A tudomány világa

Dokk a tenger mélyén

Német kutatók sikeresen teszteltek egy víz alatti szervizállomást, amelynek segítségével elkerülhető, hogy a robot-tengeralattjáróknak időről időre a felszínre kelljen emelkedniük. Ilyen eszközöket használnak például tengeri olajmezők felderítésében, tengerbiológiai vagy geológiai vizsgálatokban: eddig az összegyűjtött adatokat átvételét és az üzemanyagfeltöltést úgy oldották meg, hogy a robotjármű rendszeresen felemelkedett az anyahajóhoz. Ez az eljárás - különösen nagyobb mélységek esetében - meglehetősen időt rabló és balesetveszélyes.

Az Európai Unió Eurodock projektje keretében a mérnökök víz alatti dokkolót építettek, amelynek fémházát a tenger fenekéhez horgonyozták le. A dokkolóból vezetékek vezetnek a felszíni bójához: egy csővezetéken át üzemanyag juttatható az állomásra, míg az elektronikus kábelen az adatok cseréjére van lehetőség. A kutatóknak "csupán" azt kellett megoldaniuk, hogy a robotjármű mindig megtalálja az állomást, és biztonságosan dokkoljon benne. Ehhez ismerni kell a tengeralattjáró mindenkori pontos helyzetét az állomáshoz képest. Erről a 4,5 méter hosszú jármű az orrában és tatjában elhelyezett érzékelők gondoskodnak, amelyek segítségével egy Doppler-szonár állandóan méri a jármű sebességét a tengerfenékhez képest, miközben a fedélzeti lézeres giroszkóp folyamatosan rögzíti a haladási irányt. A kísérletek szerint a helyzetmeghatározás 1 méteres pontosságú, ami bőven elegendő, mivel az Eurodocker tölcsér alakú bejárata 3 méter átmérőjű. A befelé szűkülő alagút a járművet egy sínpárra vezeti, amely pontosan a töltőhelyre viszi, s csatlakoztatja a megfelelő kábeleket. Így a jármű készen áll arra, hogy a bójához érkező anyahajóról az állomáson keresztül üzemanyagot vegyen fel, illetve feljuttassa oda az összegyűjtött adatokat.

(New Scientist)

Homo erectust találtak Thaiföldön

Kutatók most első ízben bukkantak a Homo erectus maradványaira Thaiföldön. A koponya felső részének négy darabját még 1999-ben találták meg Bangkoktól 500 kilométernyire északra, Lampang tartományban egy foszfátbányában.

Ez az első olyan korai homo-lelet, amely ugyan Ázsiából került elő, de nem Kínából és nem Indonéziából származik - nyilatkozta Jirapan Attajinda, a thaiföldi kutatócsoport vezetője. A most megtalált homo legalább 500 ezer éves.

(Xinhua)

Hogyan állították fel az obeliszkeket?

A 3500 éves Kleopátra tűje nevű obeliszket, amely ma Londonban látható, III. Tutmosis fáraó emeltette Heliopoliszban, a mai Kairó közelében. De milyen módszerrel állították fel a régi idők emberei a 24 méter magas és 193 tonna tömegű oszlopot? Régészeti nyomok arra utalnak, hogy a piramis hatalmas köveinek felhordásához földrámpát emeltek, amelyen felfelé húzták a köveket a csúcsig, majd a csúcstól lefelé haladtak. Az elmélet egyébként egy a sok közül, bár a legtöbb tudós ezt fogadja el, noha minden kétséget kizáróan nincs bizonyítva, így aztán még számtalan egyéb vélemény is létezik a piramisok építésének mikéntjéről. De ha valóban földrámpákkal emelték a piramisokat, mit használtak a keskeny oszlopok felemelésére?

A California Institute of Technology mérnökei most egy új elméletet teszteltek a valóságban: szerintük használhattak a régi egyiptomiak szélvitorlákat és csigákat súlyos tárgyak, így oszlopok vagy a piramisok kőtömbjeinek megemeléséhez.

A Mory Gharib mérnök vezette csoport szélvitorlával egybekapcsolt csiga-emelőrendszert használt egy 17 méter magas, 3500 kilogramm tömegű kőoszlop felemelésére. A kísérlet során igyekeztek csak olyan anyagokat alkalmazni, amelyekről tudták, hogy a régi egyiptomiak is ismerték őket. Gharib kilencszer hajtotta végre a kísérletet, s mindannyiszor sikerrel járt. A mérnök nem hiszi, hogy ezzel bármit is tudományosan bebizonyított volna. Célja egyébként is csak az volt, hogy bemutassa, így is felemelhették a köveket, ha valakinek eszébe jutott egy vásznat - a szelet vitorlába fogva - egy egyszerű csigarendszerhez kapcsolni.

(California Institute of Technology)

Intelligens űrruha

A jövő űrhajósai, ha az űrállomást elhagyva űrsétára indulnak vagy külső munkát végeznek, az űrruhájukba épített számítógép és videóterminál segítségével szöveget, képet, sőt filmet kaphatnak a fedélzetről: a NASA szakértői szerint ez a jelenlegi rádiókapcsolathoz képest megsokszorozza majd az információcsere hatékonyságát.

"Az intelligens űrruha - a WearSAT - célja, hogy a világűrben dolgozó űrhajóst kijelzőn megjelenő vizuális információval lássa el - mondta Steven Schwartz, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) programigazgatója. - Így a feladat végzése közben az űrállomás irányítószemélyzete drótnélküli hálózat közvetítésével szinte bármilyen szükséges információt - például tervrajzot, folyamatábrát, táblázatokat, mérési adatokat - eljuttathat hozzá, szemléletes, áttekinthető formában, közvetlenül a sisakba épített kijelzőre."

Az MIT-ban Chris Carr vezeti azt a csoportot, amelynek az a feladata, hogy a számítógépet "viselhetővé" zsugorítsa, alakítsa. A dolog cseppet sem egyszerű, magyarázta Carr, ugyanis alkalmazkodni kell a már meglévő űrruhához, és annak szabad zugaiba kell bepréselni a berendezést, úgy, hogy viselőjének ne okozzon kényelmetlenséget, s ugyanakkor az űrhajós mozgása ne tehessen kárt benne. Az ugyanis szóba sem jöhetett, hogy magát a jelenleg használatos űrruhát átalakítsák, mivel előállítási költsége 10 és 20 millió dollár között van - ehhez képest a beépítendő technológia költsége elhanyagolható. A tervezőknek tehát mindenképpen alkalmazkodniuk kellett ehhez a "vázhoz", így ezen belül keresték a legmegfelelőbb helyet. "Végül a szkafander hátrészét választottuk: ez merev kompozitszerkezet, amelyet eleve úgy terveztek, hogy akár kívülről is különféle berendezéseket - például az életmentő hátizsákot, kamerát, ellenörző modult - rögzítsenek hozzá" - mondta Carr.

A másik nagy kihívást az jelentette, hová helyezzék el a sisakban a videóképernyőt. Végül sikerült egy új technológiával készült kis folyadékkristályos kijelzőt beépíteni, amely éppen szemmagasságban jeleníti meg a képet, ott, ahol rendesen külső védőszemüveget hordana az űrhajós. A kutatók szerint az intelligens űrruha első valódi űrpróbája három éven belül várható.

(BBC News)

Az oroszlánszelidítő Midász királyé volt

Keith DeVries, a Pennsylvaniai Egyetem régésze úgy véli, megfejtette az 1939-ben a görögországi Delphoiban talált titokzatos elefántcsont szobrocska titkát. Az oroszlánszelidítőt ábrázoló mű Midász király trónját díszítette fővárosában, Gordionban.

DeVries, aki évek óta irányítja Törökországban a früg Gordion feltárását, ókori asszír feljegyzésekben bukkant Midász királyra való utalásra, s arra, hogy a nagyhatalmú früg uralkodó Kr. e. 717 és 709 között vezette népét. A görög történetíró, Hérodotosz néhány száz évvel később, körülbelül Kr. e. 450 és 430 között említ egy bizonyos trónt, amelyen ülve a nagy király ítélkezett, s amelyet később Athénnek ajándékozott, s azt a város a Delphoiban lévő Korinthoszi Kincstárban helyezte el. A trónt említő további utalásokat nem ismerünk.

1939-ben az azóta nevezetessé vált, rendkívül szépen kidolgozott szobrot a Korinthoszi Kincstár közvetlen közelében egy ókori szemétgödörben találták meg, ahová főként a már használaton kívüli szavazócserepeket dobták. Közülük a legfiatalabb Kr. e. 420-ból származott.

A szokatlan mintájú szobor hátsó részét bemetszették nyilvánvaló jeleként annak, hogy eredetileg valamihez hozzá volt erősítve. Az évek során rengeteget vitatkoztak a szobor stílusán. Sokak szerint anatóliai hatást mutató görög alkotás, mások szerint viszont kifejezetten anatóliai stílusú. DeVries szerint azonban a Gordionban előkerült tárgyak, s legfőképpen a közelmúltban az Elmaliban lévő sír feltárásakor talált szobrocska hasonlít az oroszlánszelidítőre, úgyhogy nem anatóliai, hanem früg lehet mind a két szobor. Ráadásul az oroszlánszelidítő szénizotópos vizsgálata kiderítette, hogy a szobor a VIII. században készült.

(EurekAlert)