Pécs ókeresztény sírkamrái az elmúlt évszázadok során – többnyire különféle építkezések folytán – folyamatosan váltak ismertté. A sírkamrákat a feltáró régészek az I., II., III., IV. stb. számozással azonosították. A köznyelv azonban a bennük található festmények szerint el is nevezte őket. Így például az I. számú sírkamra Péter-Pál, a II. számú Korsós sírkamra lett. Ezek az építmények eredetileg a föld alatt lévő kisebb helyiségek voltak, ahová a család a halottait eltemette. Föléjük kápolnákat építettek. A kápolnák az évszázadok alatt elpusztultak, a sírokat kifosztották, a kamrák azonban a föld alatt többnyire megmaradtak. A terület lassanként – körülbelül 5-6 méter magasan – feltöltődött. Noha ezek a kamraterek a föld alatt vannak, sosem voltak katakombák, nem szolgáltak a Róma által üldözött őskeresztények vallási szertartásának színhelyéül. Egyébként is későbbiek, többnyire a IV. században készültek, amikor a kereszténység már elfogadott volt Rómában és Pannoniában is. Ezekbe a sírépítményekbe Sopianae gazdagabb római polgárai temetkeztek. A leletegyüttest nemrégiben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. P. A.

A világörökség része: Pécs ókeresztény sírkamrái

SÍRÉPÍTMÉNYEK

Pécs ókeresztény temetőjét az UNESCO Világörökségi Bizottsága
tavaly novemberben az egyetemes értékű, az emberiség
történelmében kiemelkedően fontos kultúrtörténeti kincsek közé sorolta.

Sopianae – a római kori Pécs – története a II. századig nyúlik vissza. A Mecsek hegység déli lábánál, az itt haladó észak-déli irányú kereskedelmi utak találkozásában, kedvező fekvésű és éghajlatú település alakult ki. A III. század végén a korai kis település már városias külsőt öltött, és városi rangra is emelkedett. A III. század legvégén a négy részre osztott provincia Valeria nevű tartományának központja, közigazgatási székhelye, ahonnan a helytartó, a praeses irányította a provincia ügyeit.
A város nagy kiterjedésű temetője a Mecsek déli lejtőjén, a településtől északra található. A IV. századra jellemző, hogy a temetők gyakran a településeken kívül, ám azokhoz nagyon közel alakultak ki. Sopianae temetőjét – az itt előkerült és feltárt épületek keresztény szimbólumokkal díszített falfestményei alapján – általában ókereszténynek tartjuk. Az olyan egyértelműen keresztény szimbólumok mellett, mint a Krisztus-monogram vagy a galamb, a korsó és a pohár, bibliai jelenetekkel (Ádám és Éva, Dániel próféta, Háromkirályok, Jónás jelenete) is találkozunk a sírkamrák falain. Ezek közeli analógiáit Róma katakombáiból ismerjük. A kancsó és pohár a halotti tor vagy az eucharistia (oltáriszentség) jelképe lehet, a falfestészetben szívesen alkalmazott, Krisztus személyes jelenlétére utaló Krisztus-monogram a sírokban talált ékszereken, gyűrűkön, fülbevalókon is gyakran feltűnik. Legutóbb tavaly februárban került elő egy eredetileg lámpafüggesztőként használt bronz Krisztus-monogram az I. számú sírkamra rekonstrukciójának kapcsán végzett leletmentésnél a Péter-Pál sírkamra melletti, IV. számú, ép boltozatú, de festetlen sírkamra boltozata feletti betöltésből.

Régészeti feltárások
A római kori temető területén több mint 200 éve folynak régészeti kutatások. Az első sírkamrát 1716-ban a mai Nagy Lajos Gimnázium udvarán találták meg, de ez nem maradt ránk, csak feljegyzések tudósítanak róla.
Az ókeresztény leletekre valójában az 1782-ben előkerült I. számú vagy ismertebb nevén Péter-Pál sírkamra irányította rá a figyelmet, amely talán a legismertebb pannoniai ókeresztény építmény.
A IV. század végén emelt kétszintes épület épen megmaradt sírkamrájának egész falfelületét falfestmények díszítik. A bejárattal szembeni főfalon Péter és Pál apostolok mutatnak rá a Jézus jelenlétét jelképező Krisztus-monogramra. Mint az a sírkamrafestészetben gyakran előfordul, bibliai jelenetek díszítik az oldalfalakat: Ádám és Éva, Noé, a Háromkirályok, Jónás, Szűz Mária és a gyermek Jézus története elevenedik meg a falakon. A gazdag növényi és állati ornamentikával díszített boltozaton négy kör alakú keretbe foglalt portrét is láthatunk.

A XVIII. század óta tudunk a II. számú, úgynevezett Korsós sírkamra létezéséről, de feltárására csak a XX. században került sor. A IV. század végén épült észak-déli tájolású, külső támpillérekkel megerősített, apszis nélküli épület két részből áll: a föld alatti festett falú, eredetileg dongaboltozatos sírkamra felett kápolna helyezkedik el. A kápolnában szertartásokat végeztek, és itt emlékeztek meg az elhunytról halála évfordulóján. (A kicsiny építménybe csak kevesen fértek be.) A sírkamra – amelyben kettős fenékborítású sír került elő – oldalfalait a bibliai paradicsomkertet jelképező geometrikus és növényi ornamentikából álló díszítés borítja. Az északi falon kis, falba mélyített fülkében az eucharistia vagy a refrigerium (felfrissülés) megjelenítéseként értelmezhető kancsó és pohár látható.
Az ókeresztény mauzóleum 1975-ben került elő, amikor a pécsiek által kedvelt, de elavult műszaki állapotú vízlépcsőt lebontották. (Szerencsére a sírkápolna kárpótolta a vízlépcső „szerelmeseit”.) Az 1975/76-os feltárást az építmény rekonstrukciója és a falfestmények restaurálása követte. Ennek eredményeként ma látogatható a IV. század végén épült egyszerű, egyhajós, keletre tájolt kis ókeresztény bazilika. A templom alatti sírkamra falait körös-körül falfestmények borítják. A keleti és az északi falakat a korabeli festő Dániel próféta az oroszlánok vermében, valamint Ádám és Éva jelenetével díszítette.
A déli oldalon nincsenek festmények, mert ott a szépen faragott III. századi fehérmárvány szarkofág uralja a teret. Az épületet már a római korban is átépítették, bővítették. A feltárás során előkerült leletanyag arra is következtetni enged, hogy a mauzóleumot a népvándorlás korában is használták.
A IV. században épült az Apáca utca 14. szám alatt található kápolna, ez eredetileg sírkamra volt, de 390 körül átépítették, apszisában (szentélyében) kőoltárt emeltek, s ezt a részt egy kis kerítéssel elrekesztették a gyülekezeti tértől. Ettől kezdve kizárólag kápolnaként szolgált, már nem alakítottak ki benne újabb temetkezési helyeket; a halottakat az épületen kívül temették egyszerű, többnyire téglából és kőből épített sírokba. Ez a nagyobb, központi épületek körüli sírcsoportokban való temetkezés egyébként is jellemző Sopianaera.
Az előkerült több mint száz sír közül néhány téglasír in situ, eredeti helyén látható. A tablókon elhelyezett fotók az ásatás folyamatával és az előkerült tárgyakkal ismerteti meg a látogatót. A sírkápolna feltárását Fülep Ferenc vezette, majd Vladár Ágnes tervei szerint épült meg a felette azóta is álló védőépület.
A Cella trichorát 1922-ben fedezték fel, régészeti feltárását Szőnyi Ottó irányította. A háromkaréjos temetőkápolna a IV. század végén épült, falait már akkor kifestették. Ennek a vörös-fekete sávos festésnek maradványai helyenként még láthatók az alatt a függönymintát és kufita arab írást utánzó újabb réteg alatt, amely a Cella trichora IX-XI. századra vagy még későbbre tehető átépítésekor került a falakra. Ez a kápolna évszázadokon keresztül a területünkön élt keresztény gyülekezetek szolgálatában állt.
Gosztonyi Gyula régész nevéhez fűződik a Cella septichora, azaz a hétkaréjos temetőkápolna feltárása. Ezt a nemcsak Pannoniában, hanem az egész Duna-vidéken egyedülálló alaprajzú épületet feltárás és dokumentálás után visszatemették. Újbóli feltárása és bemutatása régészgenerációk álma volt, és az ma is.

Kutatások napjainkban
Az utóbbi években számos leletmentés folyt a római város és a temető területén is. Kárpáti Gábor leletmentései eredményeként a lakott város nagyméretű épületei, fürdői, utcahálózatának részei és a késő római városfal kisebb szakasza kerültek napvilágra. A temető területén, a mai északnyugati belvárosban újabb sírcsoportokat tártak fel a Janus Pannonius Múzeum régészei. Az ötszáznál több késő római sír gazdag leletanyagának régészeti feldolgozása folyamatban van.
2000-ben kezdődött meg az V. számú épület feltárása, amely elsősorban ritka, nyolcszögű alaprajza miatt érdemel figyelmet. Ezt a sírkamrát először 1903-ban találta meg Szőnyi Ottó és Möller István a Péter-Pál sírkamra rekonstrukciós munkái során. Anyagi lehetőségek hiányában feltárására akkor nem került sor. Újbóli előkerülése ismét a Péter-Pál sírkamra folyamatban levő munkáival áll kapcsolatban. Az új, Bachman Zoltán tervezte védőépület építésekor találtuk meg újra, és most már a feltárására is lehetőség nyílt. Kárpáti Gábor régész irányításával eddig az építmény nyugati oldalát és bejáratát, valamint az északi falát tárták fel. Falai majdnem 2 méter magasságig megmaradtak, rajtuk sok helyen az eredeti sárgásfehér vakolat nyomaival. A feltárás 2001-ben is folytatódik, ha elegendő anyagi forrás áll rendelkezésünkre.

Katona Győr Zsuzsa