|
Az elmúlt évtizedben a FAO és az ENSZ átfogó munkát indított a fejlődő országokban
mintegy 250 millió embert érintő, súlyos esetekben vakságot okozó A-vitamin
hiány leküzdésére. E munka keretében több hatásos módszert vezettek be, például
vitaminozzák az élelmiszereket, A-vitamin-kapszulákat osztanak a rászorulóknak,
illetve A-vitaminban gazdag élelmiszernövényeket terjesztenek el.
Mint a Gaia Sajtószemle összeállításában olvasható, a legsikeresebbnek az a
több országban beindított program bizonyult, amelynek lényege, hogy a helyi
szegény embereket a közösség bevonásával megtanították arra, hogy olyan levélzöldségeket
termeljenek, amelyek sok A-vitamint (vagy annak előanyagát) tartalmaznak. Ezzel
nemcsak az A-vitamin-hiányt sikerült enyhíteni, de javítottak az emberek táplálkozásán
általában, és hozzájárultak más hiánybetegségek leküzdéséhez is. Az erőfeszítéseknek
köszönhetően a gyerekek A-vitamin-hiánya az elmúlt 20 évben kétharmadával mérséklődött.
A svájci Szövetségi Technológiai Intézet egyik kutatócsoportja most három idegen
gén beültetésével kifejlesztett egy olyan rizsfajtát, amely az A-vitamin előanyagát,
provitaminját tartalmazza. Munkájukat a Rockefeller Alapítvány és az EU is támogatta.
Az arany rizsnek elnevezett növény kifejlesztésének ugyanaz volt a célja, mint
az előbb említett programoknak. Az arany rizs azonban illúzió – írja Florianne
Koechlin a Third World Resurgence című lapban. Azért illúzió, mert az előbbiekhez
képest elszigetelt és egytényezős megoldást keres erre a nagyon is összetett
problémára, és bármennyire is ígérik, egyáltalán nem biztos, hogy be is fog
válni. Például nem lehet tudni, hogy különböző környezeti viszonyok közepette
is ugyanúgy termeli-e az A-vitamin előanyagát, mint a kísérleti parcellákon.
De egyébként is kétséges a siker, mert a tápcsatornában való felszívódáshoz
az előanyag mellett zsír is szükséges, és a szegény emberek étrendje gyakran
éppen ezt nélkülözi. A génmanipulált rizsre alapozott A-vitamin-pótlás nem veszi
figyelembe, hogy a rossz egészségügyi körülmények és a tiszta víz hiánya is
hozzájárul az A-vitamin-hiány kialakulásához.
Ingo Portykus, az arany rizs kifejlesztője azt nyilatkozta, hogy nem fog szabadalmat
kérni a fajtára. Ígéretének hitelét azonban megkérdőjelezi, hogy kutatásainak
egy részét a Novartis laboratóriumában végezte, és maga is érdekelt harminc
géntechnológiai szabadalomban. Az arany rizs pedig lehet, hogy élénk narancssárga
színe miatt nem lesz népszerű.
A Third World Resurgence következő számában Mae-Wan Ho leírja, hogy ez év május
16-án az A-elővitamint tartalmazó arany rizs kifejlesztői bejelentették, hogy
megegyeztek az AstraZeneca céggel abban, hogy míg a fejlett országok termelőinek
majd jogdíjat kell fizetniük a vetőmagok után, a fejlődő országok gazdálkodói
szabadon megkaphatják az új génmódósított fajtát. Az, hogy a fejletteknek miért
kell fizetniük, szintén kényes kérdés, hiszen az arany rizst közpénzekből, továbbá
a Rockefeller Alapítvány és az EU támogatásával fejlesztették ki a svájci intézet
kutatói.
A fajtát még nem dobták piacra, ez a különböző vizsgálatok elvégzése után, körülbelül
2003-ra várható. Több ázsiai szervezet és sok aktivista azonban máris tiltakozik
ellene, mondván, hogy a génmódosított rizs egyoldalú és helytelen választ kínál
az alul- és rosszul tápláltságból eredő népegészségügyi gondokra. Minek akár
100 dollárt is költeni erre, amikor sokkal olcsóbb és egyszerűbb megoldások
is adódnak, mint például a már említett, A-vitaminban gazdag levélzöldségek
termesztése?
A fejlesztők érvelése azt emeli ki, hogy az A-vitamin-hiány elsődleges oka a
rizs fényezése, mert ennek során eltávolítják a rizsszemek A-vitaminban gazdag
külső rétegét. Az ázsiaiak hagyományosan fényezetlen rizst ettek, és csak a
nyugati szokásokat követve álltak át a fényezett rizsre. De elég lenne, ha a
szegények számára a termés egy részét fényezetlenül hagynák.
Bár az A-vitamin-hiány (és az általa okozott vakság) ma is súlyos egészségügyi
probléma legalább 26 országban, más, hagyományos módszerek is alkalmasak a leküzdésére.
A FAO már 1985-ben tervet készített ennek érdekében, amely – mint Florianne
Koechlin írja – sok helyen sikeresnek bizonyult. Az is nyilvánvaló, hogy hiába
kapnak a szegényék A-vitaminos aranyrizst, ha szervezetük nem tudja azt megfelelően
hasznosítani. Ráadásul az egyoldalúan rizsre alapozott étrend nemcsak A-vitamin
hiányt, hanem más hiánybetegeket, például vashiányt is okoz. Ezért is jobb megoldás
a mezőgazdasági termelés sokféleségének növelése, s ennek jóvoltából változatosabb
táplálkozás.
Mindezen túlmenően az arany rizs génmódosított fajta, s magában hordozza az
ilyen növények minden kockázatát és bizonytalanságát. Az A-vitamin képzéséhez
négy különböző enzimre van szükség, ezek génjeit két mesterséges génkombinációban
juttattak be a növénybe, s ez a „szokásos” módosított növényeknél bonyolultabb,
és így bizonytalanabb szerkezetet eredményezett. Mivel e génbeépülés helyét
a mai eljárásokkal nem lehet előre meghatározni, sok azonosítatlan „melléktermék”
is keletkezett, amelyek az egyes rizsvonalakban is eltérőek. Ezek táplálkozás-élettani
hatásairól még semmit nem tudunk. A génmódosítás során itt is a széles körben
alkalmazott CaMV-promotert használták, amely egyre gyűlő terhelő adatok szerint
növeli a rekombináció és a horizontális, azaz nem öröklődés útján történő génátadás
valószínűségét, s ezzel tovább növeli az arany rizs kockázatait.
Fordította:
Móra Vera