A bőr felületi sérülésén át támadó Staphylococcus aureus vagy Streptococcus pyogenes enyhébb esetben ótvart okoz, amelyre az arcon, a karokon vagy a lábakon kialakuló apró, gennyes hólyagok jellemzők, de előfordul a fekélyes ótvar is, amely többnyire a láb bőrének a betegsége. Minthogy a fertőzött bőr viszket, vakarással a kórokozó terjeszthető.
Igen
gyakori bőrbaj a szőrtüszőgyulladás, a kelés (furunkulus) és agresszívabb válfaja,
a bőr alatt létrejövő mély gennyedés vagy darázsfészek (karbunkulus). A fő kórokozójuk
sztafilokokkusz, de az angol szóhasználatban forró dézsás szőrtüszőgyulladásnak
nevezett formát, amelyben a rossz higiéniájú fürdőalkalmatosság játszik közre,
jobbára pszeudomonász okozza. Szőrtüszőgyulladásban apró, sárgás hólyagok jelennek
meg a haj- és/vagy a szőrszálak tövén, s minthogy ezek a bőrfüggelékek károsodnak,
könnyen kihúzhatóvá válnak. A kelés többnyire a súrlódásnak kitett helyeken
(az arcon, az orr és a fül környékén, a nyakon, a mellkason és a faron) alakul
ki, s megérése után elhalt sejteket tartalmazó gennyes-véres váladék ürül belőle.
A jobbára a középkorú és idős férfiak nyakán támadó darázsfészek nemcsak fájdalmas,
hanem levertséggel és akár lázzal is társulhat.Könnyen összetéveszthető a keléssel a hónalji, az ágyéki, valamint a nemi szerv és a végbélnyílás táji verejtékmirigyek gennyes gyulladása (orvosi nevén: hidradenitisz szuppurativa), amely nemcsak fájdalmas, hanem váladékozik is.
A napjainkban már nem gyakori orbáncot főleg a Streptococcus pyogenes okozza. Míg régebben a láb (a lábujjak közének berepedése) volt a fertőzés fő helye, addig manapság főleg az arcon, ritkábban a karon fordul elő ez a betegség. A fertőzött bőr kipirul, feszül, meleggé, kissé duzzadttá és égető érzésűvé válik, s hólyagok jelenhetnek meg rajta. A környéki nyirokcsomók megduzzadnak. Az orbánc rossz közérzettel, fejfájással és hidegrázással kezdődik, s 39–40 Celsius-fokig emelkedhet a láz. Habár a baj az esetek egy részében négy–hét nap alatt magától is kezd elmúlni, az orvos rendelte antibiotikum gyorsítja a gyógyulási folyamatot.
A bőr cellulitisznek nevezett felületi, tovaterjedő, heveny gyulladását leggyakrabban a Streptococcus pyogenes okozza, de a Staphylococcus aureus, a Haemophilus influenzae, az Escherichia coli, a Pseudomonas aeruginosa, a Pasteurella multocida, az Aeromonas hydrophila és a Vibrio vulnificus is előidézheti. A megfertőződött bőr kipirul, meleg, vizenyős és fájdalmas, s hólyagok jelenhetnek meg rajta. Mindezekhez a környéki nyirokcsomók duzzanata, általános tünetként pedig fejfájás, hidegrázás és láz társulhat.
A himlőt okozó poxvírus, valamint a himlőoltáshoz használt vakciniavírus keltette bőrtünet már a múlté, mert Földünk himlőmentes, következésképp oltani sem kell ellene. A tehén tőgyéről az emberre átjutó parapoxvírus ellenben napjainkban is lencsényi-borsónyi, kerek vagy ovális, kékesvörös csomót (tehenészcsomót) idézhet elő a fejők ujjainak vagy kezének a háti és tenyéri felszínén, amely nem vagy alig fáj, s körülbelül két hét alatt magától elmúlik. Szintén poxvírus a kórokozója a molluszkum kontagiozum nevű szemölcsszerű hámszaporulatnak, amely kizárólag az ember fertőző betegsége (lásd az ábrát). Fénylő, fehér, félgömbszerű bőrgöbök jellemzők rá, amelyeknek a közepe egy kissé besüllyed. A java részük hat–kilenc hónap alatt magától is elmúlik, míg a makacs göböket az orvos eltávolítja.
Hámsejtekben élősködő papillomavírus marasztalható el a jobbára a kézen és az arcon megjelenő szemölcsért, amely a bőr fertőzéses eredetű, általában jóindulatú, daganatszerű képződménye, valamint a hegyes függölyért, amely a külső nemi szerven és a végbél környékén létrejövő, a bőrfelszínnel rendszerint kocsányszerű nyéllel kapcsolatban levő, szövődmény nélkül fájdalmatlan növedék. Az orvos az eltávolításukkal vagy az elpusztításukkal szabadítja meg tőlük a beteget.
A bőr gyakori vírusos fertőzése a herpeszvírusos „egyszerű” herpesz, amely főleg az ajkon, az arcon és a nemi szerven fordul elő, valamint az övsömör, amelyben csoportosan jelennek meg hólyagok a test bármelyik részén, s rossz közérzet, étvágytalanság, hidegrázás, láz és fájdalom társul hozzá. Mindkét herpeszes betegség rendszerint magától is meggyógyul, de jó hatású lehet a különböző helyi kezelés is.
A gombás bőrfertőzéseket, amelyek közül némelyek a gyakoriságuk miatt népbetegségek, ezúttal csak megemlítjük, ugyanis ebben a lapszámunkban külön cikkben szólunk róluk.