Ez az évszak is tartogat számotokra jobbnál-jobb programokat, legyen az szánkózás vagy éppen korcsolyázás. Aki nem szeretné magát teljesen kifárasztani, annak könnyed kirándulást javasolunk. Ilyen séták alkalmával pedig ne csak a lehullott leveleket szedegessétek! A fákon, bokrokon számos olyan termést találhattok, amikből finomabbnál-finomabb teákat főzhettek.
Ezt a piros bogyót a vadrózsa (Rosa canina) bokrairól gyűjthetitek össze. A bokrot nevezik még ebrózsának, kutyarózsának, csipkefának, istenátkoztafának, csipkének, csicskenyének, csitkének és csipkerózsának is.
A mérsékelt égövben és szubtrópusi területeken több mint 200 rózsafaj található. Termését már a Krisztus előtti időkben gyógynövényként hasznosították.
Hazánkban cserjés hegy- és domboldalakon, tölgyesekben, erdővágásokon, erdőszéleken, csatornapartokon, kerítések mellett megtalálható az egész ország területén. Tömegesen fordul elő Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Veszprém megyékben. A vadon termő és termesztett rózsafajok begyűjtött terméseit a gyakorlatban egy fajként kezelik, mint Linné korában a XVIII. században szokásos volt.
A Bibliában a csipkebokor Mózes elhivatását jelképezi. A középkorban a lángoló, de el nem égő csipkebokrot Mária jelképének tekintették, aki Jézus anyjává lett és mégis érintetlen maradt. A barokk művészetben az égő csipkebokor a szeplőtelen fogantatás jelképe lett.
A vadrózsacserje 1-3 m magas, tüskés ágai ívesek, szétterülők. Május-júniusban virágzanak. Virágai ötszirmúak és rózsaszín, halványpiros vagy fehér színűek. Termése szőrös aszmag, amelyeket piros húsú vacok vesz körül, ez a csipkebogyó.
A csipkebogyó tojás, körte, ovális vagy gömb alakú, húsos falú, kevés nedvű, éréskor kezdetben világos, majd később meggypiros színű, jellemző savanykás ízű. A csipkebokor tüskéiről és ősszel beérő terméseiről könnyen felismerhető.
A csipkebogyók gyűjtésekor, ha szárítani akarjuk, csak a teljesen érett, piros színű, kemény húsú terméseket szedjük le, ugyanis ilyenkor legmagasabb a C-vitamin-tartalma. A dér csípte bogyók puhák és lekvár készítésére alkalmasak.
A csipkebogyókat száríthatjuk egészben vagy kettévágjuk, a magjait kiszedjük és a külső húsos részt szárítjuk meg.
A begyűjtött bogyókat az eredeti C-vitamin-tartalom minél teljesebb megőrzése végett célszerű kettéhasítani vagy felaprítani, és gyorsan megszárítani szellős, tiszta, pormentes helyen, pl. padláson, vékony rétegbe kiterítve. A fagyasztással tartósított csipkebogyókat nem szabad fagypont feletti hőmérsékleten tartani, hanem kiolvasztás után azonnal fel kell dolgozni.
A csipkebogyó tartalmaz fajtól függően 200-1700 mg/100 g C-vitamint, 14 g/100 g cukrot, 3,5 g/100 g pektint, 5 g/100 g alma- és citromsavat, 4 g/100 g fehérjét, karotinoidokat, B1-, B2-, E-vitaminokat és ásványi anyagokat (pl. magnézium).
A vadrózsa magvaiból nyert olajat a kozmetikai ipar hasznosítja a bőr regenerálására.
A csipkebogyók teája a C-vitamin-tartalom miatt immunerosíto és roboráló hatású, influenzajárványok esetén megelozésre, valamint náthás és lázas megbetegedések, legyengült állapotok kiegészíto kezelésére való. Serkenti a mellékvesék és a máj muködését is. A csipkebogyótea gyenge hashajtóként és vizelethajtóként is ismert, ajánlott veseko, vesehomok kezelésére is. Kevéssé ismert, hogy a csipkebogyók fozete külsoleg és belsoleg jól használható nehezen gyógyuló sebek, fertozések kezelésére.
|
| ||||
| |||||