Kalmár László matematikus, egyetemi tanár, a számítástudomány és a kibernetika hazai megalapozója 25 éve, 1976. augusztus 2-án hunyt el Mátraházán. A Somogy megyei Alsóbogáton született 1905. március 27-én. 1927-ben Fejér Lipótnál matematika- fizika szakos tanári vizsgát és még ugyanebben az évben Kürschák Józsefnél bölcsészdoktori szigorlatot tett matematikából a Tudományegyetemen. Ortvay Rudolf, az elméleti fizika szegedi professzora meghívta tanszékére, Szegedre tanársegédnek. 1930-tól Haar Alfréd és Riesz Frigyes „közös" adjunktusa, 1932-tõl „aritmetika és analízis" tárgykörbõl magántanár, 1946-ban intézeti tanárrá, 1947-ben egyetemi tanárrá nevezték ki a Szegedi Tudományegyetemre. 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ, 1961-ben rendes tagjává választotta. Szegedi éveiben ismerkedett meg Neumann Jánossal és úttörõ munkásságával a matematika és a logika határterületén. 1956-tól a számítástudomány, a számítástechnika és a kibernetika kérdései kerültek tevékenységének központjába. Több dolgozatot írt matematikai nyelvészetbõl, valamint arról, hogy miképp lehet egymáshoz közelíteni a matematikai formulanyelvet és a számítógépek belsõ nyelvét. Oktatói tevékenységének középpontjában a matematikai analízis, a halmazelmélet, a matematikai logika és a számítástudomány állt; ezekbõl tartott elõadásokat és írt jegyzeteket. A matematikai analízis bevezetésének szentelt posztumusz tankönyvét - jegyzetei alapján - munkatársai állították össze. „A születõ újnak mindig meg kell harcolni a maga harcát a konzervativizmus ellen, és aki ilyen tudományágat képvisel, mint akár a matematikai logika, akár a kibernetika, vagy a számítástudomány, annak bizony sokakkal és sok helyütt kell vitatkoznia" -fogalmazta meg hitvallását Kalmár professzor egy vele készült beszélgetésben.
