A LEVÉLATKÁK LÁTHATATLAN VILÁGA

Sokakat vonz a távoli tájak egzotikus faunája, de érdekes világot ismerünk meg, ha mindennapjaink szinte láthatatlan résztvevőit, a növényeken lakó apró állatkákat tanulmányozzuk. Ehhez nincs szükség repülõjegyre, megteszi egy egyszerû nagyító, ennek segítségével érdekes utazás részesei lehetünk a parányi ízeltlábúak világában.

A növényeken élõ atkafajok közül a levélatkák a maguk 70-300 mikrométeres termetével a legkisebb ízeltlábúak közé tartoznak. E parányi kártevõk szabad szemmel nem láthatók, legfeljebb a növények elváltozásai jelzik tevékenységüket.

A levélatkák parányi testüket lassan vonszolják a levelek fonákján, és fõként a bõrszövet sejtjeinek nedvét szívogatják szúrószervvé módosult szájszervükkel. Szervezetük annyira leegyszerûsödött, hogy légzési, keringési és kiválasztási szerveik sincsenek. Vékony kültakarójukon át lélegzenek, testfolyadékuk, a hemolimfa keringését pedig csupán testük mozgása tartja fenn. Bizonyos fajok párologtatásukat is szabályozni tudják: téli és nyári alakjuk apró kiemelkedéseinek számát és formáját változtatják Lenyûgözõ egyszerûségük ellenére tökéletesen alkalmazkodtak a különféle élõhelyeken kínálkozó adottságokhoz. A lábfejükön levõ "tollas karmok" valamint faroksertéik segítségével akrobatikus ügyességgel tornáznak az elõttük faként tornyosuló levélszõrökön. Rövid lábaik testük elején ízesülnek (4. kép), ezért a testük aránytalanul nagy hátsó részét hasoldali sertéik támasztják alá (5. kép).

Szaporodási szokásaik is igen érdekesek: a hímek gomba alakú spermatoforákat helyeznek el a levelekre, amelyekbõl a nõstények lapátot formázó, öblös ivari fedõlapjukkal préselik ki a spermát. Az ivaros szaporodás mellett szûznemzés is elõfordul náluk, sõt, sok faj nõstényei rendszerint hímek nélkül hozzák létre utódaikat.

A növényeken lakó atkák között számos, különféle életmódú és testfelépítésû csoport van. A növényevõ (fitofág) fajok (a gubacs- és levélatkák, a takácsatkák, a laposatkák stb.) mellett élnek ott gombafogyasztó és ragadozó atkák is. A kis termetû atkák egyik érdekes csoportja a tetûatkáké; növényeket károsító és korhadó anyagok gombafonalaival táplálkozó fajok egyaránt elõfordulnak közöttük A gombákat fogyasztó poratkák szintén gyakori lakói növényeinknek. A növényi maradványok, a tõzeges virágföldek mindig rejtenek néhány páncélos atkát is.

A levelek atkaközösségének természetes népességszabályozói a ragadozó atkák.A sikeres zsákmányszerzéshez nélkülözhetetlen a gyorsaság, ezt már külsõ megjelenésük is tükrözi. Jól fejlett, erõteljes lábaik a mozgékonyságot jelzik, az áldozat megragadására alkalmas szájszervük félelmetes ragadozóra utal. A vadászok állandóan pásztázzák a növény felületét, és elkapják az arra járó békés növényevõ fajok egyedeit. Ha nem találnak elegendõ fito- vagy mikofág atkát, olykor kannibalizmusra is hajlamosak: megtámadják saját fajtársaik vagy más ragadozó atkák fiatalabb egyedeit. Ha sikerül erõsen megragadni a zsákmányt, tõrszerûen módosult csáprágóikat az áldozatba döfik, majd kiszívják testnedveit. Jó néhány atkafaj különleges táplálékot, például virágport fogyaszt.

Változó szemléletünknek köszönhetõen a ragadozó atkák jelentõsége egyre növekszik. A korszerûbb növényvédelmi rendszerek a természetes ökológiai folyamatok szereplõit, így a ragadozó atkákat is felhasználva, a környezet terhelését a lehetõ legkisebbre csökkentve igyekeznek megoldani a kártevõk elleni védekezést.

Az élõvilág fajgazdagsága kincs, s ez a megállapítás nemcsak a nagyobb testû állatokra, hanem a lények legapróbb képviselõire is érvényes.

1. Az almatermésûek levélatkája felülnézetben