Tótfalusi Kis Miklós nyomdász, a hazai könyvművészet megalapozója, a betűmetszés mestere 350 éve, 1650-ben született a Nagybánya közelében levő (Alsó)Misztótfalu mezővárosban. Tófeus Mihály püspök megbízásából 1680-ban Hollandiába ment, hogy felügyelje az ott készülő magyar nyelvű Biblia nyomtatását. Amszterdamban elsajátította a betűöntést, a nyomdászatot és a betűmetszést. A háborús viszonyok miatt hazai kapcsolatai megszakadtak, ezért a maga erejéből vágott neki a Biblia kinyomtatásának. A hiteles héber és görög kiadással való összevetés és a bibliakritikai munkák tanulmányozása után nekifogott a fordítási és ortográfiai hibákat tartalmazó magyar kiadás javításának. Nyomdát bérelt, és 1684–85-ben kinyomtatta a Bibliát, majd a következő évben a Zsoltárokat. Az utóbbit és az Újtestamentumot 1686-ban és 1687-ben külön, kis alakban is elkészítette, majd kiadványait „aranyos” bőrbe köttette, hogy hazavigye. A vállalkozásához szükséges összeget betűmetsző munkájával teremtette elő. Rövid idő alatt a németalföldi barokk betűmetszés élvonalbeli mesterévé vált. Hazatért, s 1689-től kolozsvári nyomdájából száznál több kiadványt bocsátott ki. Helyesírási nézeteit, amelyekkel nagyban hozzájárult a modern magyar ortográfia kialakításához, Apologia Bibliorum című művében adta közre 1697-ben. Az ellene felhozott vádakra válaszul adta ki 1698-ban M. Tótfalusi K. Miklosnak maga személyének, életének, és különös tselekedetinek Mentsége mellyet az irégyek ellen, kik á közönséges jónak ezaránt meggátolói, írni kényszeríttetett című munkáját. A zsinat elé idézték, s ellenségeinek megkövetésére, a Mentség visszavonására és példányainak megsemmisítésére ítélték. A meghurcoltatásba belebetegedve 1702. március 20-án hunyt el Kolozsvárott.

Szerkeszti: Kiss Csongor