállalkozással összefüggésbe hozható helyszín vagy gépjármű át-vizsgálását. (Az ellenőrzés a lakás átvizsgálására nem terjedhet ki.) A vizsgálat során talált bizonyítási eszköz lefoglalható.
Ha az ellenőrzés során az adózó (képviselője vagy alkalmazottja) személyes jelenlétére van szükség, a hatóság szabályszerű idézést küld neki. Ha ennek ellenére nem jelenik meg, illetőleg távolmaradását nem menti ki, úgy az állami adóhatóság vezetője elrendelheti az elővezetését. Ha az adózó fenyegetéssel akadályozza az állami adóhatóság munkáját, rendőri biztosítás kérhető. Az adóhatóság alkalmazottja a helyszíni ellenőrzés megkezdésekor köteles szolgálati igazolványát és megbízólevelét felmutatni (a megbízólevél tartalmazza az ellenőrzendő időszakot és az ellenőrzés tárgyát is; ezen a folyamatban levő ellenőrzés nem terjedhet túl).
Ha az ellenőrzés során az adó (költségvetési támogatás) alapjának megállapításához szükséges okmányok, nyilvántartások és egyéb bizonyítási eszközök nem állnak rendelkezésre, és nem is pótolhatók, az adó (költségvetési támogatás) alapját becsléssel állapítják meg. Becslés akkor is alkalmazható, ha az adózó vagyongyarapodása, életvitele nincs arányban a bevallásban szereplő jövedelemmel. A becslésnek a bizonyítási eljárás során feltárt tényeken, közvetett bizonyítékokon kell alapulnia, különben a bíróság a határozatot megsemmisíti, és új eljárásra utasítja az elsőfokú hatóságot. Az adóellenőrzés befejezésekor jegyzőkönyv készül. Ez tartalmazza az eljárás, az adóhatóság, az adózó stb. azonosításához szükséges adatokat, az ellenőrzés során megállapított tényállást, az annak alapjául szolgáló bizonyítékokat, az enyhítő és súlyosbító körülményeket. Az adózó az ellenőrzés megállapításaira észrevételeket tehet.

Jogkövetkezmények
Az adókötelezettségek megsértése jogkövetkezményekkel jár. Az adó késedelmes megfizetése vagy a költségvetési támogatás esedékessége előtt történő igénybevétele esetén késedelmi pótlékot kell fizetni. Ennek összegét a jegybanki alapkamat (ez 2000 áprilisában évi 11 százalék) kétszeresével számolják. E pótlékot az adóhatóság méltányosságból mérsékelheti vagy elen-gedheti (feltéve, hogy az adózó az esedékesség előtt kérelmezi), illetőleg a teljesítés időpontját későbbre teheti. Késedelmi pót-lékot akkor is kell fizetni, ha az adóhatóság kérelemre fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett az adó megfizetésére (ez alól kivétel a magánszemély személyi jövedelemadóra vonatkozó kérelme).
Önellenőrzési pótlékot fizet az adózó, ha adóját (költségvetési támogatását) az önellenőrzési szabályok szerint helyesbíti (erről már esett szó). Adóbírságot kell fizetni adóhiány, jogosulatlan támogatási vagy adóvisszatérítési igény esetén. A bírság mértéke az adóhiány vagy a jogosulatlanul igényelt összeg 50 százaléka. Ez kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén – például ha az adózó vagy képviselője az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el – hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető. Ha az adót a munkáltató állapította meg, az esetleges adóbírság, késedelmi pótlék is őt terheli (kivéve, ha az adózó jogszerűtlenül nyilatkozott).
Nem szabható ki adóbírság, ha a magánszemély a munkáltató vagy a kifizető valótlan tartalmú igazolása alapján adott téves adóbevallást. Ilyenkor mulasztási bírság szabható ki arra, aki a valótlan igazolást kiállította. Mulasztási bírságot kell fizetni akkor is, ha az adózó bevallási kötelezettségét a bevallás határidejét követően, tehát késedelmesen, de az adóhatóság felszólítását, ellenőrzését megelőzően teljesíti, és késedelmét nem menti ki. A bírság mértéke önadózás esetén a bevallásban megállapított évi adó 5 százaléka, ha a késedelem a 15 napot nem haladja meg, 20 százaléka, ha a késedelem a 30 napot nem haladja meg és végül 30 százaléka, ha a késedelem a 30 napot is meghaladja. A bírság összege nem lehet több, mint 100 000 forint. A mulasztási bírságot az adóhatóság külön határozatban szabja ki, mérséklése, elengedése kérhető. Nincs helye mulasztási bírságnak, ha az adózó igazolja: úgy járt el, ahogy az tőle elvárható.
Az adóhatóság határozata ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül fellebbezést lehet benyújtani a felettes adó-hatósághoz. Fellebbezés esetén az elsőfokú határozat nem emelkedik jogerőre. Ebben az időszakban az adótartozás vagy -bírság után nem kell késedelmi pótlékot fizetni.
A másodfokú határozat ellen a kézhezvételtől számított 30 napon belül a bírósághoz lehet fordulni. A bírósági eljárás ideje alatt azonban már „ketyeg” a késedelmi pótlék, a másodfokú határozat ugyanis jogerős.
Ha az adózó úgy érzi, igaza van, éljen a jogorvoslat valamennyi lehetőségével.

Dr. Kurtán Lajos –Dr. Kurtánné dr. Vadászlaki Ilona
(Következik: Adóelkerülés és „vidéke”)