LÁTOGATÓBAN

Balogh Rudolf felvétele a szövőműhelyről (1910)

Százéves a Gödöllõi Mûvésztelep, de lehet több és kevesebb is, attól függõen, hogy honnan számítjuk. A mûvészettörténet azt a dátumot véli a megalakulás idõpontjának, amikor Körösfõi-Kriesch Aladár festõ- és tervezõmûvész 1901-ben Gödöllõn házat vett és családjával oda költözött. Mindenesetre a centenárium alkalmából Az egészélet szigete, A Gödöllõi Mûvésztelep 1901-1920 közös címmel három kiállítás is idézi a szecesszió hazai fellegvárának emlékeit. Gödöllõn, a Városi Múzeumban (Szabadság tér 5.) a Mese és mítosz, a gödöllõi Petõfi Sándor Mûvelõdési Központban (Szabadság út 6.) A gödöllõi szövõmûhely és Budapesten az Iparmûvészeti Múzeumban A mûvészetek szintézise - Az otthontól a monumentális terekig címmel nyit kiállítás. A két gödöllõi tárlat november 4-éig, a budapesti szeptember 30-áig látogatható.

Az európai szecessziós mozgalmak legjelentõsebb hazai mûhelyében a képzõ- és iparmûvészet, az építészet, a népmûvészet, a zene, a tánc, az irodalom éppolyan központi szerepet játszott, mint a ház, a kert, a mûhely, a család, a gyermeknevelés. Sajátos, tolsztojiánus, egészségre törekvõ, sportos, szabad, természetközeli életmódjuk pedig még a mûvészettel szemben is elsõbbséget élvezett. Nagy Sándor írta le, hogy "a mûvészet gyönyörû kitevõje az életnek, de az élet mûvészete az maga az élet". Remsey Ágnes, a telep késõi tagja pedig így vélekedik: "Nem ez volt az egyetlen mûvésztelep akkoriban az országban, de talán páratlan volt olyan tekintetben, hogy nem állt meg a mûvészet akkori korlátainál. Nem csupán mûvésztelep volt a gödöllõi, hanem sokkal inkább emberi közösség, amelyik kutatja a jövõ útjait..."

Nagy Sándor: A Gödöllői Műhely reklám-levelezőlapja

Körösfõi-Kriesch Aladár - Gödöllõre érkezvén - egy házipari-iparmûvészeti telep létrehozásán munkálkodott. Elképzelésének megva- Lósításában két mûvésztársa és barátja, Nagy Sándor és Thoroczkai Wigand Ede voltak segítségére. Amikor pedig 1904-ben a németeleméri szõnyeggyártól a Kovalszky Sarolta vezette szövõmûhely is Gödöllõre települt, a mûvésztelep mûködésének középpontjába a szövõtevékenység került. Még állami támogatást is sikerült szerezniük, s a szövõmûhely, majd szövõiskola 1907-ben az Országos Iparmûvészeti Iskola tanmûhelye lett.

Abben az idõben a gödöllõi mûvésztelep már mûvészek sokaságát vonzotta. Itt élt Nagy Sándor feleségével, Kriesch Laurával (Körösfõi húgával), a svéd Leo Belmonte, Juhász Árpád, Zichy István, Frecskay Endre, Erdei Viktor, Undi Mariska, itt telepedett le a festõdinasztiát alapító Remsey Jenõ György. A mûvésztelepen tanult a francia konzul festõ fia, Charles de Fontenay is. A telep építész tagjai, Medgyaszai István és Thoroczkai Wigand csak a közös munkák és a közös eszmék révén kapcsolódtak a mûvésztelephez.

Gödöllõ minden mûfajnak otthont adott. A grafikának, a könyvillusztrációnak éppúgy, mint a hímzésnek, a bõr-, a fa- és az üvegmunkáknak, a mozaiknak, a faliszõnyeg-tervezésnek. Volt szobrász- és kerámiamûhelyük is. Valamennyi mûvész a szecesszió nemzetivé tételében látta az alkotás jövõjét, mégpedig a népmûvészet által inspirálva. Népmûvészeti gyûjtõutakon vettek reszt, lerajzolták az erdélyi, dunántúli, matyó vidéki, alföldi népi viseleteket, épületeket, tájakat. Mûvész-elõnevét Kriesch egy kalotaszegi faluról, Körösfõrõl választotta, Wigand pedig Torockóról.

A mûvésztelepieket nemcsak a közös életmód és a közös kiállítások jellemezték, hanem közös munkák is. Ôket bízták meg a Nemzeti Szalon, a velencei biennálé magyar pavilonjának, a lipótmezei kápolnának, a marosvásárhelyi Közmûvelõdés Házának külsõ-belsõ díszítésével. Nagyméretû, reprezentatív munkáik születtek, miközben intim mûfajokat is mûveltek megteremtve ezzel a magyar szecesszió máig ható legendáját.

Remsey Jenő György: Feleségem portréja (olaj vásznon, 1910)

Nagy Sándor: Madonna (üvegfestmény, 1912 előtt, kivitelezte: Róth Miksa)

Nagy Sándor: A zöld tó (pasztell, papír, 1909 előtt)

Moiret Ödön: Léda (bronz, 1910)

Körösfői-Kriesch Aladár: Gyerekek a tengerparton (olaj, tempera, vászon, 1905)

Körösfői-Kriesch Aladár: Részlet a Kerepesi temető árkádos sírboltjának kupolamozaikjáról, 1909

Mihály Rezső: Trisztán és Izolda (tus, toll, akvarell, papír, 1910 körül)

Körösfői-Kriesch Aladár: Bábszinház (gobelin, 1907 körül)

K. M.