Famatuzsálemek

Vörösfenyők a Rhône völgyében

Az európai vörösfenyő közép-európai flóraelem, hegyvidéki-alhavasi fafaj. Ökológiai igényei miatt foltszerű az elterjedése. Természetes előfordulása ma az Alpokra, a Kárpátokra és a Szudéta-vidékre korlátozódik, a legnagyobb összefüggő elterjedési területe az Alpokban van.

Az Alpok hegyláncai a Rhône forrásvidékén

Egy matuzsálemi korú vörösfenyő			A legidősebb óriás

Kedvező termőhelyen egyenes törzse 40 méteres magasságot és 1,5 méteres átmérőt is elérhet. A fiatal fák kérge sima, szürkés színű, sötétebb hosszanti sávokkal, az idősebbeké mélyen repedezett, s vastag, széles kéregcserepek borítják. A lepattintott cserepek kárminpiros színükkel válnak el az alsóbb rétegektől. A fa laza, kúpos koronája szabálytalanul elhelyezkedő, aránylag vékony ágakból áll. Az alsók vízszintesek, a felsőbbek hosszan lecsüngenek, és sajátos formát adnak az idősebb példányoknak. A vörösfenyő lombhullató, lombozata ősszel sokáig zöldell, majd lehullás előtt megsárgul. Az év nagy részében világoszöld, lágy tűlevelek csomókban és szórtan is elhelyezkedhetnek. A rövid hajtásokon harminc-ötven tű sorakozik egy csomóban, a hosszú hajtásokon viszont szórtan láthatók.

Hegyi legelő vörösfenyőkkel és tehenekkel (A szerző felvételei)

Magyar famatuzsálemek Hazánk legidősebb vörösfenyője a zirci arborétumban él. Korát „mindössze” 170 évre becsülik. Kerülete 290 centiméter, magassága 32 méter. A legnagyobb termetű hazai vörösfenyő Heves megyében, Bélapátfalván van. Alig több 100 évesnél, kerülete mégis 432 centiméter, magassága 20 méter. Hazánk legidősebb fái azonban nem a fenyőfélék közül kerülnek ki, hanem szelídgesztenyék vagy kocsányos tölgyek. A legidősebb nálunk élő fa korát 700 évre becsülik.

Az árnyékot már fiatal korában sem tűrő, fényigényes fa laza koronaszerkezete is e tulajdonságával függ össze. A fenyők között ennek a fajnak a legjobb a párologtatóképessége, ezért a bőséges csapadékot és a levegőmozgást kedveli. A szélnek kitett ormokon érzi jól magát, ahol nincs nagy meleg, de van csapadék és fény. Eredeti termőhelyein hosszú, havas a tél, rövid a tavasz, és a nyár hirtelen köszönt be.
Földünk legmagasabb kort megérő élőlényei a fenyőfélék közé tartoznak. Észak-Amerikában a mamutfenyők a 3000 éves kort is megérhetik, Kaliforniában a szálkásfenyők legidősebb élő példánya csaknem 5000 éves. A vörösfenyő fája igen tartós, és kevés a károsítója, ezért sokáig élhet.
Az idős fák – mint lassan járó, eleven órák – növekedésükkel mérik az időt. Évszázadok óta növelik évgyűrűiket és gyarapítják lenyűgöző szépségű ágaikat. Egy famatuzsálem beszédes szószólója múltjának. Környezetével szoros kölcsönhatásban fejlődik, alakját a magban hordozott genetikai információkon kívül a külső környezeti tényezők is nagyban befolyásolják. A táplálék, a víz és a fény mellett a szelek, a viharok és a villámok is formálják. Az élőlények is kiveszik a részüket a fa alakításából. A gombák, a rovarok, a madarak és az emlősök maradandó nyomokat hagyhatnak rajta.

És mindehhez jön még az ember, aki Európában több ezer éve alakítgatja környezetét.
Európa legöregebb vörösfenyői Svájcban, a Rhône völgyének egyik déli mellékvölgyében élnek. Sion városától nyugatra található Isérables település, mintegy 1100 méteres magasságban,ahová meredek szerpentinen vagy kabinos drótkötélpályán lehet feljutni. Az utóbbit 1942-ben építették, addig a település szinte teljesen el volt zárva a külvilágtól.
Az elmúlt évben a Kiskunsági Erdészeti Rt. támogatásával egy tanulmányúton jutottam el erre a vidékre. Isérables-ból házigazdáinkkal átgyalogoltunk Haute-Nendazba, és kabinos drótkötélpályán körülbelül 2200 méter magasra emelkedtünk. Onnan gyalog ereszkedtünk lejjebb néhány száz métert, s a bekerített legelőn megpillantottuk Európa legidősebb vörösfenyőit. A különböző korú, méretű, formájú és egészségi állapotú faóriások között a legidősebb példány korát mintegy 1000 évre becsülik. Törzsének kerülete meghaladja a 12 métert.
A legelőn itt-ott magasodó matuzsálemi korú vörösfenyők között nyaranta barna hegyi tehenek legelnek. Tavasszal felhajtják őket, és őszig ott maradnak. A legelés és a taposás miatt az újulat eltűnik, s a területen egyetlen fiatal vörösfenyőt sem találtunk. Néhány éve vörösfenyők ültetésébe kezdtek, s a csemetéket egyedenként bekerítve védik a legelő állatoktól.

Andrési Pál