Cifraszűrök KELETI ÉS RENESZÁNSZ VIRÁGOK
„A cifraszűr a magyar ízlés tízparancsolatja” – írta lelkesen Huszka József 1885-ben. Az érdeklődés– Nyugat-Európához képest kissé lemaradva – magyar földön a múlt század közepe táján fordult a népi kultúra, a népművészet, a népviselet,így a cifraszűrök felé.

Cifraszűröket a történelmi Magyarországon csak magyar pásztorok, parasztok viseltek, urak sohasem. Első szakszerű és lelkes kutatójuk Györffy István volt, aki 1906-ban lépett a Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának szolgálatába. 1909-ben megbízták, hogy gyűjtse össze a cifraszűrféléket a történelmi Magyarország területén. Bátky Zsigmonddal együtt végzett két évtizednyi lelkes és szakszerű gyűjtőmunkájának és levéltári kutatásainak eredményeképpen Györffy 1930-ban megjelentette A cifraszűr című könyvét. Ebben mindent leírt, amit a cifraszűrökről, készítésükről és díszítésükről, valamint a szűrök vidékenkénti változatairól akkoriban tudni lehetett.
A szűrhímzés elsősorban férfimunka volt. A szűrszabók és legényeik csak az egyes formák körvonalait vázolták fel, s szabad kézzel hímezték a szebbnél szebb virágokat a szűrre. A szűrhímzés – a forgórózsa kivételével – tisztán virágeredetű volt. A szűrszabók sohasem azt mondták, hogy hímeznek, ők virágoztak. Az egyes virágok közeit hullámos vonalú rozmaringlevelekkel töltötték ki; ez a motívum a Dunántúlon hiányzott.

Megszerezni bármi áron
A magyar szűr szabására a szövés kezdeteit meghatározó derékszögűség volt jellemző, ezen belül is az a változat, amelynél a szűrt az ujjak alá toldott, szintén derékszögű oldaltoldással, az aszajjal szélesítették. Ez a szabásminta határozottan keleti eredetű; nyugati határát a magyarság szűrei, régi férfiingei jelentették, de alkalmazták a Balkánon és Észak-Afrikában is. Elképzelhető, hogy a honfoglaló magyarok is alkalmazták, de mivel abból a korból nem maradtak fenn ruhák, bizonyosat nem tudunk.
A magyar szűr derékszögű szabásának két változatát ismerjük. Az egyiknél a két elülső rész önmagából kihajlik, a másikra a két elej fölé egy-egy lefelé szélesedő sávot, szeccet illesztettek. Mindkét változathoz négyszögletes gallér kapcsolódott. Szecces szűrt főként Nagyváradon, Szalontán és a Hajdúságban készítettek: a Felföldön és a Dunántúlon nincs ilyen; csak 1870 után, a varrógép elterjedésével jött divatba. A szecces szűr gallérja fölé kis álló gallért, kisnyakat varrtak.

Egy szép cifraszűr elkészítése hosszadalmas munka volt – hajnali kettőtől este kilencig dolgozva is kilenc napig tartott –, és igencsak sokba került. Mégis minden pásztor igyekezett szert tenni cifraszűrre, ám – a szűr drága jószág lévén – nemegyszer törvénytelen eszközökhöz folyamodtak. A hatóságok ezért időről időre különféle tilalmakat léptettek életbe.
A cifraszűröket igen sűrű gyapjúhímzéssel díszítették; ez csak a Dunántúlon volt levegősebb, hogy az alapposztó a virágok közül kivillanjon. Csak az elejt, a gallért, az oldaltoldásokat, a feleresztésnek nevezett aljukat, az ujjak kéz felőli végét és a Jászkunságban a hajtókának nevezett kézelőt díszítették. A Kárpát-medencében eltöltött ezer év alatt az európai nagy művészeti és viseleti stílusok különböző ruhadarabjairól egyes elemek átkerültek a magyar viseletbe és a szűrre is – így a hatszirmú virágok, valamint a szűrt elöl összefogó, két rozetta-„tányérral” rögzítő csatos szíj. (Eredetük a gótikában keresendő.)

A lelkészek palástján is
A szűrre oly jellemző négyszögletű gallér az európai reneszánsz Schaube nevű köpenyéről került a magyar viseletbe és a szűrre is. A reneszánsz gallért idézi napjainkban is a református és az unitárius lelkészek palástja, s az európai reneszánsz „terméke” a már említett szecc is.
Furcsa módon a cifraszűrökre oly jellemző derékszögűség éppen a múlt század közepe táján, második felében, a keleti jellegű cifraszűrök virágzásának tetőpontján kezd nyugati hatásra megbomlani. Az álló gallér, a kisnyak miatt a nyak ívesen vágott lett, feltűnt előbb az egyenes, majd a rézsútos vállvarrás, az addig derékszögű ujjak a kéz felé árnyalatnyit keskenyedtek, a derékszögű oldaltoldások pedig lefelé valamelyest bővültek.A reneszánsszal egy időben oszmán-török hatások is érték a magyar öltözetet. Palotay Gertrúd Oszmán-török elemek a magyar hímzésben című munkájában a Nagykunság szűrein a már Györffy István által is megfigyelt aszimmetrikus csokrokon kívül más oszmán-török elemet is felfedezett, például az úgynevezett „töltött szárak”-at, a fogazott szélű leveleket, a virágra hímzett virágokat, a virágok sötétebb színnel való kontúrozását és a szárral átszúrt pöttyöket.
Ezek mellett a múlt században, a kiegyezés után igen népszerű hímzésmotívummá változott a koronátlan, sőt a koronás címer is a megdőlt kereszttel.E sokféle irányból, különböző területekről és ruhafélékről idekerült elemek a cifraszűrben eggyé ötvöződtek, új hímzésmotívummá váltak, noha a cifraszűr mindvégig megőrizte eredeti keleti jellegét.

Dr. Gáborján Alice