A világörökség része: Pécs ókeresztény sírkamrái

KÖZÉRTHETŐ BEMUTATÁS

1975 elején Fülep Ferenc három évtizednyi kutatómunkájának köszönhetően előkerült a nagyméretű ókeresztény mauzóleum, amely alatt három részre tagozódó, festett sírkamra van. A kápolna viszonylag jó állapotban maradt meg mindaddig, amíg fel nem tártuk, és a behatoló friss levegő hatására a falképeken meg nem indult – a páralecsapódás következtében – a sókiválás. Ezért Fülep Ferenc vezetésével kutatócsoport alakult, amely külföldi tapasztalatok alapján gyorsan elkészítette az együttes megóvásának tervét, mely viszonylag rövid idő alatt meg is valósult

A megóvás legnehezebb feladata a falképek védelme volt. Ehhez három feltételt kellett biztosítanunk:
1. A talajban lévő nedvesség és a feltárás következtében megváltozott klimatikus viszonyok miatt el kellett szigetelni a föld alatti sírkamrát a környező talajtól, vagyis el kellett hordani a földet a kápolna fala alól. Ehhez a kápolna alapfalai mentén aknákat mélyítettünk, melyeknek űrterét felhasználva szakaszosan kiszedtük a földet a falak alól. Egy vasbeton kiváltó szerkezetet készítettünk, amely így egy körítőfolyosót biztosított a sírkamráknak. Ezután betonozással zárt boltozattá alakítottuk a vasbeton szerkezetet (csak a sírkamra padozatát hagytuk eredeti állapotában), egyúttal a sírkamrák alapfalait is aláfalaztuk és szigeteltük. Ez a szerkezet tartja egyben és szigeteli a kápolna alapfalait.
2. Állandó légállapotot kellett biztosítanunk. A szakértők szerint a 15 Celsius-fokos hőmérséklet és az 55 százalékos páratartalom az ideális. Az ezt biztosító készüléket az akkoriban jellemző valutahiány miatt saját magunk készítettük el.
3. A nézők légterét el kellett választani a sírkamra klimatizált terétől. Ezt egy üvegfallal oldottuk meg, s egyben – a klímaberendezés segítségével – némi túlnyomást hoztunk létre a sírkamra belső terében, hogy a párát a sírkamrát körülvevő folyosó felé kényszerítsük.
A helyreállítás 1986-ban fejeződött be, és azóta ez Pécs egyik leglátogatottabb múzeuma. (A házi készítésű klímaberendezést persze már ki kéne cserélni.)

In Memoriam Fülep Ferenc, Mendele Ferenc, Cserháti József Boldog emlékezetű Mendele Ferenc hagyta rám súlyos feladatként Pécs műemlékvédelmét. Fülep Ferenc, aki pedig utálta az építészeket, valahogy mégis „fiává” fogadott, Cserháti József püspök segített abban, hogy az ókeresztény emlékek védelme Aczél Györgynél is meghallgatásra találjon. Ez a fantasztikus triumvirátus kitalálta a varázsszót, ami biztosította az állam, a párt és az egyház „egységes akaratát” a műemlékvédelem kérdésében: közérthető műemlékvédelmet kell csinálni, s azt az építészet művészi eszközeivel kell kiegészíteni, mert a művészet a szíven keresztül hat, az pedig mindenkinek van. A triumvirek már nincsenek az élők sorában, „hivatallá” változott a csodálatos, teljes komplexitású OMF „hadsereg” is – egyedül maradtam. De hiszek abban, hogy egy szép napon eljön a királykisasszony, ki csókjával a békát olyan királyfivá varázsolja, aki tudja, mennyit ér a műemlékvédelem birodalma… B. Z.

 

A Korsós sírkamra
A II., úgynevezett Korsós sírkamrát 1933-ban Gosztonyi Gyula vezetésével tárták fel. Téglalap alakú, dongaboltozatú sírkamra volt, de a boltozatot már beomolva találták. A sírkamra felett itt is kápolnácska volt, melyből az eredeti falszerkezet 20 centiméter és 1 méter magasság között maradt meg.
A sírkamrát a római katakomba-festészetben gyakori paradicsomkert-motívum díszíti. A márvány berakások mellett az északi falra vastag szárú szőlőindával keretezett korsót és poharakat festettek.

Ennél a sírkamránál szinte minden adat rendelkezésünkre állt a kiviteli tervek elkészítéséhez. A munkát a bajok felkutatásával kezdtük. Az 1964-ben készített megóvás koncepciója sok tekintetben helyes volt: a sírkamra falaimögül a földet eltávolították, és megépítettek egy gravitációs elven működő légszellőztetést is. Ez azonban nem vagy csak elégtelenül működött, a páralecsapódás ezért igen jelentős volt, táptalajul szolgálva a képeket veszélyeztető mikroorganizmusoknak.
Első lépésként a meglévő védőépület lebontását javasoltuk. Mivel a sírkamrát régészetileg szinte teljesen feltárták, lehetőségünk nyílt egy új, gyorsabban megvalósítható technológia alkalmazására. A tervezett védőépület alaprajzi kontúrjába 2 méterenként fúrt lyukakba 8 méteres acélcölöpöket süllyesztettünk le. Az építkezés alatt a cölöpöket a sírkamra felett kitámasztottuk, és védelmükben kezdtük meg a föld kitermelését. A cölöpökre – mint főtartókra (pillérekre) – szakaszosan képeztük ki a vasbeton falat.
A vasbeton köpeny így képes volt az építés közben adódó nagy földnyomás felvételére, és egyben a szigetelés tartófalaként is szolgált: erre került a 3 milliméteres acéllemez vízszigetelés. Ennek védelmében építettük a védőépület szerkezetét, megakadályozva a vízszigetelő acéllemez korrózióját. A munka védősátor alatt folyt, s ez – a mauzóleum ideiglenes, kátránypapírral borított védőépületéhez hasonlóan – nem volt szép látvány.
Gondot okozott az is, hogy az 1939-es helyreállítás során az alsó sírkamra boltozatát „túlemelték”. Emiatt a boltozat a templom eredeti padlószintje fölé „sikeredett”. Eredetileg úgy képzeltük, hogy a túlemelt részt elbontjuk, és helyes ívben, a padlósík alá kényszerítve rekonstruáljuk. De időközben más ötletünk támadt: a nem eredeti boltozat elbontásával növelhetjük a műemlék „in situ” jellegét. A rekonstruált római külső térszinten sétálva a látogató beláthat a sírkamra belső terébe. A kápolna padlósíkjába helyezett üvegboltozaton keresztül izgalmas és a római korban soha nem látott nézőszögből szemlélheti a sírkamra falfestményeit. A sírkamra padlója eredeti, ezért itt is úgy készítettük el a padlószigetelést, mint a mauzóleumnál.
Bár az emlék teljes egészében a Szent István tér szintje alatt van, mégis szerettük volna azt érzékeltetni, hogy a sírkamra fölötti kápolna egykor a felszínen állt. A föld alatti védőépület kétszintes, körülöleli a sírkamrát és a felette lévő kápolnát. Az előbbit folyosó övezi, amely lehetőséget nyújt a műemlék elkülönítésére és az ellenőrzésre, illetve az épületgépészeti berendezések elhelyezésére.

A látogató az első szintről közelítheti meg az emléket: a székesegyház plébániájának pincéjében egy korábban épített, 20 méter hosszú, dongaboltozatos folyosó vezet a sírkamra védőépületének íves alaprajzú előterébe. Innen üvegfalon keresztül látható a sírkamra és a falfestmények. Az előtérből íves lépcső vezet a második, az eredeti külső római térszintet jelző, rekonstruált szintre. A védőépület legfelső födémje, amely egyben a Szent István tér felső síkja, a tér járófelületének burkolatát hordozza.
Takarékossági szempontok miatt meglévő adottságként fogadtuk el azt, hogy a műemlék a plébánia pincéjén keresztül közelíthető meg. A későbbiekben kiderült, hogy a kényszerű megoldás több lehetőséget is nyújt. Múzeumi bemutatásra alkalmas területet is nyerünk, ahol a Pécsett jeleskedő műemlékvédők, kutatók – Szőnyi Ottó, Möller István, Gosztonyi Gyula – tiszteletére szeretnénk emlékkiállítást nyitni. A folyosóról később – kedvezőbb anyagi helyzetben – megközelíthető lesz a Cella septichora is. A plébánia épületében helyezzük el a központi klímagépházat, amely képes kiszolgálni az I. számú sírkamrát és az újra feltárandó Cella septichorát is.

A Péter-Pál sírkamra
Ez a leletegyüttes a legveszélyeztetettebb. A kiviteli terveket a Bachman Zoltán vezette rutinos csapatkészítette (dr. Lenkei Péter, Temesi Eszter, Schubert József, Nagy Ferenc, Péterfia László).A tervezéskor már érezhető volt, hogy ez a feladat jóval nehezebb lesz, egyrészt mert közvetlenül a székesegyház – ráadásul a délkeleti torony – tövében fekszik, másrészt mert olyan kicsi a festett sírkamra belső légtere, hogy oda semmiképpen sem lehet látogatót beengedni.
A sírkamra megmentésére több terv készült, érdekességként jegyezzük meg, hogy Schulek Frigyes is kitűnő terveket készített, melyek sajnos nem készültek el. Megvalósult azonban Möller István terve, amely önmagában kitűnő elképzelés volt: a sírkamra köré és fölé – légrés tartásával – új boltozat került, amelyet gravitációs szellőzési rendszerrel látott el. A későbbiekben azonban ez nekünk nagyon sok gondot jelentett. A feltárás során ugyanis kiderült, hogy ez vasalt, „szikrázó acél” keménységű betonszerkezet. Mivel elbontása sokba kerül, arra is gondoltunk, hogy megtartjuk, ám a szerkezet zsaluzattal készült, amely az idők során teljesen korrodált,„átfertőződött”, a sírkamrában mikroorganizmusok jelentek meg, amelyek erősen károsítják a festményeket. Ezért mégiscsak a bontás mellett döntöttünk, ám hagyományos eszközökkel nem dolgozhattunk, mert rezgésmentesen kellett bontani. Ezért egymásba érő, sűrű furatú bontási, vágási rendszert alkalmaztunk. A sírkamra fala így kiszabadult a 25 centiméter vastag vasbeton falak szorításából. Jelenleg a felső boltozat bontásával küzdünk.
A másik nagy probléma a délkeleti torony megerősítése. Mivel nem ismertük pontosan a torony alapozását, több variációt – betoninjektálásos vagy – a toronyszoba belsejében – betonrácsos megerősítést – dolgoztunk ki.
Gondjainkat „édes teher” is növelte, hiszen a felülről történt feltárás során egy unikumnak ígérkező, ismeretlen sírkamra került elő. Ennek egyelőre csak a nyugati falkontúrját ismerjük. Anyagi okok miatt most csak az I. számú sírkamrán elhelyezkedő festetlen sírkamra, illetve a Möller-folyosó által átmetszett sírkamra védelmére van lehetőségünk.
Szeretnénk, ha a Cella septichora és a Cella trichora is mihamarabb gazdagíthatná a világ örökségét. A tervek készen vannak, a megvalósítás csak pénz kérdése. A Cella septichora védelme és bemutatása nem túl költséges, mert festetlen. Méreténél fogva (a dómhoz képest hosszméretben több mint harmadrész) elegáns, élő funkciót is betölthet. A Cella trichora bemutatása keményebb dió, mivel a püspöki palota falai és a dóm is ráépült, ám művészeti és építészettörténeti értéke felbecsülhetetlen.

Dr. Bachman Zoltán, Bachman Bálint